„Az a baj a monogámiával, hogy nem halunk meg 40 évesen” − tudósítás a szegedi Pszicho-Kávéházunkról

Hogyan alakult a monogámia kérdése a törzsközösségek óta? A szerelemnek valóban múlnia kell? Miért nem tudunk önzetlenül örülni annak, ha a párunk jól érzi magát valaki mással? Miért uralkodnak más dinamikák egy párkapcsolatban, mint bármely más társkapcsolatban? Miért van az, hogy néhány párnak meghozza a boldogságot a kapcsolatuk kinyitása, míg mások már a gondolattól is féltékenységben törnek ki? Mennyire társadalmilag meghatározott a szexuális viselkedésünk? Elképzelhető-e egyáltalán a modern világban a monogámia, vagy tényleg itt az ideje társadalmi szinten is újragondolni a kérdést? Ezeket a kérdéseket feszegettük a májusi szegedi Pszicho-Kávéházunkban. Tudósításunk.

Vendégünk, Nagypál Orsi, a Nyitva című film rendezője előadása során elsősorban a saját élettapasztalatai, valamint az első nagyjátékfilmjének létrehozása közben végzett kutatómunkája alapján fogalmazta meg véleményét, majd a Pszicho-Kávéház hagyományaihoz híven vendégeink egy öt fős kerekasztalban is átbeszélték a felmerülő kérdéseket.

Hogyan jött az ötlet, hogyan érdemes erről gondolkozni?

Orsi testközelből nézte végig, ahogy egy hozzá közeli baráti pár kinyitotta a kapcsolatát, s ez az élmény inspirálta arra, hogy a témával foglalkozzon. Tapasztalatai szerint a legtöbb embernél (természetesen vannak kivételek) élete során eljön az a pillanat, amikor a monogámia befuccsol. Feltette magának a kérdést, vajon monogám-e az ember? Az erről való gondolkodás kiindulópontját a múltban találta meg. „A törzsközösségekben nem voltak monogám kapcsolatok. Ez a saját tulajdon megjelenésével változott. Az öröklés kérdése az, ami a monogámiára vezette az embert. Nehogy ne a sajátunknak adjuk át, amink van. Alapvetően ettől a ponttól kezdve jelenik meg ez a típusú kapcsolat, amit a vallás még tovább erősített. Jelenleg viszont sem a vallásnak, sem a gazdaságnak sincs ebből a szempontból akkora jelentősége, hatása. Ez alapján megszűnhetnének ezek a korlátok.” Emellett fontosnak tartja elfogadni azt, hogy

a szerelem elmúlik.

Az átlagos tendencia szerint, 4-7 év, amíg kifullad egy kapcsolat. De meddig tart a szerelem? A szerelemnek evolúciós okokból is múlnia kell, mert veszélyeztetheti a létfenntartást. Abban a cseppet sem racionális, elbódult állapotban nem maradhatunk sokáig.

Tényleg csak egy emberbe lehetünk szerelmesek? 

Mind az előadás, mind a kerekasztal során visszatérő kérdés volt a szerelem megoszthatósága. Ha több ember is lehet a barátunk, miért ne lehetne több szerelmünk? Nagypál Orsi szerint „a szerelem nem olyan mint egy torta, hogy százalékokba lehet osztani és aztán elfogy. A szülőknél sem az van, hogy egy gyerek után elfogy a szeretet. Nem fogyóeszköz, hogy a 4-5. gyereket már senki sem szereti.”

Kerekasztal-tagjaink: Mihalik Árpád, szociálpszichológus, Dr. Gellérfi Gergő klasszika-filológus, Dr. Szilárdi Réka valláskutató és szociálpszichológus, Kakuszi Szilvia, klinikai szakpszichológus.

