Szülők a bántalmazás határán – a pszichológiai túlvédésről, II. rész

Előző cikkünkben áttekintettük a pszichológiai túlvédés jelentését, típusait és lehetséges negatív következményeit a gyermekek fejlődésére. Jelen írásunkban azzal foglalkozunk, hogy vajon miért ilyen gyakori jelenség a túlvédés, és hogyan keresik a megoldást a szakemberek ennek kezelésére.

Annak ellenére, hogy a nyugati középosztálybeli családokban a fiatalok ma nagyobb biztonságban élnek, mint eddig bármikor, gyakran fosztják meg őket olyan lehetőségektől, amelyek egy generációval ezelőtt természetesnek számítottak. Egyedül elsétálni az iskolába, biciklizni az utcán, ottalvós programokon részt venni sokszor csak ábránd marad a biztonság érdekében. A napközikben megjelentek a webkamerák, a kisiskolások kezében a mobiltelefonok, és a szülők gyakran nyomon követik a játszótéri játékot vagy a foci edzést (Ungar, 2009).

Miért jelenik meg gyakran a jelenség?

  1. Alapja a normatív viselkedés.

Nehéz dolga van annak a szakembernek, aki egy túlvédő családdal dolgozik, mert több okból is nehezen „csíphető fülön” a túlgondoskodás. Egyrészt egy olyan jelenségről beszélünk, amely a normatív viselkedésből ered, másrészt pedig bizonyos körülmények között (például valós veszély esetén) adaptív.

Napjaink gyermekeinek magas elvárásoknak kell megfelelniük. A hétköznapok gyakori stresszhelyzetei következtében a szülők jogosnak érezhetik a túlzott védelmet mindennapos események során. Társadalmilag pedig teljesen hétköznapivá vált a fenti viselkedés, így a szülők nem érzik furcsának vagy különlegesnek magatartásukat. A média hisztériakeltő hatása csak tetézi a bajokat, amelynek következményeit a túlvédő családok dinamikája is súlyosbítja. Ezekre a családokra ugyanis nem jellemző a hatékony rugalmasság vagy a releváns információk kiszűrése a kevésbé lényegesek közül.

Minden családnak meg kell küzdeni a gyermekeit fenyegető veszélyekkel, de lehetőleg olyan módon, ami még nem sérti a növekedésre irányuló felfedezési törekvéseket.

  1. A család autonómiájának fenyegetettsége.

A család jelentése, szerepe és összetétele a huszadik század viszonyaihoz mérten sokat változott. A nevelői szerepek és a család hatalmának gyengülésére a szülők sokszor a kontroll és az ellenőrző funkciók növelésével reagálnak. Ebben az esetben tehát a családi autoritás törékenységének kompenzációjára szolgálhat a túlvédés.

  1. A szülő önmegvalósítása.

Természetes, hogy a szülők a gyermeknevelésben is kiteljesednek, így egy sikeres utód felnevelése egyértelműen fontos része a szülői identitásnak, fejlődésnek. Nem meglepő, hogy a szülő szeretné, ha formálhatná gyermekét, és diadalai a neki tetsző formát ölthetnék. Előfordulhat az is, hogy bizonyos pontig bátorítják a fiatalt a leválásra, de ez a pont a szülők által kitűzött célt jelenti (például egy szülő által választott karriert). A gyermeknek további terjeszkedésre, szárnyalásra nincs lehetősége, mert szemben találja magát a szülők rosszalló reakciójával. Ezekben az esetekben a gyermek válik a szülői sikeresség mércéjévé.

„Azért teszem ezt, mert annyira rettegek, hogy elveszítelek, hogy még arra is kész vagyok, hogy boldogtalanná tegyelek” (Forward, 2000, In: Csomortáni, 2014).

  1. A gyermekek hiányzó képességei.

Napjaink fiataljai el vannak halmozva lehetőségekkel, de azok kihasználására gyakran éretlenek vagy felkészületlenek. A szülők számára így védtelennek tűnhetnek, aminek következtében megjelenő fokozott védelem miatt tovább tolódik érésük.

  1. További tényezők.

A szülők viselkedésének hátterében sokszor a saját szüleikkel való ellenazonosulás áll, hiszen a gyermekkorban megtapasztalt szigor vagy akár bántalmazás hatására is válhat valaki túlvédővé. Olyan szülővé, amelyre gyermekkorában vágyakozott.

