Az anyós-kismama problémakör, II. rész

Az első unoka megszületésével a család tagjai új szerepkörbe kerülnek. Az anyukából nagymama, az apukából nagypapa, a fiatal felnőttekből szülők lesznek. Ez minden család életében egy jelentős életciklusváltás, amikor egészséges esetben minden eddigi szerepkör megváltozik. Ez a változás a család számára új kihívásokat, feladatokat, kérdéseket jelent, melyekre még nincsenek kész válaszok. Ebben az új helyzetben önmagunk és szeretteink jobb megismerésével és elfogadásával tehetünk a legtöbbet gyermekünkért. Új család születik, ahol az újdonsült szülők hozzák meg a döntéseket, vállalják a felelősséget, ők húzzák meg a külső határokat. A változás nehézségekbe ütközhet, gyakran erősödhetnek a konfliktusok.

Cikkünk első részében próbáltunk tippeket, trükköket, praktikákat adni azoknak a kismamáknak, akik úgy érzik, hogy anyósuk megnehezíti a családjuk életét. A folytatásban válaszolunk néhány konkrét kérdésre, és írásunk végén találsz egy tesztet is, mellyel objektíven bemérheted, hogy valóban mérgező-e az anyósod.

Sok kérdés, hozzászólás érkezett Az anyós-kismama problémakör, I. rész című cikkünkre. Problémáitokat különböző stílusban és szavakkal fogalmaztátok meg, de összességében elmondható, hogy nagy az egyetértés köztetek. Szinte mindannyiótokat a kéretlen tanácsok és az általatok kért és be nem tartott szabályok kergetnek az „őrületbe”.

„Az anyósom mindent jobban tud, mindenbe beleszól, mert hát ő ugye már felnevelt két gyereket, nyilván úgy érzi, hogy jobban tudja. Folyamatosan osztogatja a tanácsokat, megőrülök tőle.”

Ha te is hasonlóan érzel, mint ez a hozzászóló, akkor már mindenképpen komolyabban foglalkozni kell ezzel a problémával. Semmiképpen sem egészséges ugyanis, hogy egy kismama úgy érzi, megőrül egy családtagjától, egy közeli hozzátartozójától.

A nagymamák úgy érzik, hogy ők csak segíteni akarnak a tanácsaikkal, tapasztalataikkal.

Nem rossz szándékkal teszik, mégis jobb lenne, ha nem tennék.

Amit tenniük kellene az az, hogy dicsérnek, támogatnak, erősítenek minkez. Nagyon fontos lenne, ha ezt el tudnád mondani neki. Ha meg tudnád fogalmazni, hogy nélküle is elég sok a bizonytalanság benned.

Manapság nélkülük is nagyon sok az információ, hogy mit hogyan kell, vagy nem kell csinálni, mivel kell/nem kell etetni, hogyan kell altatni, mit kell csinálni, ha sír. Elég csak felmenni egy-egy babás oldalra és máris elárasztanak bennünket a kétségek, mert tele van az internet látszólag nagyon öntudatos anyukákkal, akik sokkal jobban tudnak mindent mindenkinél.

Próbáld meg megfogalmazni, hogy amire szükséged van, az nem a tanács, hanem az elfogadás, a támogatás, a biztatás és persze a finom falatok.

Ha ez nem megy, akkor se add fel! Próbáld ki ezeket a mondatokat:

  • Azért csinálom így, mert a párommal (az ő fiával) így beszéltük meg!
  • Én sem tudtam eldönteni, hogy hogyan csináljam, ezért megkérdeztem a páromat és közösen döntöttünk!

Ezek és az ehhez hasonló mondatok segíthetnek abban, hogy az anyósod érezze, hogy te és a fia vagytok egy család. Te és a párod döntitek el, hogy mit, hogyan szeretnétek csinálni a gyerekneveléssel kapcsolatban. Ezekkel a mondatokkal éreztetheted vele, hogy felnőttek, felelős szülők vagytok, akik annak ellenére, hogy kezdő szülők révén még nem rendelkeztek akkora tapasztalattal, mint ő, de igenis komolyan veszitek a dolgotokat, együtt döntötök, felelősséget vállaltok, és a legjobb tudásotok szerint nevelitek az unokáját.

 „Az anyósom nem tartja be azt, amit kérek. Hiába kérem, hogy ne csinálja a gyerekkel ezt vagy azt, ne engedjen meg neki mindent, mert nem szeretném, ha elkényeztetett gyerek lenne.”

