Megvásárolt életek – az anyagiasság mozgatórugói és következményei

„A pénzcsinálás nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Ez a szakma megöli az életnek azt a részét, ami fontos. Azt a részt, aminek semmi köze az üzlethez” – A The Big Short (A nagy dobás) című filmből származó idézet jól ragadja meg anyagias törekvéseink természetét, hiszen hiába áhítozunk sokan gazdagságra, minél nagyobb a tét, annál kevesebb valódi értéket találunk az életünkben. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy miért ilyen kettős az anyagiasság természete, hogyan és miért válhat értékrendünk vagyonközpontúvá, nem utolsósorban pedig mit tehetünk azért, hogy arra fókuszáljunk, ami igazán lényeges.

Mondani szokás, hogy a pénz nem boldogít, s ilyen alkalmakkor sokan – szinte már automatikusan – egyetértőleg bólogatnak, a helyzet a gyakorlatban azonban korántsem ilyen egyszerű. Világunk jelentős része a fogyasztói kapitalizmus pillérein nyugszik, ennek a berendezkedésnek pedig természetes hajtóereje, hogy minél nagyobb gazdasági fejlődést érjen el társadalmunk. Így történhet, hogy a nagyobb jólétre irányuló küzdelem nem feltétlenül mohóságként vagy önző élvhajhászatként csapódik le az egyének szintjén, hanem szociálisan elfogadott, támogatott megnyilvánulássá válik.

Ebből fakadóan, habár anyagi szempontból minden adott lenne ahhoz, hogy az emberiség felszámolja a szegénységet és a vagyoni egyenlőtlenségeket, a határok mégis mélyen meghatározottak és rugalmatlanok, hiszen mind személyes, mind közösségi szinten folytonosan arra törekszünk, hogy rálicitáljunk a másik félre. Célunk mellett őszintén kiállhatunk, hiszen a diktált szabályok szerint a jó élet elengedhetetlen feltétele a gazdagság és a presztízs,

márpedig ki ne szeretne kifogástalan és boldog életet magának?

Az anyagiasságnak mindazonáltal rendkívül sok negatív hozadéka lehet, erről korábban már lapunknak is nyilatkozott Tim Kasser amerikai pszichológus, a téma élenjáró kutatója.

Materiális mércék

Fontos, hogy mikor jómódúságról beszélünk, valójában nem csupán a pénzre gondolunk, hanem minden olyan tulajdonra, amelyet pénzen meg tudunk váltani. Ebből következően aszerint tituláljuk magunkat gazdagnak vagy szegénynek, hogy rendelkezésünkre állnak-e a létfenntartásunkhoz szükséges elengedhetetlen javak, és amennyiben igen, mekkora luxust engedhetünk meg magunknak.

Emiatt okkal gondolhatnánk, hogy minél tehetősebbek vagyunk, annál boldogabbak is leszünk, de a két tényező viszonya ennél mégis bonyolultabb. Amint azt Mérő László egy korábbi Mindset interjú során kifejtette: „…akinek több pénze van, általában nem szokta sokkal jobban érezni magát a bőrében, mint akinek kevesebb van. De a másik fele is igaz, a tartós és súlyos pénzhiány kifejezetten boldogtalanít. Amíg nem erről az utóbbiról van szó, ott kezd igaz lenni, hogy a pénz önmagában nem boldogít.”

Gyakran döntően a vagyonunkból származtatjuk a társadalmi státuszunkat és tekintélyünket is, ezért amikor a materializmus kerül értékvilágunk koordinátarendszerének origójába, akkor nemcsak saját magunkat, hanem egész környezetünket a gazdagsága alapján fogjuk megítélni.

Ilyenkor kiemelten fontossá válik számunkra, hogy mások mivel rendelkeznek, milyen státusszal és munkával bírnak,

hiszen ezek az információk referenciaként szolgálnak számunkra, segítve saját jólétünk meghatározását. Ez a stratégia ugyanakkor kétélű fegyver, hiszen bármikor találkozhatunk egy nálunk tehetősebb személlyel, a vele való összehasonlítás pedig könnyen irigységet, a relatív depriváció jelenségét válthatja ki belőlünk, minderről egy korábbi cikkünkben részletesen is írtunk.

Boldogtalan törekvések

A gazdagság tehát nem feltétlenül szavatolja vágyott boldogságunkat, sőt, éppen az ellenkezőjét érheti el. Kutatások egész sora bizonyította, hogy az értékek hajhászása testi és lelki szempontból is megterhelő, tehát minél inkább ez motivál minket, annál kevésbé leszünk elégedettek és egészségesek. A helyzetet fokozza, hogy a vagyonunk növekedésével egyre nagyobbá válik a tét, így még többet kell küzdenünk azért, hogy fenntartsuk az elért állapotot és további sikereket érjünk el.

Ezért míg azt hisszük, képesek vagyunk megvásárolni saját boldogságunkat, valójában tulajdon lelkünket adjuk el.

