Egy kapaszkodó a sikerhez – elemezzük önmagunk és példaképeink viselkedését!

Az életben és a karrierben eredményességünk megélése általában ingadozó mintázatot követ: van úgy, hogy minden sikerül, minden a helyén van, jól érezzük magunkat a bőrünkben. Olykor viszont úgy érezhetjük, minden ellenünk dolgozik, folyamatos kudarc, csalódás ér bennünket. Ha már voltunk ezekben a hullámvölgyekben, biztosan elgondolkodtunk, vajon mi okozhatja a különbséget? Hogyan sikerült hosszan egy pozitív állapotban maradni, vagy éppen megszakítani egy negatív spirált? Ezeknek az állapotoknak a megértéséhez jó eszközül szolgálhat a neurolingvisztikus programozás módszere. Bár a neve ijesztően hangzik, az alapjai könnyen megérthetőek és alkalmazhatóak.

Mindenki törekszik arra, hogy elérje a sikert, vagy sikeres maradjon: jó tanulmányi eredményeket szeretnénk, felfelé ívelő karriert és boldog, kiegyensúlyozott családi életet. Márpedig akadályokkal mindenki szembetalálja magát, mert az emberi teljesítmény nagyon helyzetfüggő és ingadozó. Vegyük egy olyan ember példáját, aki kiemelkedik abban, amit csinál. Mi is arról álmodozunk, hogy az ő képességeivel rendelkezzünk, hogy elérhessük ugyanazokat az eredményeket, vagy legalábbis hasonló színvonalúakat, mint ő. Általában ha megkérdezzük őket, hogy hogyan sikerült elérni ezeket a célokat, egy vállrántással, de legjobb esetben is csak egy homályos magyarázattal tudnak szolgálni arról, hogy mit hogyan csináltak. Bár ez a válasz frusztrálhat bennünket, John Grinder nyelvész és Richard Bandler matematikus és informatikus ebből egy fontos információra talált a neurolingvisztikus programozás (röviden NLP) nevű módszerük kidolgozása során. Ez pedig nem más, mint a tudattalan szerepe.

A cselekvéseink 93 százaléka ugyanis tudattalan motivációk által megy végbe.

A siker kulcsát úgy próbálta meg tanulmányozni a két kutató, hogy úgy bontotta elemeire és modellezte a csúcsteljesítményt nyújtó személyek készségeit, hogy azt tanulhatóvá és taníthatóvá tegye. A kutatás elején a gyógyító hivatásból választották modellszemélyeiket. Így többek között a családterápiából Viginia Satirt, a Gestalt-terápiából Fritz Perlst, a hipnoterábiából pedig Milton H. Ericksont választották, majd kiterjedt a vizsgálatuk a gyógyító szférán kívüli világra is, például a nagy üzletemberek közül Walt Disney-t is lemodellezték. A modellszemélyek vizsgálatához a magnó-, és videófelvételeket különböző számítógépes rendszerekkel analizálták, és nagyon érdekes, meglepő eredményre jutottak. Ezeknek az embereknek a viselkedésében sok egyforma elemet találtak, többek között:

  • gyorsan meg tudták állapítani a partnerük aktuális lelki állapotát,
  • percek alatt fel tudtak építeni más emberekkel bizalmas rokonszenvkapcsolatot,
  • a hazugságokat/füllentéseket képesek voltak leolvasni a partnerek arcáról,
  • képesek voltak elérni, hogy a partnereik kövessék őket.
Milton H. Erickson, amerikai pszichiáter, akinek terápiás attitűdjét tükrözi az NLP egyik kulcsgondolata: „Nincsen ellenálló páciens, csak rugalmatlan terapeuta.”

A név és ami mögötte van

Az NLP definíció szerint az emberi kommunikáció működésének megértését és felhasználását jelenti olyan célból, hogy az pozitív változásokat és fejlődést eredményezzen. Ez egy olyan alkalmazott módszer, ami a lingvisztika, a pszichológia, a pszicho-fiziológia és a kibernetika ismereteit ötvözi.

A „neuro-” a neurológiát jelöli, és gondolkodási folyamatainkra utal. A „lingvisztikus” a nyelvre vonatkozik, arra, hogyan használjuk és hogyan hat ránk, a „programozás” pedig viselkedési „programjainkra”, azaz magatartásmintáinkra és kitűzött céljainkra utal. Az NLP a szavainkat, gondolatainkat, viselkedésünket hozzárendeli céljainkhoz és szándékainkhoz. Ez egy rendszerelvű, sok forrásból építkező módszer, amely a személyiség különböző részeinek egymáshoz való viszonyát és kölcsönhatásait vizsgálja.

Tehát a tudatos folyamatok mellett a tudattalan folyamatok azonosítására is alkalmas. Tehetséget, készségeket és egyéb olyan gondolkodásbeli finomságokat térképezhetünk fel vele, amiket természetesnek veszünk, kívül esnek a tudatos észlelésünkön, de formálják azt, ahogyan elérjük az eredményeinket a munkában, a kapcsolatainkban és az életünkben.

