Az Y-generáció kiégése, III. rész – kiút a kiégésből

A munkában való kiégés egyre fiatalabb korosztályokat érint, és számos testi-lelki problémát okoz. Épp ezért újra kell gondolnunk a munkához való viszonyunkat, és azt, ahogy közben feltöltődünk – a kiégés megelőzésében kulcsszerepet kap az önismeret, a lassítás és a közösségteremtés.

Cikksorozatunk első és második részében a kiégés okairól írtunk az Y-generációnál, akik nagyrészt a legfiatalabb munkavállalók a piacon, mégis nagy mértékben érinti őket a jelenség. Ebben egyfelől szerepet játszik a nevelés és az iskolarendszer által közvetített teljesítményorientált beállítódás, a felfokozott elvárások önmagukkal és a munkával kapcsolatban (legyen önmegvalósító, keressek jól, legyek sikeres gyorsan stb.), másfelől pedig a közösségi média mindezt felerősítő hatása. Lássuk most, hogy miként tudunk Y-generációsként változtatni, és megelőzni vagy visszafordítani a kiégést!

Jelen lenni az életünkben

Ha az életünk több területét is teljesítményhelyzetként éljük meg, a munkánk mellett sokszor a párkapcsolatunkat, a háztartás vezetését is, az folyamatos stresszforrást jelent, és kimeríti a belső tartalékainkat. Sokszor még fel se tűnik számunkra, hogy ez így nem jó, mert az utóbbi évtizedekben az iskolarendszer is egyre inkább arra lett kihegyezve, hogy számokban mérhetően jól teljesítsünk, tehát jó jegyeket kapjunk, gyerekként küzdjünk, ha kell magoljunk, csak az ötös, meg a két nyelvvizsga, meg a három diploma meglegyen, hogy majd a jövőben jó legyen nekünk. Ebből következik az a beállítódásunk, hogy csak túl akarunk lenni a feladatokon, nem is gondoljuk, hogy élvezhető lehet, mert jutalomnak a jövőt fogjuk fel, amikor már el van végezve a munka, ahelyett, hogy jelen lennénk a saját életünkben, az itt és mostban. Arra sajnos ritkábban tanít meg az iskola (bár szerencsére vannak kivételek), hogy élvezzük a tanulást magát, a társainkkal töltött időt, a képességeink gyakorlását, és maga a folyamat legyen jutalmazó számunkra, ne az ötös. Iskolapszichológusként nem egyszer hallottam már, hogy valaki csak azért akar jó jegyet kapni, hogy anya boldog legyen, vagy mert az ötösért jár egy ötszázas otthon – de mégis mit tanítunk meg ezzel a gyerekeinknek a boldogságról, saját magukról?

Amikor a felnőtt életünkben is csak az „ötösre” hajtunk, könnyen azon kaphatjuk magunkat, mint Adam Sandler a Távkapcs című filmben: hogy mindig van egy újabb előléptetés vagy fizetésemelés, amit el akarunk érni, közben pedig megöregszünk, és a várt jutalom sehol, elment mellettünk az élet. Kegyetlen tanulság ez, de fontos, hogy ki tudjunk lépni a jövő- és feladatorientáltságunkból, és belépni a jelenben zajló folyamatokba, hiszen ezek is számos értékes élményt tartogatnak számunkra. A mindfulness gyakorlása még a mosogatást is képes élvezhetővé tenni, emellett megtanít még egy nagyon fontos dologra: észlelni a testünk jelzéseit, tudni, mikor álljunk le és adjunk magunknak időt a feltöltődésre. A kutatások szerint a természetben eltöltött idő az egyik leghatékonyabb ellenszere a városi stressznek, ezért ha eddig nem volt szokásod a kirándulás, irány a zöld, a madárcsicsergés, a jó levegő!

Újragondolni a munka kereteit

Sok fiatal szülői nyomásra, illetve az anyagi biztonság miatt választ olyan munkát, amit értelmetlennek lát, vagy nem élvezi igazán. Amikor a munkáról gondolkodunk, sokszor inkább a biztosra megyünk, maradunk a hagyományos kereteknél, mert nem könnyű kilépni ebből, kockáztatva a stabil megélhetést és a környezet rosszallását. Azonban egyre több olyan kezdeményezés indult már el az Y-generációtól, amely meg merte ezt tenni, és újradefiniálni a munka fogalmát. Az internet nyújtotta lehetőségek által például egyre több munka válik helyfüggetlenné – erre épült rá a digitális nomádok kultúrája, az olyan munkavállalóké, akik úgy utazzák be a világot, hogy közben dolgoznak, mert ezt bárhonnan megtehetik, akár a pálmafák alól is. Más munkák a rugalmas beosztással bontják meg a kereteket: aki projektalapon dolgozik, annak például máshogy oszlik el a munkaidő, az adott feladathoz igazodva, így nincsenek „üresjáratok”, más pedig a természetes ritmusához tudja igazítani a munkavégzést, így például egy bagoly típus dolgozhat délután és este.

Ha nem akarunk kiégni, fontos, hogy bármilyen keretek között is dolgozunk,

legyen perspektívánk a fejlődésre a szakmánkban, és kapjunk visszajelzést a munkánkról.

Ez elsősorban a vezető felelőssége, de mi magunk is tehetünk érte azáltal, hogy folyamatosan keressük a megújulási lehetőségeket, illetve a dolgozók között is megteremtjük annak a kultúráját, hogy egymás erőfeszítéseit elismerjük, akár egy köszönöm vagy dicséret formájában. Lassan már az Y-generációé a lehetőség, hogy olyan munkahelyeket hozzanak létre egymásnak és magunknak, ahol nem égnek ki pár év alatt, és odafigyeljenek ezekre a dolgokra.

