Gamifikáció az oktatásban – avagy hogyan motiváljuk tanulásra az Alfa és a Z generációt?

Az Alfa és a Z generáció számára magától értetődő a különböző modern technikai eszközök, okostelefonok, tabletek használata, hiszen ők egy olyan közegben nőttek fel, amelyben természetes az internet jelenléte. Hozzászoktak ahhoz, hogy az online térnek köszönhetően információ tömkelege árasztja el őket pillanatok alatt. Emiatt a megszokott, frontális oktatási módszerrel rendkívül nehéz már lekötni a figyelmüket a tanórákon. Vajon a mai, digitalizált világban a hagyományos oktatási módszer hogyan tud lépést tartani a fiatalok megváltozott tartalomfogyasztási szokásaival, és hogyan tudjuk az online tér által szolgáltatott lehetőségeket az oktatás szolgálatába állítani? Cikkünkben ezen kérdésekre keressük a válaszokat.

A gamification mint fogalom, a game (játék) és a fication (valamilyenné alakítás) kifejezések összeolvadásából született, és magyarul gamifikációnak, más néven játékosításnak szokták nevezni. Deterding 2011-ben megalkotott definíciója szerint „gamifikáció során játékból vett elemeket építünk be egyáltalán nem játékjellegű, hétköznapi helyzetekbe, például munkahelyi környezetbe vagy az oktatásba.”

Az online játékok előnyei

Manapság ha felmerül az online játékok kérdésköre, főként azok negatívumai kerülnek előtérbe (például hogy függőséget okoz). Ezzel szemben viszont fontos megemlítenünk számos pozitívumát is. A digitális játékok elősegíthetik a szociális és kognitív készségek fejlesztését, hiszen ezekben a játékokban sokszor csapatban kell játszani, ezért a játékosoknak meg kell tanulniuk a társas érintkezés és beilleszkedés szabályait, valamint azt, hogyan is kell másokkal együttműködni egy adott cél érdekében.

Úgy, mint a társas- vagy logikai játékok, az online játékok során is szabályokat kell követnünk, a cél elérése érdekében pedig problémákat kell megoldanunk. „Egyes játékok közvetve vagy közvetlenül fontos készségek, képességek fejlesztéséhez is hozzájárulhatnak. A problémamegoldás fejlesztését segíti, hogy a játékok nem hagyják nekünk, hogy a felmerülő akadályokat kikerüljük, vagy megoldatlanul hagyjunk feladatokat. A játékélményt akkor tudjuk folytatni, ha megállapítjuk, mi akadályoz minket a továbbhaladásban, és erre megoldást keresünk.”

A játékban a játékos felszabadul, hinni kezd önmagában, világmegváltó küldetésekkel azonosul. Ily módon egyfelől kamatoztatja kreativitását, másfelől

olyan attitűddel kezd tevékenykedni, ami kiváló erőforrás volna az egyén és a közösség számára.

Az online játékok ezen előnyeit igyekszik a gamifikáció kihasználni.

Gamifikáció az oktatásban

A játékosítás az oktatásban nem azt jelenti, hogy a gyerekek digitális játékok segítségével tanulnak a tanórákon, hanem csupán a játékok működési elveit építik be korábbi módszereikbe a tanárok a tanítás során. A gamifikáció célja, hogy a diákokat aktívabbá és a tanulás iránt motiváltabbá tegyék. „A játékalapú oktatási módszerek a hagyományos rendszerrel ellentétben támogatják a tanulók ismeretelsajátítását, motiválva őket az esetleges sikertelenség esetén is a további munkára.”

A gamifikáció célja, hogy a diákokat aktívabbá és a tanulás iránt motiváltabbá tegyék.

A játékalapú oktatási módszer több előnyét is kiemelhetjük:

  1. A hibázást nem büntetik az iskolai módszerek többségével szemben, a játék alapeleme a pozitív visszajelzés.
  2. A játékok olyan virtuális valóságot teremtenek, amelyek elősegítik, hogy a diákok könnyebben szerezzenek tapasztalatot a steril iskolai környezettel szemben.
  3. Játékoknál nincs vizsgadrukk, ami visszavetné a tanulók teljesítményét.
  4. Az osztályközösség kommunikációját is erősítik a játékok, mivel több aktivitást és interakciót igényelnek mind a diákok, mind pedig a tanárok részéről.
  5. Segítik az önállóság fejlesztését.
  6. Segítik a rövid- és hosszú távú célok felállítását.
  7. Azonnali visszajelzést adnak.

