A stresszről női szemmel

Ugyanúgy reagálunk-e nőként a stresszre, mint a férfiak? Miért nem vettek részt a nők régen a stresszkutatásokban? Miért van szükségünk az egymással töltött időre? Cikkünkben a női stresszválaszt mutatjuk be részletesebben.

Túlélésünk a fenyegetésre adott válasz sikerétől függ. Az emberi stresszválaszt Cannon (1932) egy „fight or flight”, azaz üss vagy fuss mechanizmusként fogalmazta meg. Shelley E. Taylor és munkatársai (2000) azonban felfedeztek egy másik stresszreakciót, amely főleg nőknél fordul elő. Ez az úgynevezett üss vagy fuss helyett a „tend and befriend”, azaz gondoskodó-oltalmazó válasz. Hogyan lehetséges, hogy a tudósoknak majdnem hetven évbe telt felismerni, hogy a nők másképpen reagálnak a stresszhelyzetekre? A válasz egyszerű: a nők menstruációs ciklusuk miatt nagyobb neuroendokrin változásokon mennek keresztül, amely megnehezíti a kutatók számára az adataik értelmezését.

Mi lehet az eltérés oka?

A gondoskodó-oltalmazó mechanizmus könnyebb megértéséhez érdemes az evolúciós pszichológiához fordulni. Az idők során azok a viselkedések bizonyulnak hatékonynak (és ezáltal maradnak fenn generációkon keresztül), amelyek elősegítik a reprodukciós kor elérését, a szaporodást, valamint az utódok felnevelését. A nemi különbségek az utóbbi két esetben jelennek meg igazán. Az állatvilágban sok fajnál, illetve az embereknél is a nőstények feladata a gondoskodás az utódokról, ami pedig ahhoz vezethet, hogy fenyegetés esetén nemcsak magukat, hanem őket is meg kell védeniük.

Tending mint gondoskodói válasz

A stresszválasz egyik folyamata az úgynevezett „tending”, amit lefordíthatunk gondoskodásnak. Az evolúciós szemléletnél maradva ez annyit jelent, hogy

a nőstény veszély esetén megnyugtatja, valamint biztonságos helyre viszi az utódot,

ahol beleolvadhatnak a környezetükbe. Ha jobban belegondolunk, nem biztos, hogy ebben az esetben az üss vagy fuss mechanizmus célravezető lenne, hiszen egy vemhes, vagy éretlen utóddal lévő nősténynek nem sok esélye lenne elfutni a ragadozó elől, a harc pedig túl nagy kockázatot jelentene.

Befriending, a közösség ereje

A „befriend” komponens a csoporthoz tartozást jelenti. A csoportos életmód szintén sok fajnál adaptívnak tekinthető. Önmagunk és utódunk védelme nehéz és bonyolult feladat fenyegető helyzetben. Ebből adódóan a nőstények számára kifejezetten fontos a csoport támogatása, hiszen veszély esetén megvédheti őket. Azok, akik jobb viszonyt ápolnak a közösséggel, sikeresebben boldogulnak a fenyegetéssel, mint akik kevésbé. Ezért alakulhatott ki az, hogy a nőstények hajlamosabbak stresszhelyzetben a kapcsolatok felé fordulni.

A nők stresszes helyzetekben gyakran fordulnak barátnőikhez, csökkentve ezzel a negatív tüneteket.

Embereknél is kimutatták a kutatások, hogy stressz alatt az affiliáció (csatlakozás egy közösségbe) iránti vágy jellemzőbb volt a nők esetében, mint a férfiaknál. Ez az egyik legerőteljesebb nemi különbség. Fontos azonban kiemelni, hogy – vélhetően a csoporton belüli, férfiak által elkövetett erőszak miatt – a nők sokkal inkább vágynak a saját nemük társaságára. Lewis és Linder (1999) azt találták, hogy stresszhelyzetben a nők inkább maradtak egyedül, minthogy közeledtek volna egy ismeretlen férfi irányába.

Reflektorfényben az oxitocin

Egy fenyegető helyzetre adott neuroendokrin válaszfolyamatok mindkét nemnél azonosak. Hogyan lehetséges akkor, hogy a nőknél mégis a gondozói magatartás jelenik meg? A válasz legfőképp az oxitocin nevű hormonban rejlik.

Az oxitocin csökkenti a szorongást, illetve nyugtató hatással bír a szervezetre.

Az ok, amiért mégis jellemzően a nőknél mutat viselkedéses hatást, a nemi hormonokban keresendő. Míg a nőknél az ösztrogén elősegíti az oxitocin érvényesülését, a férfiakban található tesztoszteron elnyomja azt, így az üss vagy fuss reakció jut érvényre. Kutatások kimutatták, hogy nőknél a magasabb oxitocin szint alacsonyabb kortizollal (stresszhormonnal), illetve nagyobb gondozói viselkedéssel jár együtt. Nem véletlenül hívhatjuk tehát az oxitocint antistressz-hormonnak. Hasonló eredmények születtek az endogén opiátokkal végzett kísérletekben is.

A férfiak gyakrabban választják a menekülést vagy a támadást, míg a nőkre a gondoskodás és affiliáció jellemzőbb.

Az oxitocin nem csupán az anya-gyermek kötődésnek szolgál alapjául, hanem a felnőtt társas kötelékeknek, barátságoknak is. Egy támogató kapcsolat leszabályozza a szimpatikus és neuroendokrin stresszválaszokat, és gyorsítja az akut stressz fiziológiai hatásainak helyreállítását. A nőknél a társas kapcsolatok iránt megerősödött vágyat az endogén opioid mechanizmusok is alakítják. Az endogén opioid peptidek stressz során szabadulnak fel, és vélhetően befolyásolják a társas interakciót.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy mindkét stresszválasz előfordulhat mindkét nemnél, ám a férfiak gyakrabban választják a menekülést vagy a támadást, míg a nőkre a gondoskodás és affiliáció jellemzőbb. És hogy miért fontos ez?

Ha néha úgy érezzük, eluralkodik felettünk a stressz, érdemes barátnőinkhez, családtagjainkhoz fordulni,

mert ezek a kapcsolatok képesek helyreállítani az egyensúlyt.

 

Felhasznált irodalom:

Taylor, S. E., Klein, L. C., Lewis, B. P., Gruenewald, T. L., Gurung, R. A., & Updegraff, J. A. (2000). Biobehavioral responses to stress in females: tend-and-befriend, not fight-or-flight. Psychological review107(3), 411.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!