Megjósolható a második randi valószínűsége? – Avagy mi mindenre jó a Big Data

Napjainkban már teljesen természetes, hogy a világhálón kommunikálunk egymással, ott vásárolunk és intézzük az ügyeinket. Úgy tűnik azonban, hogy ezeken a megszokott tevékenységeken túl, gyakran még a legintimebb titkainkat is az internetes keresőfelületekre bízzuk. A kereséseink pedig önmagukban információt jelentenek. Az így keletkező rendkívül sokszínű adatok elemzéséből pedig nagyon meglepő dolgok is kiderülhetnek. Könyvajánlónk következik.

Seth Stephens-Dawidowitz Mindenki hazudik – az vagy amire klikkelsz című könyve részletekbe menő és izgalmas betekintést ad a Big Data világába, vagyis abba az óriási adatmennyiségbe, ami elsősorban az internet térnyerésével nő rohamosan. A Big Data azonban nemcsak a digitális információknak, hanem általában az adatfeldolgozásnak egy olyan komplex megközelítése, amely

olykor váratlan felismerésekhez vezethet, vagy pusztán csak olyan köztudott jelenségeket erősít meg, amelyeket mindeddig nem támasztottak alá adatok.

A szerző a világhálón kívül keletkezett adatok elemzésének sokoldalúságára egy olyan vizsgálattal mutat rá, amelynek keretében a Stanford és a Northwestern egyetemek tudósai a következő kérdésre keresték a választ: hogyan lehet előre jelezni, hogy az első randi után lesz-e második találkozó egy nő és egy férfi között? A több száz villámrandizó részvételével készített kutatásban a hagyományosak (például testmagasság, hobbi) mellett új típusú adatokat is gyűjtöttek (például a beszélgetés során használt szavak, nevetés, hanglejtés, hangszín) és elsősorban az utóbbiakra koncentráltak. A könyvből megtudhatjuk, hogy az első randin a férfiak és nők milyen kommunikációval javíthatják esélyeiket, és mi valószínűsíti leginkább, hogy a partnerek között sor kerül-e újabb találkozóra.

Bár ahogy az előbbi példa mutatja, a szerző nem csak az interneten található információkat vizsgálja, a fókuszt mégiscsak a digitális világra helyezi, az ott rendelkezésre álló adatok mennyisége és sokfélesége pedig szinte határok nélküli teret engednek az elemzéseinek. Ezekből többet között megtudhatjuk, hogy milyen jellemző különbségek vannak nők és férfiak között a Facebook-posztjaik szóhasználatát illetően, hogy pozitív vagy negatív tartalmú cikkeket osztunk-e meg gyakrabban az interneten, illetve azt is, hogy manapság a középiskolás tablóképeken miért mosolygunk gyakrabban, mint évtizedekkel ezelőtt.

A Big Data sokszor többet tud rólunk, mint a hozzánk legközelebb állók.

A szerző a Google korábbi adattudósaként rendkívül alapos és sokszor újszerű megközelítésű módszerrel vizsgálja a mindennapjainkat meghatározó olyan jelenségeket is, mint például a szex, az előítéletek, a gyermekvállalás és a politikai preferenciák. Olykor meglepő és elgondolkodtató eredményekre jut az abortusz, a homoszexualitás, az óvszerhasználat és gyermekbántalmazás vonatkozásában is. És mindezt a Google-keresésekből kinyert adatok alapján teszi, ami azt mutatja, hogy gyakran olyan

bizalmas gondolatainkat is megosztjuk a keresőfelületekkel, amelyekbe még talán a hozzánk legközelebb állókat sem avatjuk be.

Seth Stephens-Dawidowitz könyvében rámutat arra, hogy a közösségi és a keresőoldalakon folytatott tevékenységünkkel, illetve minden egyes lájkunkkal elárulunk magunkról valamit, és az így létrejövő digitális lábnyomunkból kirajzolódó kép jelentősen különbözhet attól, amit egyébként tudatosan szeretnénk a környezetünk tudomására hozni.

A Mindenki hazudik – az vagy amire klikkelsz mindenképpen ajánlott olvasmány azoknak, akik érdeklődnek a digitális jelenlétünk összefüggései iránt, és szeretnének többet megtudni a Big Data jelenségéről az életünk különböző területeit érintő, nem szokványos megközelítést alkalmazó vizsgálatokon keresztül.


Iratkozz fel hírlevelünkre!