Egyszer volt, hol nem volt – avagy a Grimm mesék pszichoanalitikus szemszögből, I. rész

Ki ne ismerné Piroska és a farkas, a Békakirály vagy a Csipkerózsika történetét? Ezek a mesék szerves részévé váltak számtalan generáció gyermekkorának. Ezen klasszikusokat felnőtt fejjel újraolvasva néha elborzadhatunk, és hasonló kérdések fogalmazódhatnak meg bennünk: Tényleg lenyelte a farkas a nagymamát, ráadásul élve? A királylány pedig egy ágyban éjszakázott egy békával? A herceg tényleg egy száz éve alvó lányt akart megcsókolni? Vajon mik az alapjai ezeknek a történeteknek? Mit szimbolizálhatnak ezek a nem ritkán abszurdnak tűnő jelenetek? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a nálunk kevéssé ismert német politológus Iring Fetscher is, aki elmézéseiben szociológiai nézőpontok mellett pszichoanalitikus irányból is megvizsgálta a történeteket. Következő cikksorozatunkban tehát Fetscher Ki ébresztette fel csókjával Csipkerózsikát? című könyvéből szemezgetünk.

Cikksorozatunk első részében a Piroska és a farkas című mesét elemezzük. Az első motívum, amit a politológus kiemel, a farkas motívuma. Azért is tartja fontosnak az író ennek a karakternek a megismerését, mert a legtöbb mesében ravasznak és gonosznak állítják be. A Piroska és a farkasban például ő az, aki felfalja élve a nagymamát, annak unokájával együtt. A mesélő tehát alapvető gonosz természettel ábrázolja a farkast, ami a mesében tulajdonképpen nem más, mint az emberi agresszivitás szimbóluma általános állati agresszivitásként ábrázolva. Néhány néprajztudós azonban rátalált egy olyan elfeledettnek hitt mesetöredékre, ami az általunk ismert Piroska és a farkas történetétől gyökeresen eltér, és segíthet megfejteni, árnyaltabbá tenni az igazi farkasmotívumot.

Az elfeledett meserészlet

Ennek a mesetöredéknek a főszereplője nem is Piroska, hanem annak bátyja, akit vörös haja miatt a falu közössége mindig csúfolt és kirekesztett, és akinek egyetlen barátja sem volt. Ebben a történetben Piroska édesanyja azért varr lányának piros sapkát, hogy fia túlzott feltűnőségét valamiképpen kompenzálni tudja. Az ötlet azonban nem váltotta be az édesanya reményeit, és a vörös hajú fiút tovább csúfolták az emberek. Ebben a verzióban a fiú szalad az erdőbe, hogy elkerülje osztálytársai csúfolódását az iskolában. A farkas pedig barátságosan felajánlja segítségét a fiúnak. Segít neki hazavinni az erdőben szedett gyümölcsöket.

Piroska bátyja életében először tapasztal kedvességet egy élőlénytől. Az elbeszélő kihangsúlyozza, hogy mind a farkas, mind a fiú örömmel indult haza abban a reményben, hogy otthon megjutalmazzák őket a rengeteg gyümölcs miatt. Az édesapa ezzel szemben veréssel büntette fiát és az állatot, amiért az előbbi kihagyta az iskolát.

A közismert történet árnyaltabb értelmezése

A mindenki által ismert Piroska és a farkas története csak ezután kezdődik. Piroska azért indult el egyedül meglátogatni nagymamáját, mert bátyja büntetésből nem hagyhatta el a házat.

Ismerve ezt az elfeledett töredéket, már rögtön más fényben tűnik fel előttünk a farkas és annak viselkedése.

Az állat indítéka a bosszúvágy volt, amiért barátját megbüntették és bezárták az otthonába, míg annak húga szabadon mozoghatott.

Piroska találkozása a farkassal.

Ezen kívül fontos kiemelnünk, hogy Fetscher értelmezésében az édesapa és annak anyja között túl erős anyakötődés áll fenn, amitől az édesapa soha nem tudott megszabadulni. Ez pedig a gonosz, szigorú atyai és nehéz házastársi természetében tört felszínre, ezért is büntette meg fiát olyan keményen.

Az író hangsúlyozza, hogy fontos megkülönböztetnünk a felfalás szót a lenyelni szótól. Az eredeti német történetben a lenyelni szó szerepel. A farkas tehát egészben és sértetlenül nyelte le a nagymamát unokájával együtt. Az állat célja az édesapa megfélemlítése volt, ami Fetscher szerint jóval humánusabbnak tekinthető, mint a meg nem érdemelt verés, ami a fiút és magát a farkast is súlyosan megsebesítette.

A mesében ezután egy, a környéken sétáló vadász hallja meg az állat horkolását, és szabadítja ki a lányt és a nagymamát, majd követ tölt a farkas hasába, megölve ezzel az alvó állatot.

Az édesapa elfojtott vágyai álom formájában

Az író értelmezésében a záró jelenetben szereplő alvó farkas mutatja meg számunkra, hogy a történet egésze egy álomnak tekinthető, amit Piroska édesapja álmodott. A vadász maga az apa, aki a történetben soha nem tudott megszabadulni a túlzott anyai kötődéstől,

és a túlzott kötődéstől való megszabadulás vágya a tekintélyelvűségében mutatkozott meg.

A farkas magát a nagymamát szimbolizálja. Az állat hasának felvágása pedig a köldökzsinór elvágásának a szimbóluma, melynek köszönhetően az édesapa megszabadul a túlzott anyai kötődéstől, mely a neurotikus viselkedését eredményezte. Ha ilyen aspektusból szemléljük a történetet, megérthetjük, hogy honnan származik a záró rész pozitív felhangja.

Láthatjuk, hogy a Piroska és a farkas története mennyivel összetettebb annál az értelmezésénél, amit gyermekkorunkban tanultunk. Pszichoanalitikus szemszögből nézve a mese mondanivalója meghaladja, sőt rá is cáfol arra a tanulságra, hogy a gonosz farkas elnyeri méltó büntetését. Az igazi mese olyan kényes témákat feszeget, mint a kitaszítottság, kirekesztettség érzése, a bosszúvágy, a neurotikus tekintélyelvű édesapa vagy az álom formájában megjelenő elfojtott vágyak.

Cikksorozatunk következő részében a Békakirály és a Csipkerózsika című meséket elemezzük.

 

Felhasznált Irodalom:

Fetscher, I. (1972). Wer hat Dornröschen wachgeküsst?. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main. 24-32.


Iratkozz fel hírlevelünkre!