Életünk egy élhetetlen bolygón – az ökoszorongás nyomában

Egyre többször találkozunk a hírportálokon, a közösségi média fórumain vészjósló címet viselő, az emberi faj létezésének belátható időn belüli megszűnését vizionáló írásokkal, tudósok, klímaszakértők figyelmeztetéseivel. Amennyiben ezek az információk legyűrhetetlennek tűnő szorongással töltenek el bennünket a globális felmelegedéssel, klímaváltozással kapcsolatban, úgy nem vagyunk egyedül. Az utóbbi években a köz érdeklődését, illetve a pszichológiai tanácsadáson megjelenők problémáit követve megszületett a pszichológia klímaváltozásokkal kapcsolatos ága, így az öko- vagy klímaszorongásnak elnevezett jelenséggel az ökopszichológia foglalkozik.

Már 1972-ben, egy Harold Searles nevű pszichoanalitikus is leírta, hogy megfigyelései szerint a környezeti krízisekhez az emberek mélységes és tartós apátiával viszonyulnak, melyek a tudattalanban lakó érzésekből és attitűdökből erednek.

Az extrém időjárási jelenségek, természeti katasztrófák klímaszorongást alakíthatnak ki bennünk, akkor is, ha saját bőrünkön, de akkor is, ha csak közvetetten tapasztaljuk a változással együtt járó nehézségeket. Míg némely félelmünknek, szorongásunknak valószínűtlen a bekövetkezése, úgy a klímaszorongás sajnos nem alaptalan. Az elmúlt hetekben hazánkban igen extrém időjárás-változásoknak lehettünk tanúi, de világszinten is komoly problémákat jósolnak a szakemberek: 2040-re a korallzátonyok kipusztulása, jégsapkák elolvadása, fajok tömeges kihalása, erdő- és bozóttüzek, élelmiszer- és vízhiány is várható. A sűrűsödő természeti katasztrófák és a megemelkedett hőmérséklet következtében a különböző mentális egészséget veszélyeztető állapotok előfordulása is növekedett. Bár a globális klíma-krízis valós, a mentál-egészségügyi szakemberek mégis úgy tartják, tehetünk azért, hogy félelmeinket, szorongásainkat mederben tarthassuk.

Amennyiben a bőrünkön tapasztaltuk az extrém viszonyokat, természeti katasztrófákat, de akkor is, ha csak szemtanúi voltunk, vagy olvastunk róla – a múltbéli események (amennyiben feldolgozatlanok maradnak) a jelenlegi percepcióink, érzelmeink, gondolkodási mintáink negatív változását erősíthetik. Bármi, ami ismeretlen számunkra, félelemmel tölthet el bennünket – tartja Celeste Vicere, amerikai pszichoterapeuta.

Nemcsak a katasztrófák átélése, de az arról való olvasás is fokozza a szorongásos tüneteket, a tehetetlenség érzését.

A klímaváltozás számos mentá-legészségügyi kockázatot tartogat magában, egy, a Nature oldalain 2018-ban megjelent tanulmány szerint. Ez a különböző fajok elvesztése és az ökoszisztéma megváltozása kapcsán érzett gyásztól a bizonytalan jövővel kapcsolatos félelmekig terjedhet, melyek gyakorisága a körülöttünk lévő környezeti tényezők rosszabbodása miatt egyre magasabb lehet a jövőben. Többnyire inkább indirekt módon tapasztaljuk hatásait – például mély szomorúságot érzünk, ha az otthonunkhoz közeli erdőt kivágják. Az ökoszorongás meghatározó jellemzője a klímaváltozás lehetséges következményeivel kapcsolatos erős félelem, egyéb jellemzőiben a más típusú szorongásos problémák karakterisztikájához hasonlítható – így könnyen okozhat álmatlanságot, depressziót, pánikrohamokat is. Erősítheti a maladaptív viselkedéseket, például az addiktív szerek használatát, és olykor feljogosít erőszakos cselekedetek véghezvitelére is. Nemcsak az egyéneket, de a közösségeket is érinti azáltal, hogy a reménytelenségen és tehetetlenségen keresztül csökkenti rezilienciájukat.

Együtt a tehetetlenségben?

Yalom, amerikai pszichoterapeuta a halálfélelemről értekezik legújabb könyvében, a Szemben a nappal című kötetben. A legtöbbünkben a mindennapokban, a változó környezeti feltételeket leszámítva is munkál a megsemmisüléstől való félelem, mely hatást gyakorol érzelmeinkre, gondolatainkra. Yalom a gyógyírt az emberi kapcsolatokban, a korábbi filozófusok gondolataiban, illetve a tovagyűrűzés jelenségében jelöli meg, mely azt jelenti, hogy tetteinkkel, gondolatainkkal lenyomatot hagyunk másokban és a világban, ezáltal lelkünk egy része fennmarad. A klímaszorongás azért jelenhet meg intenzív formájában, és azért fokozhatja tehetetlenség-élményünket, mert a Yalom-féle tovagyűrűzés potenciális lehetőségét veszi el tőlünk az emberi faj kihalásának potenciáljával.

Várjuk a véget?