Teljes mértékben érthető az aggodalmad, mert nyilvánvalóan nagyon sok időt és energiát fektetsz bele abba, hogy gyermeked megtanítsd arra, hogy az adott helyzetben mi a helyes viselkedés. Minden helyzetben próbálsz következetes maradni, ami tudjuk, hogy a nehezebbik út, de azt is tudjuk, hogy megéri, mert hosszú távon könnyebb lesz a gyermekkel. Nyilvánvalóan nehéz azt látni, hogy a nagyszülők mindent megengednek az unokájuknak, hogy semmibe veszik az elveidet és azt a sok munkát, amit abba fektetsz, hogy a gyerekedet megtanítsd arra, hogy mi a jó és mi a rossz.

De nem szabad elfelejtened azt sem, hogy a kisbabád még pici ugyan, de hihetetlen dolgokra képes. Például arra is, hogy már nagyon korai életszakaszában megtanulja azt, hogy kivel mit lehet. Pontosan tudja, nagyon rövid idő alatt megtanulja, hogy a nagyszülőknél mindent lehet, mert a nagyi úgyis megengedi, még azt is, amit a szülők nem.

Azonban attól, hogy a nagymama elkényezteti őt, mindent megenged neki, az nem jelenti azt, hogy amikor velünk van vagy közösségben, akkor ne tudná, hogy mi a helyes viselkedés.

Mivel az édesanya az elsődleges gondozója, pontosan tudja, érzi, hogy az, amit tőle tanul, a legfontosabb a világon,

de amikor a nagyszülőknél van, akkor bizony megengedhet magának olyan dolgokat is, amelyeket otthon nem. Ettől tulajdonképpen csak a nagyszülőknek lesz nehezebb a dolga, neked nem!

Ne feledd, nagyon fontos dolgokat köszönhetsz az anyósodnak. Többek között ő volt az, aki megszülte és felnevelte a férjedet, azt az embert, akibe annyira beleszerettél, hogy úgy érezted, hogy vele szeretnéd leélni az életedet.

Ha tetszik, ha nem, hasonlítasz is anyósodra nagyon fontos dolgokban. Ő és te nagyon-nagyon szeretitek ugyanazokat az embereket. Ő kisfiamnak hívja, te pedig életed szerelmének, és akit ő kis unokámnak hív, az a te gyermeked! Engedd meg a gyermekednek, hogy a nagyszülők által kényeztetve legyen, és próbálj meg visszaemlékezni arra, hogy neked is milyen szuper volt a nagyinál!

Válaszolj az alábbi kérdésekre igennel vagy nemmel:

Az anyósod és apósod:

  1. Hideg vagy felszínes kapcsolatban élnek egymással?
  2. Sokat veszekednek?
  3. Mértéktelenül isznak vagy kábítószereket használnak?
  4. Amennyiben megözvegyültek vagy elváltak, nem hajlandóak új életet kialakítani maguknak, és a te párodtól várják el, hogy helyettesítse a házastársukat?
  5. Rendszeresen a párodhoz fordulnak a szükségleteikkel?
  6. Rendszeresen olyan helyzetet teremtenek, amelyekben a párodnak választania kell a te igényeid és az ő igényeik kielégítése között?
  7. Rendszeresen kritizálnak téged vagy a partneredet?
  8. Becsmérlő megjegyzéseket tesznek a megjelenésedre, munkádra, politikai vagy vallási nézeteidre, vagy olyan dolgokra és emberekre, amelyek fontosak számodra?
  9. Megvesztegetéssel próbálják elérni nálad vagy a párodnál, hogy megkapják, amit akarnak?
  10. Következetesen megpróbálnak bűntudatot ébreszteni benned vagy a párodban, ha nemet mondotok nekik?
  11. Következetesen elhalmoznak téged kéretlen tanácsokkal?

Amennyiben az első három kérdésnek akár csak az egyikére is „igen” a válasz, az  anyósod és apósod nagy valószínűséggel a te házasságodban éli ki a személyes problémáit.

A negyedik és a tizenegyedik pont közötti kérdések esetében egy vagy két „igen” azt jelzi, hogy már most vannak odafigyelést érdemlő problémák az anyósoddal, illetve az apósoddal. Ha pedig három vagy még több kérdésre igennel válaszoltál, akkor mérgező anyósod és apósod van!

 

Felhasznált irodalom:

Forward, S. (2016): Mérgező anyósok és apósok – Hogyan védjük meg párkapcsolatunkat romboló hatásuktól? Háttér Kiadó, Budapest.

L. Stipkovits Erika (2019): Nagyszülők a kispadon? HVG Könyvek, Kiadó.


Iratkozz fel hírlevelünkre!