A siker kulcselemei a metakérdések: Mit? Miért? Hogyan?

A gondolkodásunk, az érzelmeink és a cselekvéseink állandó körforgásban vannak az NLP szerint. Ha modellként szeretnénk megjeleníteni a kiemelkedő teljesítményű személyeket, meg kell ismernünk, amit csinálnak: vizsgálnunk kell magatartásukat, cselekedeteiket és fiziológiájukat. Meg kell tudnunk, miért teszik azt, amit tesznek: meg kell vizsgálnunk a magatartás mögött meghúzódó meggyőződéseiket és értékrendjüket. A készségek következetes cselekvéssorok, amelyeket a meggyőződések támasztanak alá. Meg kell ismernünk, mit hogyan tesznek: gondolkodási módszereiket és mentális stratégiáikat.

Három fő gondolkodási mód létezik:

  • a képekben gondolkodás, ami a vizuális típusú emberek sajátja,
  • a hangokban gondolkodás, ami az auditív típusúak sajátja, és
  • az érzésekben, érzetekben gondolkodás, ami a kinesztetikus működésűek sajátja.

Ezen kívül még kettő módozat teszi teljessé a listát:

  • az illatokban, szagokban (olfaktorikus)
  • és az ízekben (gusztatorikus) gondolkodó típusok.

Mindenki egyedi módon használja az érzékeit, például valaki jobban tudja az ötleteit vizualizálni, míg más arra támaszkodik inkább, hogyan hangzik egy ötlet, míg vannak, akik inkább zsigerből, belső megérzésből döntenek, csinálnak dolgokat.

Ha rájövünk, milyenek vagyunk, hogyan gondolkodunk, az segít megérteni, hogyan érjük el a céljainkat,

illetve azt is például, hogy miért jövünk ki valakivel annyira jól, míg mással nem jutunk dűlőre egy munkafolyamat során. Ez az érzékhasználati preferencia megjelenik a beszédünkben is: ha például sokat használunk olyan kifejezéseket mint „nem jók a kilátások”, „elég sötét a helyzet”, akkor valószínűleg inkább vizuális beállítottságúak vagyunk.

A hatékony kommunikációhoz először is tudnunk kell, mit akarunk mi, aztán pedig, hogy mit akar a másik. Végül pedig egész egyszerűen össze kell egyeztetnünk a kettőt, ám ez nem olyan könnyű feladat, mint amilyennek tűnik. Ehhez érdemes tudni pár alaptörvényt a kommunikációról. Először is, a szuggesztív, azaz befolyásoló, hatást keltő kommunikáció átlagosan 55 százalékban testbeszédből, 37 százalékban hangtónusunkból épül fel, míg a tartalom csak 8 százalékát teszi ki az átadott üzenetnek. A bizalmi kapcsolat létrehozása a módszer szerint úgy jön létre, ha igazodunk a partner testtartásához, mozgásához, hangjához, szóhasználatához, arckifejezéséhez, gesztusaihoz, légzéséhez, hangulatához és ellenvetéseihez.

Mit várhatunk ettől a módszertől?

Segíthet a személyes fejlődés előmozdításában, a változás előidézésében, a társainkkal, üzletfeleinkkel való kapcsolatfelvételben és kommunikációban. Segít megtanulni az eredményes viselkedést, és segítheti, hogy sikeresebb üzletemberek vagy éppen tárgyalópartnerek legyünk. Mivel azonban nehéz a hatékonyságának tudományos vizsgálata, inkább csak mint kiegészítő módszerrel találkozhatunk vele a gyakorlatban, főleg a pszichoterápiák, a humán erőforrás és az üzleti vezetés területén. Működőképes lehet például a vezetői coachingban, különösen olyan nagy hatalmú vezérigazgatóknál, akik a viselkedésükkel, gondolkodásukkal, döntéseikkel befolyásolják az egész szervezeti kultúrát, és mindenki mást a munkakörnyezetükben. Ha ezeket a gondolkodási és viselkedési mintákat világossá teszik számukra, dönthetnek arról, hogy változtatnak-e rajtuk. Ha a változtatás mellett döntenek, akkor kidolgozhatják, hogy milyen példaképek szeretnének lenni a szervezet számára, és ezáltal életre kelthetik azt a küldetést és azokat az értékeket, amik egyébként csak figyelmen kívül hagyott papírdarabokként lógnának az irodai falakon.

 

Felhasznált irodalom:

Knight, S. (1997). NLP at Work. London.

Bandler, R., Andreas, S., Andreas, C., & Péter, M. (1993). Elmés változások. Bioenergetic.

A Magyar NLP Egyesület honlapja.


Iratkozz fel hírlevelünkre!