Önismeret

Az önismeret azt jelenti, hogy tudom, mit miért teszek, megértem a reakcióim és motivációim rejtett mozgatórugóit, és ezáltal

képes vagyok szabadon dönteni arról, hogy hogyan élem az életemet és alakítom a kapcsolataimat.

Önismeret kell például ahhoz, hogy felismerjük, milyen korábbi minták alapján cselekszünk a munkánkban vagy magánéletünkben, és ezeket újragondoljuk. A legtöbbször teljesen automatikusan állunk bele otthon abba a működésmódba, amit a szüleinktől láttunk (vagy épp annak ellentétébe), és a partnerünkre is ráosztjuk a másik szülő szerepét, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk, miért így csináljuk, és nem akarjuk-e inkább máshogy. Sok háztartásban a szerepek még mindig a hagyományos leosztáson alapulnak, ami teljesen más gazdasági és társadalmi környezetben alakult ki, és azon túl, hogy „így szokás” vagy „otthon nálunk is így volt”, semmi nem szól amellett, hogy megtartsunk valamit, ami nekünk valójában már nem jó – például, hogy az összes házimunka és a tennivalók szervezése egy ember kezében fusson össze. Önismeret kell ahhoz is, hogy feltárjuk a pályaválasztásunk mögöttes okait (például meg akartunk felelni valamilyen szülői elvárásnak, vagy nem hittünk magunkban eléggé ahhoz, hogy mást csináljunk), és ha kell, újratervezzünk, ezúttal tudatosabban megtaláljuk a leginkább hozzánk passzoló munkát, mert így tudjuk meglelni a belső motivációnkat hozzá.

Az elmélyült önismeret tehát kulcsfontosságú a kiégés megelőzésében, mert kiteljesedett életet élni csak a belső hangunkat követve tudunk, a belső világunk rendezésével. Ezen az úton el lehet indulni pszichológus segítségével, vagy akár előadásokat hallgatva, könyveket olvasva is – rengeteg szakember előadása megtalálható most már online (például Pál Feri majdnem két évtizeden át tartó előadássorozata), hatalmas önismereti tudásanyaghoz férhetünk hozzá így. Persze a belső munkát sehogy sem spórolhatjuk meg, az olvasottak vagy hallottak mély feldolgozására van szükség, hogy valóban fejlődni tudjunk belőle.

Mentális karbantartás

Azért olyan nehéz a nagy hajtásban leállni, mert azt hisszük, lemaradunk valamilyen szuper lehetőségről, ha nem dolgozunk állandóan, ha nem állunk mindig készenlétben, vagy hátrányba kerülünk, ha nem vállalunk el egy újabb feladatot, iratkozunk be egy újabb képzésre. Sok munkahely nagyon durva teljesítménynyomást helyez a dolgozókra, mert nem költ elegendő munkaerőre, így már beteget jelenteni vagy szabadságot kivenni is komoly pszicho-terrorral jár. Cserébe tudják, mikor kell elhúzni a mézes madzagot, adni egy kis engedményt vagy fizetésemelést, esetleg előléptetéssel hitegetni, hogy a dolgozó ne mondjon fel. A legtöbbször nagyon sok kell ahhoz, hogy rájöjjünk, nem éri meg feláldozni az egészségünket és a párkapcsolatunkat vagy baráti kapcsolatainkat egy munkahelyért, ahol valójában csak hitegetnek és nem becsülnek meg, így ez a feszültség sokáig gyűlik bennünk. Ahhoz, hogy ne égjünk ki, tudatosan kell ellenállnunk az állandó pörgésnek, úgy élnünk, hogy megengedjük magunknak a pihenést, a habfürdőt, a zenehallgatást, a sétát a természetben, a napi sportolást, meditációt, leülve étkezést, főzést, hosszú beszélgetéseket, olvasást, kirándulást, és minden mást, amitől feltöltődünk, mert ezekkel a dolgokkal a mentális egészségünket ápoljuk.

Számolnunk kell viszont azzal is, hogy sokszor a munkamánia nem más, mint menekülés, és a lelassulásban előjönnek azok a szorongások, amelyeket eddig inkább a munkába temettünk, saját magunkkal és a döntéseinkkel kapcsolatban, így ilyenkor az önismereti munkának is komoly igénye merül fel.

Közösségteremtés

Végül pedig a kiégésmegelőzésben fontos lenne az egymást támogató, szakmai és baráti közösségek létrehozása. Az elmagányosodás egyre nagyobb probléma a nyugati országokban, és a kutatások szerint mind a mentális, mind a testi egészségünkre erősen káros. Vannak már ellenirányú törekvések is: például lakóközösségek, civil összefogások, amelyek a munkahelyi és a magánéleti elmagányosodás felszámolására jöttek létre, sőt, az Egyesült Királyságban külön miniszteri tárcát is nyitottak erre. Aki otthon dolgozik, az választhat helyette közösségi irodát is, így nem marad ki az életéből a társasági élmény, a közös ebédek vagy az együtt kávézás. A közösség nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is kiemelten fontos az Y-generáció számára, és ezt egyre több munkaadó figyelembe is veszi, akik mind az iroda kialakításában (grillterasz, babzsák fotelek, csendszoba, csocsó, sörcsap stb.), mind a programokban törekednek arra, hogy a munkahely egyben a kapcsolatok építésére és, bármilyen hihetetlenül hangzik, feltöltődésre is teret adjon. Egy jó közösségbe tartozni motiváló, és segít abban, hogy a nehezebb, stresszesebb időszakokat is átvészeljük, hiszen van kihez fordulnunk. Egy olyan munkahelyen, ahol egymás fúrása és a versengés helyett az együttműködés és egymás segítése a norma, a kiégés veszélye és a fluktuáció is sokkal kisebb.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!