Akiket szorongással tölt el a szabadidő – a vasárnapi neurózis újragondolva

Mind ismerünk olyan embereket – persze csak távolról, és még véletlenül sem mi vagyunk azok –, akik a nyaralást is betáblázzák, és alig tudnak elszakadni a munkájuktól vagy a telefonjuktól. Miért olyan nehéz kikapcsolni, és egyszerűen csak elengedni magunkat a vakáció alatt?

Mondhatnánk, hogy az egész a mai túlhajszolt világ számlájára írható, de a jelenséget valójában már 1919-ben leírta Ferenczi Sándor, magyar pszichoanalitikus. Az általa tapasztalt tünetek fejfájás, rosszkedv, hányinger azoknál a betegeknél, akik a hétvégén nem tudtak mit kezdeni magukkal a munka nélkül. Ezeket klasszikusan a szorongás tüneteinek is tekinthetjük. Frankl, egy másik neves pszichológus szerint a vasárnapi neurózis az a jelenség, amikor a hétvégi semmittevésben felerősödnek az egzisztenciális szorongások, azaz hogy miért vagyok fontos, mi az életem célja, értelme. Frankl szerint a fő motiválónk nem az élvezet, ahogy Freud gondolta, vagy a hatalom, ahogy Adler, hanem az élet értelme – erre egy külön terápiás módszert is kidolgozott, logoterápia néven. Az, hogy úgy érezzük, az életünknek van értelme, mindennél fontosabb a jóllétünk szempontjából.

Menekülés a szorongás elől

Aki ezt az értelmet főleg (vagy kizárólag) a munkában találja meg, az jó eséllyel válik munkamániássá, és élhet meg szorongást a szabadidejében, amikor hirtelen nincs pörgés, nincs feladat, nincs mit csinálni. Erre még jobban ráerősít, hogy vasárnap, vagy akár egy nyaralás alatt a szokásos napi rutin, a biztonságot nyújtó struktúra felbomlik. Ha hirtelen nem köti le a gondolatainkat a számtalan tennivaló, elkezdünk magunkra figyelni, így azok a szorongások is felerősödnek, amelyekről addig el tudtuk terelni a figyelmünket.

A terápia azért tud ennek az enyhítésében segíteni, mert biztonságos, megtartó közegben hozza felszínre azokat a gondolatokat, amiktől menekülünk, és amint hajlandóak vagyunk meghallgatni őket és foglalkozni velük, egyre kevésbé lesznek fenyegetőek számunkra, így nem is kell minden erőnkkel azon dolgozni, hogy elnyomjuk őket.

Frankl szerint az életünk személyes értelmét megtalálhatjuk például a másokkal való, őszinte, mély kapcsolatokban, vagy abban, hogy adunk a világnak a tehetségünkből akár az önkifejezés vagy a művészet által.

Mindig elérhetőnek lenni

A „vasárnapi neurózis” jelensége persze új méreteket öltött, mióta bárhol és bármikor lehet dolgozni, elérhetőnek lenni a mobiltelefonoknak, internetnek köszönhetően. Saját fontosságunk látszatát segít fenntartani a közösségi média, ahol mindig lehet csekkolni, hogy valaki épp írt-e üzenetet, vagy lájkolta-e egy képünket. Nem elég a nyaraláson megélni az élményeket, esetleg készíteni egy-két fotót, amit később berakunk az albumunkba – nem, most már meg is kell osztani, lehetőleg azonnal. Ez, ha belegondolunk, egy nagyon furcsa dolog, mert mégis mit várunk attól, hogy sok közeli és távoli ismerősünk lájkolja a mi élményünket? Megerősítést? Elismerést? Ez egy sikerélményt nyújt? Átélhetjük általa, hogy fontosak vagyunk, csak épp nem arra kapunk megerősítést, hogy magunknak az itt és mostban, hanem másoknak, akik valahol távol vannak.

A szorongást leplező kontrollmánia kicsúcsosodása, amikor annyira felnagyítjuk a saját fontosságunkat, hogy úgy gondoljuk, minden üzenetre azonnal válaszolnunk kell, és mindig elérhetőnek kell lennünk, mert nem hagyhatjuk, hogy nélkülünk menjen a világ – például üzletembereknél látni ilyet, akik nem tudnak egy lépést sem megtenni a nyaraláson a telefonjuk nélkül. A kikapcsolódás náluk szóba se jöhet, hiszen kitől kapok akkor megerősítést a nélkülözhetetlenségemet illetően? Lehet, hogy az ilyen emberek a családi szerepeikben nem tudnak jól működni, érvényesülni, maximum a „kenyérkeresőként”, ami még fokozza is a nyomást, hogy megfeleljenek a munkahelyükön, így egy pillanatra se engedik el magukat. A családi és magánéleti szerepekben való kiteljesedés, az egyensúly helyreállítása segíthet pozitívan megélni a szabadidőt, és motivál arra, hogy inkább a jelenben legyünk a családi nyaralás alatt, az itt és mostban éljük meg az élményeket.

Ahol családi minta a kemény munka

A kikapcsolódásban – vagy épp a ki nem kapcsolódásban – a transzgenerációs hatások is jelentős szerepet játszanak. Nem mindegy, milyen üzeneteket hordozunk magunkban a családunk felől a lazítást illetően: sok helyen ezt a fogalmat az ősök nem is ismerik, valamilyen elítélendő bűnös dolognak tartják, és az egyetlen értelmes időtöltés a munka (vagy házimunka) lehet. Nem biztos, hogy ez az a csomag, amivel fel tudunk szállni a repülőre, aztán gondtalanul, lelkiismeret-furdalás nélkül kifeküdni a tengerpartra. Fontos, hogy felnőttként feltárjuk és újraértékeljük ezeket a lappangó mintákat, így megtanulhatjuk magunknak megengedni a pihenést, és élvezni a szabadidő nyújtotta lehetőségeket.

 

Felhasznált irodalom:

Burton, N.: Men’s search for meaning. Psychology Today, 2012.05.24.

Ferenczi S.: A pszichoanalízis haladása. Értekezések. Budapest, 1919.

Frankl, V. E.: …mégis mondj Igent az Életre; Logoterápia dióhéjban. [Utánny.] Európa, Budapest, 2018.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!