Aki az ökoszorongással szembe akar nézni, annak saját halálfélelmével is meg kell küzdenie, helyre kell tegye azt. Ehhez jó útmutatóként szolgál a korábban említett Yalom könyv.

Mint más szorongásos zavarok esetében, úgy a klímaváltozással kapcsolatos szorongás esetén is érdemes észben tartani a gondolkodási sémáinkat, mintáinkat. Ha nem figyelünk oda a gondolatainkra, az úgynevezett negatív automatikus gondolataink hamar eljuttatnak minket egy-egy zavaró gondolattól egészen a bénítóan ható katasztrófa-szcenáriókig. Ezzel, azon kívül, hogy rossz hatást gyakorol hangulatunkra, mentális jóllétünkre, az a probléma, hogy

lesújtó tehetetlenség-élményt tapasztalunk meg általa, ami megakadályozza azt is, hogy a magunk eszközeit, lehetőségeit mozgósítva felléphessünk a környezetünk védelméért.

Az átkeretezés egy hatékony módszer: próbáljunk meg arra fókuszálni, hogy itt és most vagyunk jelen, itt és most tehetünk. A naplózás szintén segíthet: gondolataink, érzéseink rögzítése feszültséglevezető, és abban is segít, hogy a gondolkozási mintáinkat megfigyeljük, és lássuk, mi az, ami kiváltja bennünk az intenzív szorongást. Az edukáció is hatékony eszköz: jó, ha tudjuk, hogy mi mit tehetünk azért, hogy változtassunk a helyzeten – természetesen az ésszerűség határain belül. Félelmeink sokszor megakadályoznak abban, hogy informálódjunk, holott az ágy alatt rejtőző szörny is sokkal félelmetesebb addig, amíg nem nézünk be a ágy alá, nem nézünk szembe vele. Érdemes természetesen odafigyelni arra, hogy megbízható forrásokból tájékozódjunk. Ha azt vesszük észre, hogy kényszeresen keressük az információkat a témában, érdemes valamilyen idői korlátot felállítani a magunk számára a tájékozódásban.

Kezünkben a jövőnk. Mi is tehetünk érte.

A megküzdéshez fontos szem előtt tartanunk, hogy itt és most, a jelen pillanatban élünk a Földön, és még nincs késő ahhoz, hogy pozitív hatást gyakoroljunk rá – azonban ez nem fog menni egyedül. Az ökoszorongás pszichés kezelése mellett az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésünkre, hogy hassunk:

  • Keressünk civil szervezeteket, csoportokat, akik a klímaváltozás területén dolgoznak, és csatlakozzunk hozzájuk.
  • Csökkentsük a káros karbon-kibocsátásunkat: használjuk a tömegközlekedést, biciklizzünk, gyalogoljunk, illetve ha lehetőségeink megengedik, használjunk elektromos autót; illetve vásároljunk a környékünkön elérhető termelőktől.
  • Váltsunk öko-barát étrendre, részesítsük előnyben a növényi élelmiszerek fogyasztását.
  • Hasznosítsunk újra: a klasszikus műanyagot, üveget, papírt, de legyünk kreatívak: régi ruháinkból számtalan otthoni eszközt készíthetünk, mellyel helyettesíthetjük például a bevásárlószatyrokat, súrolószivacsokat, takarítórongyokat.
  • Részesítsük előnyben a zero waste termékeket.
  • Mindenek előtt pedig informálódjunk, és igyekezzünk ismerőseinket, barátainkat is informálni, motiválni!

Ha azonban úgy érezzük, hogy a környezeti szorongás erősen befolyásolja a mindennapjainkat, megzavarja az alvásunkat, vagy bármilyen pszichoszomatikus tünetet tapasztalunk ennek kapcsán, érdemes lehet szakember segítségét kérni. Egy pszichológussal együtt dolgozva új megoldási módokat találhatunk félelmeink kezelésére, valamint erőforrásaink, cselekvési potenciálunk mozgósítására.

Képzeljünk el egy elérhető jövőt, és tegyünk minden nap egy-egy apróságot annak érdekében, hogy ezt az elképzelt jövőt valósággá formáljuk. Például menjünk minden nap biciklivel munkába, használjunk kevesebb műanyagot, támogassunk a környezeti céljainkat értékként kezelő cégeket. Nem érdemes a homokba dugni a fejünket, de a hurráoptimizmus sem segít hosszú távon. Generációnk számára sajnos nagyon is valóságos fenyegetés a klímaváltozás, ugyanakkor ha érzelmeinket tettekké formáljuk, úgy van esélyünk a megoldásra.

 

Felhasznált irodalom:

Carolyn De Lorenzo (2019). What to Do About Climate Change Anxiety, According to Experts. Bustle.

Jen Christensen (2019). Climate anxiety is real, but there’s something you can do about it. CNN

Panu Pihkala (2018). The Wicked Problem of Climate Change. Eco-Anxiety, Tragedy, and Hope: Psychological and Spiritual Dimensions of Climate Change

Tölgyes Arabella (2019). Egy értelmes élet – Irvin Yalom, a terapeuta, aki belenézett a Napba. Mindset Pszichológia.


Iratkozz fel hírlevelünkre!