Néhány esetben a gyermekek bizonyos tulajdonságai fokozhatják a túlóvás megjelenésének esélyét. A fiatal fizikai vagy mentális állapotának sérülékenysége, illetve tartós betegsége a gondozó stressz-szintjét megemeli, és fokozódik a védelem a fenti sérülékenységek kompenzálására. Ennek hatására szinte észrevétlenül súlyosbodnak a fejlődési hiányosságok és akadályba ütközik a felzárkózás (Ungar, 2009).

A szülők gyakran nyomon követik a játszótéri játékot vagy a foci edzést.

Mit lehet tenni?

Ha valóban túlvédő szülőkről van szó, akkor érdemes a családi kapcsolatok szintjén, rendszerszemléletű megközelítésben keresni a megoldást. A családterápia alapvetéseiről oldalunkon több cikket is találtok (például itt és itt). A túlvédés akkor éri el a kapcsolati zavar szintjét, ha a normatív fejlődési folyamat, a gyermek függetlenedése, leválása akadályozva van.

Senki nem tehető egyénileg felelőssé a kialakult helyzetért és mégis mindenki felelős.

Így kizárólag együttes erővel lehet javítani a hibásan berögzült mintázatokon. Nem a hibás keresése indul el a terápiával, hanem egy közös munka.

Ungar (2009) egy három lépéses beavatkozást ír le saját klinikai tapasztalatai nyomán:

  1. Kezdetben a múlt kerül a középpontba, így a szülőké a szó. Első lépésben feltérképezik a szülők saját gyermekkori élményeit, tapasztalatait. A múltról szóló elbeszélések során fókuszba kerülnek azok a kalandos események vagy felelősségvállalások, amik jelezték a felnőttkorba való átmenetüket. Ezek fontosak az önbecsülés növelése, a bennük rejlő lehetőségek megmutatása, az önállóság és együttérzés fejlesztése szempontjából. A visszaemlékezések során a szülők gyakran minimalizálják ezen események jelentőségét, hogy csökkentsék a kialakuló ellentmondást régi élményeik és jelenlegi helyzetük között. Előfordul, hogy gyermekük megküzdési képességeit vitatják vagy a mai világ veszélyességével érvelnek, hogy alátámasszák túlóvó viselkedésüket. Mivel a családot általában a gyermekük viselkedési problémája motiválja a terápia megkezdésére, a szülők többnyire tartanak attól, hogy a terapeuta rossz szülőnek tartja őket, így célkeresztben érezhetik magukat.
  2. A következőkben a gyermekek viselkedése kerül középpontba. Ha a gyermek visszahúzódó, megkérdezik a szülőktől, hogy szerintük mire lenne szüksége ahhoz, hogy függetlenebb legyen, vagy hogy tulajdonképpen miben segíthet neki ez a viselkedés. Ha veszélyes módon viselkedik, akkor vajon mit jelezhet vissza neki ez a magatartás, és hogyan segíthet ez neki a kaland megtapasztalásában? A szülők véleménye után magát a gyermeket is megkérik, magyarázza el a helyzet előnyeit, hátrányait és azt, ahogyan alkalmazkodott a gondozói túlvédéshez.
  3. A harmadik lépés a biztonságos alternatívák keresése felé irányul. Itt fontos, hogy ezen alternatívák megnyugtassák a szülőket, de tartalmazzanak szükséges felelősségeket is, hogy a fiatal képes legyen az előrelépésre. Olyan tevékenységeket érdemes keresni, amelyek a kultúrának, a körülményeknek és a fiatal fejlődésének megfelelőek.

Fontos szerepet kap a tudatosítás a szülőket és a gyermekeket illetően egyaránt. Előző cikkünkben bemutattuk, hogy a gyermekek általában beletörődéssel vagy lázadással reagálnak a védelmező szülői viselkedésre. A közös ezekben az, hogy lelkiekben semmi nem változik, hiszen ugyanúgy a szülő irányít. A változás csak a tudatosítás után kezdődhet meg, amelynek kiváló kezdete lehet a közösen végzett családterápia.

 

Felhasznált irodalom:

Csomortáni Zoltán: Túl jú/elég rossz szülők. A pszichológiai túlvédés okai, jellemzői, következményei és kezelési lehetőségei című PhD-értekezése (ELTE, 2014).

Ungar, M. (2009). Overprotective parenting: Helping parents provide children the right amount of risk and responsibility. The American Journal of Family Therapy37(3), 258-271.


Iratkozz fel hírlevelünkre!