„A külső motivációnál jóval hatékonyabb és tartósabb hatású a belső motivációs mechanizmus, melynek aktiválására kifejezetten alkalmas a gamifikáció.”

Kapp szerint a játékosítás két szinten jelenhet meg az oktatásban, eszerint megkülönböztetünk strukturális és tartalmi gamifikációt. A strukturális gamifikáció magát az oktatási rendszert igyekszik játékszerűvé varázsolni, például azáltal, hogy a diákok a leckéért, dolgozatokért pontokat kapnak, a pontok gyűjtésével pedig szinteket tudnak lépni ranglistákon. A tartalmi gamifikáció pedig a tananyagot próbálja színesebbé tenni azzal, hogy a házi feladatokba és dolgozatokba rejtélyes elemeket, történeteket, kihívásokat csempész.

Gamifikációs felületek az oktatásban

A játékosítás tipikus megjelenése az oktatásban a virtuális osztálytermek használata. A felület célja, hogy nemcsak a tanárok, hanem a diákok és a szülők is könnyedén tudják követni az elért eredményeket, jegyeket és a feladott házi feladatokat. A rendszeren keresztül megoszthatók tananyagok, ami elősegíti a tanulás gördülékenységét, emellett igyekszik egyszerűbbé tenni a tanár és diák, valamint a tanár és szülő közötti kommunikációt is.

A gamifikált felületek nagy szerepet töltenek be a tanulók értékelése során is. Amíg a hagyományos, jegy alapú értékelés szerint a tanév során összegyűjtött jegyek átlaga számít, addig a gamifikált pontrendszer fókuszában a fejlődés áll, hiszen a különböző feladatokért gyűjtögetett pontok lehetőséget adnak arra, hogy egy újabb, a rendszer által meghatározott szintet elérhessünk, ez pedig elősegíti azt, hogy átérezzük a haladást. Egy diák rosszabb jegy után azt érezheti, hogy kudarcot vallott, ezzel szemben a pontrendszernél, még ha kisebb mértékben is, de közelebb kerülhet a következő szinthez.

A gamifikált területek harmadik nagy csoportját a szerepjátékokra épülő felületek képezik. A diákok olyan szerepjátékot játszanak, ami a való életben zajlik. A tanulók az alkalmazásba való regisztráció után kiválasztanak maguknak a különböző képességű szereplők (például harcos, mágus, gyógyító) közül egyet. A tanár csoportba rendezi a diákokat a szereplők szerint úgy, hogy minden csoportba kerüljön minden képességű szereplő közül. Mindenki rendelkezik életpontokkal, amiket a házi feladat megcsinálásáért, vagy az órán való figyelésért lehet kapni. Ezeket a pontokat el is lehet veszíteni, például az óra menetének megzavarása, vagy a szünetben való rendbontás miatt. A csoportban lehetőség van egymásnak átadni az életpontokat, ha valaki szűkében lenne, ez pedig nagyban elősegíti a csoport közötti interakció és együttműködés fejlődését.

Láthatjuk tehát, hogy a gamifikált alkalmazásoknak köszönhetően a diákok motiváltabbá válhatnak a tanulásra a mai felgyorsult világban, az interaktivitásuk mértéke nőhet, emellett pedig nem csupán az egyéni tanulást segítik, hanem fontosak az osztályközösség építésében is.

 

Felhasznált irodalom:

Balogh, A. (2017). Digitális játékok az oktatásban. Anyanyelv pedagógia X. évfolyam, 2017/1. 53-63.

Rigóczki, Cs. (2016), Gamifikáció (játékosítás) és pedagógia. Új Pedagógiai Szemle. 2016/3-4. 69-75.

Fromann, R., Damsa, A. (2016). A gamifikáció (játékosítás) motivációs eszköztára az oktatásban. Új Pedagógiai Szemle. 2016/3-4. 76-81.

Kovácsné, P. K., Játékosítás (gamification) az oktatásban. ELTE IK.


Iratkozz fel hírlevelünkre!