Világjáró gyermekek – avagy az utazás pszichológiai hatásairól

Beköszöntött a nyári szünet. A legtöbb szülő igyekszik minél színesebb programtervet összeállítani a szünidőre, hogy gyermekei kellőképpen kipihenjék az óvodai, iskolai fáradalmakat, és számos új élménnyel, feltöltődve térjenek vissza a tanévkezdésre. Az utazás azonban nem csupán a kikapcsolódás lehetőségét adja, számos pszichológiai hatása is van a gyermekekre. Milyen pozitív hatásokat rejt magában az utazás? Hogyan segíti gyermekeink személyiségfejlődését? Cikkünkből kiderül.

Gyermekkorban – különböző formában és intenzitással ugyan, de – megjelenik az önmeghatározásra való igény, a „Ki vagyok én?” kérdése. A válasz keresése indítja el őket a személyiségfejlődés útján. A serdülőkor végére választ kell adniuk arra a kérdésre, hogy kik is ők valójában. A fiatalok fokozatosan arra is rájönnek, hogy különböző helyzetek különböző viselkedésmódokat kívánnak meg, ezért meg kell tanulniuk alkalmazkodni. Az önfelfedezésre és a hatékony alkalmazkodóképesség elsajátítására pedig kiváló terep az utazás.

A kirándulással töltött idő hatással van a gyermekek énképének fejlődésére,

például a komfortzónájukból való kilépésre kényszerülnek. Az utazás során alkalmazkodniuk kell új emberekhez és a sajátjuktól eltérő kulturális szokásokhoz.

Az utazás segíti a gyermekeket önmaguk felfedezésében.

A gyakran utazó gyermekekre az új tapasztalatok iránti nyitottság jellemző.

Más kultúrák felfedezésével, új emberek megismerésével kitágul a világról alkotott képük, és ezáltal könnyedén vágnak bele új dolgokba (például egy új szabadidős tevékenységbe), nyitottak az új impulzusokra. Látókörük szélesedésével pedig a kreativitásuk is nő.

A világjáró gyermekek alkalmazkodóképessége

Az utazások hatására az együttműködőképesség is fejlődik, a gyermekek

könnyebben alkalmazkodnak társaikhoz és kooperatívabbak lesznek.

Kisgyermekkorban például, amikor a legnagyobb kihívást a játékok megosztása jelenti, azok a gyermekek, akik az utazások során megtanulnak alkalmazkodni, könnyebben nyitnak a közös játék felé. A társakba vetett bizalom is nő az utazásokkal, továbbá érzelmi stabilitásuk magasabb azokhoz képest, akik nem utaznak. Ennek hatására kevésbé reagálnak érzelmekkel túlfűtve, ingerlékenyen a mindennapi változásokra.

Az idegenekhez való alkalmazkodáson túl a környezeti változáshoz is megtanulnak alkalmazkodni, melynek hatására rugalmasabbak lesznek a mindennapok kihívásaival szemben is. Más kultúrák, népek megismerésével

csökken a sztereotipikus gondolkodás,

kevésbé jellemző az előítéletesség másokkal szemben.

Amennyiben az iskolai évek során a gyermekeknek lehetőségük van cserediák programban részt venni, a külföldön töltött idő pozitív hatást gyakorol a lelkiismeretességre. A gyermekeknek fejlődik a szabályok betartására és a feladatok teljesítésére vonatkozó igénye.

Átalakuló értékek

Az értékek, melyeket a gyermekek képviselnek, nagy mértékben reflektálnak a környezet – szülők, tanárok, társadalom – elvárásaira, kulturálisan elvárt értékek jelennek meg. Amikor gyermekünk más kultúrák értékeivel találkozik,

próbára teszi a világhoz való viszonyulását.

Formálódik a világképe és fejlődik az értékrendszere. Például egy övénél szegényebb társadalommal szembesülve elkezdi jobban értékelni a számára megadatott lehetőségeket.

A közös emlékek összekötő ereje

A gyermekek leggyakrabban családi nyaralások alkalmával kapnak lehetőséget a világ felfedezésére. A közös utazások életre szóló élményekkel gazdagítják a családot, mely

erősíti az összetartozás érzését.

A közös élménymegosztás segít a gyermekeknek megérteni a kihívások és akadályok hátterét. Egy idegen országban való boldogulás, a szülők megküzdési módja példaként szolgál a gyermek számára, melynek segítségével fejlődik a problémamegoldó készsége. A családi történetekre, azok tanulságaira nehéz élethelyzetekben is támaszkodhat.

Látva a szülők boldogulását egy idegen országban, fejlődik a gyermekek problémamegoldó készsége.

Az úton lehetőség adódik a mély családi beszélgetésekre is, mely a pörgős hétköznapokban sokszor nehézkes. A tapasztalásokat közösen beszélhetik át a családtagok a nap végén, ezzel segítve a gyermekeknek az értelmezést. Az együtt töltött idő segíti családtagokhoz való alkalmazkodást is, hiszen a nap huszonnégy órájában „össze vannak zárva”, teljesen egymásra utalva.

Láthatjuk tehát, hogy kizökkentve a hétköznapok szokásaiból gyermekünknek lehetősége van megfigyelni magát egy szokatlan környezetben. Megfigyelheti, hogyan reagál idegen helyzetekben, hogyan fedezi fel a világot, az önreflexió pedig segíti az énkép fejlődését.

 

Felhasznált irodalom:

Cole M. & Cole S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó.

Kádár A. & Kerekes V. (2017). Mesepszichológia a gyakorlatban. Kulcslyuk Kiadó Kft.

Hajo, A., Obodaru, O., Jackson, G. Lu, Maddux, W. W. & Galinsky, A. D. (2018). The shortest path to oneself leads around the world: Living abroad increases self-concept clarity. Organizational Behavior and Human Decision Processes, 145. 16-29.

Zimmermann J. & Neyer F. J. (2013). Do We Become a Different Person When Hitting the Road? Personality Development of Sojourners. Journal of Personality and Social Psychology. Vol. 105, No. 3, 515–530.


Iratkozz fel hírlevelünkre!