Ez a folyamat azért is veszélyes, mert önmagunk túlhajszolása révén, anyagi vágyaink beteljesítésétől fűtve, saját személyünket taszítjuk még nagyobb bizonytalanságba, miközben eltávolodunk a családunktól és közeli barátainktól, sőt, sok esetben akár tárgyiasítjuk is őket.

Fogyasztói döntéseink eredményeképp így juthatunk el a pszichés kiüresedés állapotába, hiszen anyagias személyként kevésbé jellemeznek minket az autonóm és önazonos megnyilvánulások, egyúttal nem hagyjuk a belső motivációnkat érvényesülni. Így nem élhetjük át az áramlatélményt sem, amely során pusztán azért végzünk egy cselekvést, mert az önmagában is élvezetes. Éppen ellenkezőleg, a környezetünktől várjuk a jutalmat és a megerősítést, hiszen ennek hiányában lelkesedésünk hamar alábbhagyna. Mivel ezen a módon a külső vélemények fontossá válnak számunkra, az anyagiasságtól vezérelve félénkebbé és görcsösebbé is válhatunk. Ezt az elképzelést erősítette meg a Richard Ryan és Edward Deci által kidolgozott öndeterminációs elmélet is.

Idővel a végeláthatatlan törekvések bizonyítottan szorongóvá, depresszióra érzékennyé tesznek minket, hajlamosítva különböző pótcselekvésekre is, többek között szexuális devianciákra vagy túlzott alkohol- és drogfogyasztásra.

A hirdetéseken keresztül naponta több ezer inger ér minket, késztetést okozva, hogy minél gyakrabban vásároljunk.

Bizonytalan múlt, manipulált jelen

Habár a tényszerű negatívumok olvasata után könnyelműen pálcát törhetnénk a túlzott anyagiasság felett, nem elhanyagolandó, hogy a fogyasztói társadalom spiráljában miért is tartunk ki sokszor megingott értékrendszerünk mellett. A válaszért – mint oly sokszor –, egészen a gyermekkorig érdemes visszanyúlni, hiszen

az anyagelvűség éppen annyira lehet a boldogtalanság következménye, mint a kiváltója.

A bizonytalan családi háttér, a korai kielégítetlen szükségletek, az önbizalom- vagy szeretethiány egyaránt előidézhetik az anyagias viselkedést, hiszen a fogyasztás és értékhalmozás útján igyekszünk betölteni a régen keletkezett ijesztő űrt.

Másrészről a reklámok sem hagynak minket tisztán gondolkodni, hiszen manipulált információelemek ezrei bombáznak minket nap mint nap, elhitetve, hogy a problémáink megoldásához a vásárláson keresztül vezet az út. A hirdetések elérik, hogy a vágyaink szükségletekké váljanak, így joggal feltételezhetjük, hogy ezek kielégítése majd valóban boldoggá tesz minket. Ebből a téves megközelítésből következtethetünk a megcáfolt állításra, mely szerint pénzen valóban mindent meg lehet vásárolni.

Kétesélyes jövő

Kétségtelenül olyan világban élünk, ahol az egyre magasabb fogyasztás a gazdaság fő mozgatórugója, jóllehet a kapitalizmus által hirdetett szabadság épphogy a saját működése révén vet gátat önállóságunknak, hiszen csalfa ígéreteivel láthatatlan béklyókat von anyagias létünk köré. Éppen ez a mesterségesen előidézett, túlzó költekezés az, amely már több alkalommal gazdasági válságba hajszolt minket, sőt ugyanez a jelenség fenyegeti bolygónk túlélését is hosszú távon.

A lehetőség ugyanakkor a kezünkben van, egyéni, közösségi és társadalmi szinten egyaránt tehetünk azért, hogy pozitív változást idézzünk elő.

Gondoljuk át saját rejtett félelmeinket, amik költekezésre késztetnek minket, és válasszunk olyan önazonos célokat, amelyeket nem a külső megerősítések miatt követünk. Igyekezzünk élni a minimalizmus eszközeivel, így nélkülözés nélkül folytathatunk egy egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb életet. Végezetül ne féljünk szűkebb közösségeinkben is megvitatni a témát, támogatni a reklámszabályozásra irányuló törekvéseket, és kiállni egy olyan társadalmi rend mellett, amely képes új, mértékletesebb alapokra helyezni a gazdaság működését.

 

Felhasznált szakirodalom:

Kasser, T. (2005). Az anyagiasság súlyos ára. Budapest: Ursus Libris.

Morgan, A. (Director). (2015). The True Cost. [Documentary Film]. United States: Untold Creative & Life Is My Movie Entertainment.

Ryan, R. M., & Deci, E. L. (2000). Self-determination theory and the facilitation of intrinsic motivation, social development, and well-being. American Psychologist, 55, 68-78.

Úgy érzed, hiába hajszolod a boldogságot? Mi segíthetünk! A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!