Mesékkel a megfelelő érzelmi fejlődésért – mesezene élménypedagógiai módszer az olvasástanításban

Vitathatatlan, hogy a digitális kor ellenére a mesék elengedhetetlen részét képezik a gyermekek mindennapjainak. Egy-egy történet átélésével nemcsak a belső konfliktusok, félelmek feloldására, hanem a képzelet és a kreativitás kibontakozására is lehetőség nyílik. Ranschburg Jenő szerint a kisgyermekek azonosulnak a mesehősökkel, átélik örömüket, bánatukat, sikerüket, elbotlásukat. Saját kudarcaikat képesek kedvenc bajnokuk diadalával átdolgozni, ezáltal birkóznak meg belső szubjektív világukkal. Milyen formában csempészhetjük be ezt az élményt a mai intézményes keretek közé? Megvalósulhat egyáltalán hasonlóan pozitív vonatkozásban, ráadásul tanulási folyamatba ágyazva?

A Mesezene élménypedagógiai módszer Ványi Ágnes logopédus, Sándor Krisztina pszichopedagógus, valamint Szűcs Antal Mór logopédus, zeneterapeuta közös alkotása. A program pedagógusok, logopédusok, fejlesztőpedagógusok, számára nyújt lehetőséget az olvasás tanításához, illetve megalapozásához. A rendszer alapvetően két modulból épül fel. Óvodások számára a szerzők olyan olvasás-előkészítő módszert dolgoztak ki, mely nemcsak kognitív, hanem szociális és emocionális úton egyaránt támogatja a fejlődést. Előhangolja az óvodások számára az írásbeliséggel való ismerkedést. Kialakítja a fonéma kategóriát a gyerekek mentális reprezentációiban, ezeket asszociációba hozza külső vizuális objektumokkal, melyek így kialakítják a későbbi betű-hang kapcsolatot, illetve előkészíti az összeolvasás, szótagolvasás képességét. E komoly nyelvi fejlesztés mellett a Lufimesék Paul Ekman kaliforniai professzor hét univerzális alapérzelmét mutatják be a gyerekek számára. Minden egyes főszereplő lufi rendelkezik egy színnel, egy hanggal, egy emócióval, valamint az azt megjelenítő arckifejezéssel, például a narancssárga lufi, a felhőtlen kacagás és öröm megtestesítője. Hasonló koncepció mentén épül fel a mássalhangzókat megtestesítő, emberi tulajdonságokkal felruházott Játékbolt lakóinak világa.

Az első osztályosoknak ajánlott iskolai modul összefonódik az előkészítő óvodai program meséivel. A folytatódó történetek biztonságot nyújtanak a gyermekeknek, támogatva a nehézségekkel teli intézményváltást. A mesék motivációs bázist biztosítanak, amely emocionális hidat hoz létre a gyermek és a betű között, így a kis elsősök számára az olvasástanulás kezdeti fázisa flow-élményben telik. A módszeralkotók kiemelten fontosnak tartják a történetek által indukált kötetlen, meghitt légkörű beszélgetéseket a gyermekekkel.

„A lufimesék minden héten felszínre hoznak egy-egy érzelmet.

Ennek kapcsán olyan beszélgetések nőnek ki, melyek természetesek, s melyeken keresztül a gyerekek örömmel tárják fel a bennük élő élményvilágot.

Így ők maguk is jobban megértik érzelmeik működését, illetve a szakemberek számára is nevelési/terápiás eszközzé válhat a beszélgetés kontextusa” – fogalmazta meg Ványi Ágnes.

A módszer további fontos eleme – ahogyan azt neve is elárulja – a zene. A mesék szövetében meghatározott pillanatokban úgynevezett „zenezörej” jelenik meg. Speciális hangértelmezésről van szó: tárgyak, egyszerű hangszerek, vagy az emberi test hangjai festik alá és hangsúlyozzák a történet egy-egy mozzanatát.

„A váratlan hangi effektus felkelti a gyerekek figyelmét. Serkenti a belső képalkotó mechanizmust, ezáltal elősegíti a későbbi írott nyelvi szövegek dekódolását. Hiszen jól tudjuk, hogy a mesehallgatás az olvasás előszobája” – árulta el Szűcs Antal Mór a zenezörejről.

A Mesezene módszer eredményeit tanulmányozó pilot vizsgálat kimutatta, a gyermekekre nemcsak kognitív, hanem emocionális szinten is jótékony hatással volt a program. A mesékhez kapcsolt, flow-szerű élmények megélése elősegítette az olvasástanulás bonyolult folyamatainak kialakulását. A módszer pozitív hatást gyakorolt a fonológiai tudatosság, a fonológiai munkamemória, a betűtanulás, valamint az összeolvasási képesség területeire, megalapozva a hatékony olvasási stratégia minél eredményesebb elsajátítását.

 

Felhasznált irodalom:

Ranschburg J. (2001). A tündérmesék lélektanából. Eső, nyári szám.

Sándor K. (2006). A Mesezene program nyomonkövetéses vizsgálata. Fejlesztő pedagógia, 27. évf. 4-6. Szám.

Szűcs A. M. (2019). Fonológiai tudatosság fejlesztése a Mesezene élménypedagógiai módszerével. ELTE.

Ványi, Á., Sándor, K., Szűcs, A. M. (2014) Óvodai Mesezene program: “Hangulatmesék”. In: Fejlesztő Pedagógia, Nemzedékek Tudása, 25. 2. 48-64.

Zentai Cs. (2016). Mesezene – olvasás-előkészítő program az óvodában. Mindennapi Pszichológia.


Iratkozz fel hírlevelünkre!