Mihalik Árpád szociálpszichológus szerint érdemes megvizsgálni a társas kapcsolati íveket. Ha egy bizonyos társas helyzetbe belép egy harmadik fél, az mindenképp átrendeződést eredményez, legyen az baráti, iskolai vagy munkahelyi kapcsolat. De valamiért mégsem jellemző a párkapcsolatokban megfigyelhető óriási féltékenység a felnőtt barátságokban. Miben más egy párkapcsolat, mint egy barátság?

„Egy párkapcsolatban magasabbak a tétek.”

Jobban megnyílunk, visszatérünk a gyermeki én állapotunkhoz, tehát sokkal sebezhetőbbek vagyunk. „Ez egyfajta zsigeri regresszív állapot, ami mélyen gyökerező forgatókönyveket aktivál” − fűzte hozzá Szilárdi Réka valláskutató és szociálpszichológus. Egy párkapcsolatban minden korábbi társkapcsolatból származó sémát felvonultatunk. Ez alapján tehát az érzelmi kiszolgáltatottság nem olyan mértékben jelenik meg egy baráti kapcsolatban. Talán ezért lehet, hogy az intimitás a baráti kapcsolatban megosztható.

Vannak akik meg tudják osztani ezt párkapcsolati szinten is, és vannak akik nem.” 

Mi az oka a féltékenységnek? Miért nem tudunk önzetlenül örülni annak, ha a párunk jól érzi magát? Mihalik Árpád szerint „mindenben versengünk, legjobb barát, kedvenc iskolatárs, miért pont a párkapcsolat maradnak ki, amiből egyet kell választani? Emellett mindenben keressük az állandóságot. Ma Önök, akik itt ülnek, ha holnap bejönnének ebbe a terembe, valószínűleg ugyanoda próbálnának meg leülni. Ha a cserepes virágomat minden reggel meglocsolom, és reggelre valaki másé, akkor az nyilván rosszul esik. De ez vajon birtoklásvágy-e?”

Kakuszi Szilvia klinikai szakpszichológus válasza szerint „versenyhelyzetben félünk, hogy alulmaradunk, annak ellenére, hogy sok esetben nem azért csináljuk, mert jobb lenne a másikkal, de egyből a legrosszabbra gondolunk, és démonokkal versenyzünk. Aktivizálódnak a »nem vagyok elég jó« sémák, és megkérdőjelezünk mindent önmagunkban.” Ez az, amikor a klasszikus megcsalásról beszélünk, de ha ez megbeszélten, előre lefektetett szabályrendszer szerint működik, akkor mindennek tudatába tudunk lenni. A nehéz csak az, hogy ezt elméletből a gyakorlatba ültessük át.

Kódolt vagy ösztönös, amit a szexualitásunkból kifejezünk?

Nagypál Orsi szerint, a nők szexualitása sokkal nyitottabb és intenzívebb, mint amit nekünk tanítottak. Az előadás során beszámolt egy kutatásról, ahol 4 csoportban vizsgálták, kit milyen szexuális ingerek izgatnak fel. Heteroszexuális férfiak és nők, valamint homoszexuális férfiak és nők vettek részt a vizsgálatban. Az izgalmi szintet pedig a koponyáról elvezetett agyhullámok és más vegetatív idegrendszeri jelek alapján állapították meg, mint például a szívverés és az izzadás. Emellett pedig szóbeli beszámolót is kértek a résztvevőktől. Meglepő módon a saját bevallású izgalmi szint és a testi jelek közötti legnagyobb különbséget a heteroszexuális nők csoportjában találták. Tagadták, amit a testük mutatott. Ezt tehát egy kicsit bizonyítja, hogy csak társadalmilag kódolt az, amit kimutatunk.” − mondta.

Poliamória és nyitott kapcsolatok

Érdemes elkülöníteni a körülöttünk keringő fogalmakat is. A leginkább használatos fogalom a nem monogám kapcsolatok. Ez a szerkezet összefoglalja a nyitott és a poliamór kapcsolatokat is. Egy klasszikus nyitott kapcsolat sok esetben csak szexuális kalandozás, akár külön-külön vagy közösen egy harmadik fél részvételével. Poliamóriában a felek már szerelmi kapcsolatot is megengednek egymásnak, nem csak szexualitást. Előfordul a másodlagos, harmadlagos partnerekkel közös programok szervezése, együtt élést stb.

