A lélek fájdalmas sebei – tudósításunk Hal Melinda előadásáról

Hal Melinda pszichológus előadása rávilágított, hogy a test fájdalmai mögött még akkor is, ha nem várnánk, gyakran a lélek rég feledésbe merült fájdalmas sebei húzódnak meg. Az alábbi cikkben Adamik Eszter pszichológus megosztja veletek, hogy milyen traumafeldolgozással kapcsolatos tanácsok hangoztak el az előadáson, valamint olvashattok a  fájdalomszindrómákkal kapcsolatos friss kutatási, terápiás tapasztalatokról is.

A krónikus fájdalomszindrómákról azért is fontos beszélni, mert ezek a fizikai panaszok legtöbbször a mindennapi életvitelben is több szempontból gondot jelenthetnek. A test krónikus fájdalmai tipikusan együtt járnak  az élet alábbi területeinek a nehézségeivel is: párkapcsolati problémák, alacsony önértékelés, magas szorongásszint és a szexuális élet zavarai akár mind egyszerre akadályozhatják boldogulásunkat. A legnagyobb gond pedig, hogy ezek a problématerületek egymást rendszerint oda-vissza gerjesztik, kölcsönösen rontják. Ráadásul minél több fajta krónikus testi megbetegedés áll fenn, annál hosszabb lesz a terápiás folyamat is, ezért fontos fájdalomszindrómák esetén minél hamarabb pszichoterápiás ellátásba kerülni.

Fizikai fájdalmak esetén elsősorban háziorvoshoz szoktunk fordulni. Ma Magyarországon az emberek többségének eszébe sem jutna a krónikus fájdalmak hátterében lelki okokat, feldolgozatlan traumákat feltételezni. Ez egy emberi mivoltunkból fakadó, a szomatizációnak nevezett elhárító mechanizmus miatt van.

A szomatizáció azt jelenti, hogy a lelki történésekre fizikailag reagálunk.

Krónikus fájdalomra utaló tünetek jelentkezésekor ideális esetben a háziorvos továbbirányítja a pácienst egy komplex kivizsgálásra, melynek részét képezi a pszichiátriai osztályon történő kivizsgálás is. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy a krónikus fájdalom mögött pszichés tényezők is állhatnak, nehezen fogadják el, hogy testi funkcionálásukat a pszichés működés befolyásolja, ezért gyakran még akár a háziorvosi javaslat ellenére is elmaradhat a pszichoterápia megkezdése.

Ezért fontos szerepe van a traumafeldolgozás megkezdésében, a betegek megfelelő tájékoztatásában és továbbirányításában a háziorvosoknak. Hal Melinda szerint a feldolgozás megkezdését segíthetné, ha krónikus fizikai megbetegedés tünetei esetén a háziorvosok és a pszichológusok traumafeltárásra vonatkozó kérdéseket is belefoglalnának az anamnézisbe.

Milyen tünetek esetén érdemes az allopátiás orvosláson túl pszichoterápiás segítséget is igénybe venni?

A fizikai fájdalmak legtöbbször akkor kerülnek a pszichológus látóterébe, amikor a fájdalom miatt az illető már nem tud megfelelően kapcsolódni a párjához, szociális hálójának történéseihez. Ezért is fontos minél hamarabb a gyakori fejfájással, gyomorfájdalommal, krónikus derékfájással, hátfájással, premenstruális szindrómával, irritábilis bélszindrómával küzdőknek egyéni pszichoterápiás segítséget is igénybe venni.

Gyakran a szexuális nehézségek hátterében is feldolgozatlan traumák, pszichés elakadások húzódnak meg. Ilyen tünetek lehetnek nők esetében a szexuális vágy zavarai, az orgazmuszavar, a vaginizmus vagy a fájdalmas közösülés, férfiak esetén pedig a merevedés zavarai és a korai ejakuláció.

Krónikus fájdalomszindrómák esetén nem ritka, hogy a vezető tüneteken túl más kapcsolódó fizikai panaszok is jelentkeznek, úgy mint urológiai-, bőrgyógyászati-, gyomor-, valamint nőgyógyászati bántalmak, egyéb testre kiterjedő problémák.

Milyen típusú traumák állhatnak a krónikus fájdalomszindrómák kialakulásával összefüggésben?

Általában véve nagyon egyedi, hogy milyen történés bizonyul traumatikus hatásúnak: a traumák mindig egy szubjektív élményvilágot tükröznek. A különféle traumatikusnak bizonyuló cselekményekben vagy eseménysorozatokban közös elem viszont, hogy a traumatikus eseményt átélő személy nem képes az őt ért kihívásokkal gyakran sem lelki, sem fizikai értelemben megküzdeni. A megküzdés elmaradásával párhuzamosan regresszióba kerülhetünk, vagyis megrekedhetünk abban az állapotban, fejlődési stádiumban, amelyben minket a trauma annak idején ért. Ez pedig a jövőre nézve gondot jelenthet, mivel a blokkoltság a traumatikus helyzethez hasonló egyéb helyzetekre is kiterjedhet, maga után vonva következményként, hogy nem megfelelően reagálunk vagy jóval képességeink alatt teljesítünk.

