Tudom, hogy mit érzek. Lehetek őszinte?

Őszinteségre vágyunk párkapcsolatunkban, családunkban, barátságainkban, mégis kevesen tudjuk úgy csinálni, hogy az hosszú távon mindannyiunk számára építő legyen. Imponáló ma őszintének lenni, vagy továbbra is a tabuk fenntartásával küzdünk? Mi segíthet abban, hogy nyíltan kommunikáljunk? Cikkünkből kiderül! 

Egyfelől azt is tapasztalhatjuk, hogy a nyugati társadalmakban mára felértékelődött, és akár a tökéletes morál mutatójaként értékeljük az igazmondást. Jónak számít például, ha a párkapcsolatban teljesen transzparensek lehetünk, egészen odáig, hogy még a párunk internetes fiókjának jelszavát is ismerjük. A modern intimitás, szerelem ma azt is jelenti, hogy megosztjuk a másikkal a legszemélyesebb dolgainkat. A legjobb barátunknak gyerekkorunktól fogva elmondjuk a féltve őrzött titkainkat, és mivel ma gyakran a partnerünk számít a legjobb barátunknak (is), így úgy gondolhatjuk, hogy mindent meg kell tudnunk osztani a másikkal, és azonnali jogunk van tudni az ő gondolatait és érzéseit. Titkokat elmondani – mindegy hogyan, mikor és kinek – morálisan felülemelkedik azon, hogy adott esetben megtartsuk őket.

A becsületes őszinteséget azonban olyan tulajdonságokkal is felruházzuk, melyek megakadályoznak minket abban, hogy megoszthassuk a másikkal, ami bennünk van (az érzéseinket, és azt, hogy mire is vágyunk valójában). Az őszinteséget gyakran sértőnek, udvariatlannak vagy kellemetlennek tartjuk, mert még mindig ahhoz az elavult szemlélethez kapcsoljuk, hogy annyit jelent, mint „szűretlenül” kimondani, amit gondolunk. Emiatt a mai napig tabuképzők is vagyunk, és sok témáról nem merünk beszélni, mert félünk a megszégyenüléstől, vagy mások megbántásától.

A valódi őszinteség felé vezető út egyik első lépése lenne, hogy hitelesen kommunikáljuk az érzéseinket az adott pillanatban.

A baj ezzel csak az, hogy a társadalom még mindig tabuként kezeli az érzéseket, és nem is tudunk róluk semmit, legfeljebb azt, hogy nem jók: amikor dühös vagy, félsz, örülsz vagy szomorú vagy, könnyen címkézhetnek szakmaiatlannak vagy éretlennek. A düh romboló, gyerekes és kontrollálatlan, a szomorúság a gyengeség jele, az öröm jónak tűnik, de ha túl sokáig ülsz mosolyogva a munkahelyeden, akkor könnyen gyanús lehetsz, és megkérdezhetik, hogy van-e elég munkád. Őszintén kimutatni az érzéseinket tehát még a mai napig nem mindig elfogadott.

(Még mindig) nehéz

Vajon hányszor használunk olyan közvetett módszereket a bennünk lévő üzenetek továbbadására, mint a célzások, kifogások, szarkazmus vagy harag? Amikor valójában a mondandónk igazi értelme rejtve marad. Olyan helyzet is előfordulhat, amikor azt halljuk a másiktól: „én csak őszinte voltam!” – mindezt egy kíméletlen, durva megjegyzés után. Vagyis az sem mindegy, hogy hogyan vagyunk őszinték! Esther Perel belga származású pszichoterapeuta egyik nyilatkozatában olvashatjuk: „Nyíltnak lenni néha gondoskodó és tiszteletteljes (gesztus), ám a legdurvább tett is lehet, amikor épp csak megfordítjuk a kést a másik hátában. Az igazság elmondása ugyanis ellenséges manőverként is hathat, mint például a »nem vonzódom hozzád«, »kövér vagy« megjegyzések. Ha nem szeretnénk együtt lenni valakivel, nem kell úgy a tudtára adnunk, hogy évekig ezek a mondatok visszhangozzanak a fülében. Ez a tiszteletről szól.” A hazugság különböző fajtáinak ellentétes hatása van a kapcsolatokra, melyet kutatások is megerősítenek. Előfordulhat, hogy a kegyes hazugságnak a kapcsolatra nézve valamilyen védelmező szerepe van, amellyel nem sértjük meg, megvédjük a másik érzéseit. Ezzel szemben hazudni valami rosszról, amit tettünk, a szándékos megtévesztés gyengíteni fogja a kapcsolatot.

Gyakran mi magunk is nehezen kerülünk kapcsolatba érzéseinkkel.

Hogyan érdemes?

Az érzések őszinte kifejezése nem azt jelenti, hogy másokra zúdítjuk a terheinket. Ennek elkerülésében segíthet, ha az üzenetünk megfogalmazásában nem a másikat címkézzük. Vagyis nem azt mondjuk, hogy „te ilyen érzést keltesz bennem…”, hanem, hogy „én úgy érzem…”. Különbség van a „felmérgesítesz” és „mérges vagyok” megjegyzések között is.

Ahhoz, hogy tudasd másokkal, mit szeretnél és mit nem, fontos az érzések felismerése, ahogyan említettük is, és ezek egyértelmű, egyenes közlésmódja. Ha nem vagy biztos abban, mit is érzel, kérj időt, hogy tisztázni tudd magadban, legyen időd átgondolni, közelebb kerülni önmagadhoz, akár a testi érzeteiden keresztül (görcsös gyomor, befeszült izomzat). Alkalmazhatjuk a „visszatérhetnénk erre később?”, „ne haragudj, kicsit később beszéljünk róla, még nem tudom” – jellegű mondatokat ahhoz, hogy időt nyerjünk. Ha pedig úgy döntünk, szakmai segítséget is kérhetünk, hiszen az önismeret sokat segíthet az érzéseink, vágyaink, szükségleteink tisztázásában.

 

Felhasznált szakirodalom:

Esther Perel (2018). Is honesty the best policy in a relationship? (thefullest.com)

Hadfield S.& Hasson G. (2019). Asszertivitás – Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket? Scolar Kiadó Kft.

Iñiguez, G., Govezensky, T., Dunbar, R., Kaski, K., & Barrio, R. A. (2014). Effects of deception in social networks. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 281(1790), 20141195.

Nicola Nagel. Honesty versus Sincerity in Relationships. (www.academia.edu)

Hasonló problémával küzdötök? Gyertek a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központba, ahol tapasztalt szakembereink párterápia keretében segítenek újra megtalálni az összhangot!


Iratkozz fel hírlevelünkre!