Na de hogyan ültessük át ezt elméletből a gyakorlatba? „Szeretjük magunkról elhinni, hogy igenis önzetlenek vagyunk, és racionálisak, de amikor végül tényleg megtörténik, jön a teljes összeomlás.”  beszélgetés során talán az összes meghívott szakértőnk egyetértett abban, hogy egy működőképes nyitott vagy poliamór kapcsolatra való képesség valóban személyiségfüggő. Két érett, külön is független, önálló személyiségnek van esélye eldönteni, milyen legyen a kapcsolat. Az, hogy dolgozni kell egy kapcsolaton, nem azt jelenti, hogy a másikat kell megváltoztatni, hanem önmagunkat megismerni.

Az önismeret az a munka, amivel egy párkapcsolaton lehet dolgozni.

Vajon a monogámia korszakát éljük-e?

„Kutatói alaptétel, miszerint a férfiakba kódolt elv az úgynevezett magszórás, tehát az, hogy minél több helyen hozzon létre utódokat. Ezzel szemben a nők alapmagatartása sokkal inkább a fészekrakás, tehát kevesebb utódszámnak a biztonságos környezet megteremtése. Az utóbbi évtizedekben ez az elmélet egyértelműen megdőlt, valamiért mégsem megy át a köztudatba. Nem evolúciós kötelessége egy férfinak össze-vissza dugni, míg egy nőnek egy férfival leélni az életét. Evolúciós szempontból egy nőnek is hasznosabb, ha több partnere van.”

Nagypál Orsi szerint érdemes átgondolni a monogámia helyét a mai modern világban. Korábban, amikor a monogám kapcsolatok előtérbe kerültek, szó sem volt arról, hogy 30-40 évet él le az ember valakivel. Az a baj a monogámiával, hogy nem halunk meg 40 évesen. Úgy könnyű monogámnak lenni, hogy 16 évesen szül az ember, 30 évesen meghal. Szerinte azonban ez egy hosszú, de átmeneti korszak, és a kulcs a társadalmi elfogadottság. A többségi társadalom kritikája még egy darabig kitart amellett, hogy csak az van ezen a véleményen, aki már megcsalta a párját, aki nem tudott kitartani.” 

 

A rendezvény támogatói:

Hungi, 6720 Szeged, Stefánia 8.
https://www.facebook.com/HungiSzeged/

Virágállomás
https://www.facebook.com/Vir%C3%A1g%C3%A1llom%C3%A1s-298622473501305/

Libri
https://www.facebook.com/librikonyvesboltok/?fref=ts

Sugar&Candy
https://www.facebook.com/sugarandcandy.hu/?fref=ts

Papír és Játék Áruház a Szeged Nagyáruházban
https://www.facebook.com/cooppapir/?ref=br_rs

A cikk teljes mértékben a 2019.05.17-én rendezett szegedi Pszicho-Kávéházon elhangzottakból írodott, Nagypál Orsolya és a kerekasztal beszélgetésen részt vett szakemberek Dr. Szilárdi Réka valláskutató és szociálpszichológus, Kakuszi Szilvia, klinikai szakpszichológus, Mihalik Árpád, szociálpszichológus, Dr. Gellérfi Gergő klasszika-filológus beleegyezésével. A cikk tartalma nem a szerző saját gondolatait közli.

Hasonló problémával küzdötök? Gyertek a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központba, ahol tapasztalt szakembereink párterápia keretében segítenek újra megtalálni az összhangot!

Légy része a pezsgő pszichológiai klubéletnek, ami Pszicho-Kávéházainkban zajlik! Böngéssz aktuális rendezvényeink között!


Iratkozz fel hírlevelünkre!