A Semmelweis Egyetem friss kutatása premenstruális szindrómában, valamint irritábilis bélszindrómával küzdő személyeket vizsgált. A kutatók azt állapították meg, hogy premenstruális szindrómával diagnosztizált nők esetében leggyakoribb traumatípus a haláleset a családban. Második leggyakoribb traumatípus az erőszakos cselekmények áldozatként vagy szemlélőként való átélése. Tehát például az is tud traumához vezetni, ha csak végignézzük, hogy valakit brutálisan megvernek vagy közterületen pont mellettünk követ el egy ismeretlen öngyilkosságot. A PMS hátterében meghúzódó harmadik leggyakoribb traumatípusnak a szexuális zaklatás, erőszak mutatkozott. Nagyon széles spektrumon mozoghatnak a szexuális határokat sértő helyzetek is.

A felnőtt meg nem valósított, de gyermek felé kifejezett szexuális szándéka, a tiltakozás ellenére bekövetkező fogdosás, pár által verés révén kierőszakolt közösülés mind ugyanolyan súlyos traumatikus hatással bírhatnak.

Az irritábilis bélszindrómában szenvedő páciensek traumái között leggyakrabban valamilyen betegséggel kapcsolatos traumatikus élmény szerepelt. Ilyen lehet például a nyilvános helyen történő rosszullét, baleset következtében eszméletvesztés és kórházban ébredés, vagy egy családtag súlyos betegsége. A második leggyakoribb traumatípus az iskolai zaklatás volt. Súlyosan traumatikus hatása lehet annak is, ha valakit hosszú éveken keresztül osztálytársai csúfolnak, kiközösítenek, de akár annak is, ha kapcsolatban álltunk egy iskolai zaklatás öngyilkosságot elkövető áldozatával. Harmadik leggyakoribb traumatípusnak a premenstruális szindrómában szenvedő páciensekhez hasonlóan a szexuális zaklatás bizonyult.

Mit tehetünk azért, hogy a minket ért negatív események, traumák ne nyomják rá a bélyegüket későbbi életünkre?

A feldolgozatlan traumák poszttraumás stressz zavarhoz, szorongásos zavarokhoz, depresszióhoz, krónikus szervi megbetegedésekhez vezethetnek, és a személyiségzavarok kialakulásának alapjaivá válhatnak. Évek, akár évtizedek is eltelhetnek, mire a mindennapi életvitelt megzavaró tünetek jelentkeznek. Éppen ezért rendkívül jelentős a megelőzés szerepe.

Fontos időben, vagyis még akkor szakemberhez fordulni, amikor a negatív életesemény megtörtént, még olyankor is, ha azt abban a pillanatban nem érezzük traumának.

Traumatikus életesemények esetén gyakori, hogy az embert akár felnőtt, akár gyermek, sodorják az események, gyakran a mindennapok feladatai mellett nincs is ideje belegondolni a történtekbe, érzelmeket átélni.  Így könnyen elmaradhat az érzelmi feldolgozás, melynek hiánya a későbbiekben fizikai vagy lelki megbetegedésekhez is vezethet.

Hal Melinda tapasztalatai szerint gyakran azért marad el időben a segítségkérés, mert az emberek attól tartanak, hogy az őket foglalkoztató probléma bagatell, túl kicsi gondnak tartják, esetleg emiatt szégyellnek szakmai segítséget kérni. Traumatikus hatása lehet akár annak is, ha valakinek gyerekkorában a padtársa minden nap beleköpött a szendvicsébe.

Nyugodtan forduljunk szakemberhez akkor is, ha úgy érezzük, nem elég nagy a minket ért trauma, mivel teljes mértékben egyedi, hogy kinél milyen típusú történések válhatnak traumatikus hatásúvá.

Elképzelhető, hogy bennünk az adott helyzet nem okozna szorongást, rossz érzéseket, viszont azt barátként, szülőként fontos szem előtt tartanunk, hogy a másik személy számára attól még lehet traumatikus az esemény. Emiatt fontos, hogy vegyük komolyan családtagjaink, barátaink panaszait és ne a „felejtsd el”, „lendülj túl rajta” tanácsával próbáljunk segíteni, hanem bátorítsuk őket szakszerű segítség igénybevételére.

Hal Melinda hangsúlyozza, hogy a pszichoterápia megkezdése sosem túl késő. Még 50-60 éves korunkban is nagyban javíthatja az életminőségünket, ha belekezdünk a traumafeldolgozásba.


Iratkozz fel hírlevelünkre!