Miért volt Ted Bundy átkozottul veszett és sokkolóan gonosz?

A napokban megjelent Ted Bundy életéről szóló amerikai krimi, ami az antiszociális személyiség legsúlyosabb formájának példáját mutatja be számunkra. E viselkedészavar kapcsán még a mai napig sok kérdés merül fel a tudományban, dinamikájának megértése gyakran bűncselekményeket elkövetett személyek vizsgálata által valósul meg. Milyen okok húzódnak az antiszociális személyiség kialakulása mögött? Mi jellemzi ezt a viselkedészavart? Cikkünkből kiderül.

Az úgynevezett „teátrális” személyiségzavarok csoportjába a borderline, a hisztrionikus, a nárcisztikus és az antiszociális személyiségek tartoznak. E zavarokkal jellemezhetők viselkedése gyakran olyan drámaian, érzelmekkel túlfűtötten és kiszámíthatatlanul változik, hogy lehetetlenné válik számukra a kétoldalú, pozitív kapcsolatok kialakítása. A társadalomban okozott problémák következtében azonban a kutatások tekintetében a legnagyobb figyelem az antiszociális személyiségzavarra irányul.

Az elmúlt évtizedekben számos filmes karaktert megismerhettünk, akik az antiszociális személyiség jegyeit tankönyvi példának megfelelően magukban hordozzák, gondoljunk például Jokerre vagy Hannibal Lecterre, Azonban nem kell ennyire visszamennünk az években, ha e viselkedészavar természetét szeretnénk jobban megismerni. Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány címmel jelent meg a Ted Bundy életét bemutató amerikai krimi. Bundy a történelem egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa, aki a manipulálás utolérhetetlen „mestereként” az egyik legtökéletesebb példáját jelenti az emberi természet legsötétebb oldalának.

Hogyan ismerhető fel az antiszociális személyiség?

A köztudatban gyakran „pszichopatának” vagy „szociopatának” nevezett antiszociális személyiségek jellemzően semmibe veszik és megsértik mások jogait. A szerfogyasztással kapcsolatos problémákon túl ez a viselkedészavar áll leggyakrabban a felnőtt személyek által elkövetett bűncselekmények mögött. Bár a diagnózis felállítását a tizennyolcadik életév betöltéséhez kötik, az antiszociális személyiségvonások már serdülőkorban megjelennek, többek között iskolakerülés, verekedések, otthonról való elszökés, lopás és rendszeres hazudozás formájában.

Az ilyen személyiségzavarral jellemezhető emberek sokszor mindenkit becsapnak, szinte képtelenek huzamosabb ideig egy munkahelyen dolgozni, rendszerint meggondolatlanul bánnak a pénzzel. Impulzivitásuknak köszönhetően többnyire

a lehetséges következmények mérlegelése nélkül cselekszenek.

Többségük vakmerő és egocentrikus személynek tekinthető, akik nem törődnek sem saját, sem mások testi épségével, agresszivitásuk gyakran verekedésekig fajulhat. Ezek a személyek ügyesen tesznek szert személyes előnyökre mások manipulálása révén, és az eközben okozott fájdalom vagy veszteség semmilyen morális felelősségérzetet, bűntudatot nem vált ki belőlük.

Az antiszociális személyiség magyarázatai

Az antiszociális személyiség kialakulásának számos magyarázatát megtalálhatjuk a pszichológia több területének szakirodalmában. A pszichodinamikus, vagyis a freudi pszichoanalitikus megközelítéshez visszanyúló magyarázatok szerint a kiváltó ok a szülői szeretet csecsemőkori hiányában keresendő, amelynek a következménye az ősbizalom elvesztése. A később antiszociális személyiségűvé váló gyermek ezekre a korai sérülésekre úgy reagál, hogy kivonja érzelmeit minden kapcsolatából, és kizárólag csak az erőszak és a destruktivitás lesz az, ami összekapcsolja másokkal. A pszichodinamikus megközelítéssel összhangban áll a kutatóknak az a megállapítása, miszerint az antiszociális személyiségek gyermekkorukban sokkal több stressznek vannak kitéve, mint például szegénység, bántalmazás, szülők válása, valamint sok esetben maguk a nevelők, szülők is valamilyen személyiségzavarban szenvednek. Ilyen élmények és körülmények között érthetővé válik, hogy

a gyermekek világba és emberekbe vetett bizalma megrendül.

A kognitív elméletek szerint az antiszociális személyiségű emberek mások szükségleteinek fontosságát lekicsinyítik. Az elméletalkotók véleménye alapján ezeknek az embereknek valószínűleg eredendően nehézséget jelent a saját nézőpontjukkal párhuzamosan más személyek nézőpontjait is figyelembe venni.

 

Felhasznált szakirodalom:

R, J, Comer (2005). A lélek betegségei. Budapest, Osiris Kiadó.


Iratkozz fel hírlevelünkre!