Miért fontos, hogy hagyjuk a gyerekeket szabadon játszani?

Ahogy elkezdődött a szünet, máris táborok színes választéka várja a gyerekeket, a sporttábortól kezdve a robotikáig vagy videózásig számtalan programmal tölthetik ki a nyarat. Fontos azonban, hogy mindemelett maradjon idő a pihenésre, strukturálatlan játékra is!

Már év közben is rengeteg olyan gyerekkel találkoztam iskolapszichológusként, akinek szinte minden másodperce le van kötve: ilyen edzés, olyan szakkör, fejlesztés, különóra, verseny és még sorolhatnám. A mai gyerekek néha jobban be vannak táblázva mint egy felső vezető, ami részben abból is ered, hogy a szülők semmiképp nem szeretnék, hogy unatkozzanak (és a telefonjukat nyomkodják), vagy kimaradjanak valamiből. A nyár azonban a feltöltődés, pihenés ideje a gyerekek számára, a szülők pedig az izgalmas programok megszervezése mellett néha hátra is dőlhetnek, és elengedhetik azt az elvárást, hogy mindig le kell kötni vagy szórakoztatni a gyereket. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy a felnőttek beleszólása nélkül, spontán és szabadon együtt játsszanak a kortársaikkal, legyen szó a szomszédos gyerekekről, vagy arról, hogy az unokatestvérek összegyűlnek a nagymamánál, és bunkert építenek, tehetségkutatót rendeznek, fára másznak vagy felfújható gumimedencében pancsolnak.

Az offline, szabad játéknak a technológiával átszőtt világban mindennél nagyobb szerepe van,

hiszen a gyerekek nemcsak kikapcsolódhatnak ilyenkor, hanem társas készségeik, fantáziájuk, önállóságuk is fejlődik – mindaz, ami elengedhetetlen az egészséges lelki működéshez.

Egy kutatás azt is kimutatta, hogy a játék hatására azok az agyterületek fejlődnek, melyek a végrehajtó funkciókért felelősek, azaz problémamegoldásért, tervezésért és az érzelemszabályozásért. A strukturálatlan játék során a gyerekek különböző szerepekben, szituációkban próbálhatják ki magukat, és így tapasztalatokat szerezhetnek a hibázás nyomása nélkül. Egy másik kutatás szerint a játék amellett, hogy például a téri tájékozódásért vagy a gondolkodásért felelős agyterületeket is fejleszti, elsősorban arra jó, hogy megtanuljuk a társas viselkedés alapjait, azaz kapcsolatba lépni és együttműködni egymással. Ez az állatok világában is így van, ahol sokáig azt gondolták, hogy például a macskák a vadászás készségeit sajátítják el akkor, amikor egymással kergetőznek vagy birkóznak, de kiderült, hogy nem, mert azok a macskák is pont ugyanolyan jól tudtak vadászni, akiket kölyökkoruktól kezdve megvontak a társaságtól. Nemcsak az emberek, hanem az állatok is hasonló alapszabályok szerint játszanak: el kell sajátítaniuk, hogy kivárják a sorukat, sportszerűek legyenek, és ne okozzanak játék közben fájdalmat.

Ezek alapvető szociális készségek, így a kutatók arra következtetnek, a játék valójában ezek gyakorlása, fejlesztése.

Ennek köszönhetően a játék a későbbi tanulmányi eredményekre is hatással van: egy felmérésben azt találták, az akadémiai teljesítmény legjobb bejóslója a 3. osztályban mért szociális készségek. Ezek az együttműködés, a segítségnyújtás, a javak megosztása, az együttérzés és a vigasztalás képessége.

Fontos tehát, hogy hagyjuk – és teremtsük – meg gyerekeinknek a szabad játék lehetőségét, mert a fejlődésükhöz erre is ugyanannyira, ha nem még jobban szükségük van, mint a tanulásra – a nyári szünetnél jobb alkalmat pedig nem is találhatunk!

 

Felhasznált irodalom:

Caprara GV, Barbaranelli C, Pastorelli C, Bandura A, Zimbardo PG: Prosocial foundations of children’s academic achievement. Psychologycal Sciense, 2000.07.11.(4)

Scientists Say Child’s Play Helps Build A Better Brain. NPR, 2014.08.06.

Jensen-Burke, Trine: Unstructured play is VITAL for kids (so stop entertaining them!). Her Family, 2019.04.


Iratkozz fel hírlevelünkre!