Hurrá, nyaralunk! – Avagy a nyár mint kulturális kavalkád

Napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit hoztam el az útra… Nyári, különösen külföldi utazásaink során néha lelkesen, máskor meglepetten vagy netán felháborodva tapasztalhatjuk a kulturális különbségeket. Mi történik ilyenkor? Hogyan is hathatnak ránk, változtathatnak meg minket ezek az élmények?

Minden bizonnyal a nyári szünet és a jó idő miatt a nyár a szabadsággal, pihenéssel kapcsolódik össze sokunk számára. Az aktív kikapcsolódás jegyében sokan fesztiválozni mennek ilyenkor, míg mások a csendesebb programok mellett döntenek. A szabadba irányulunk, többször mozdulunk ki kirándulás, utazás formájában (ennek hatásairól a gyerekekre itt olvashatnak bővebben). Utazásaink során kapcsolatba kerülünk többféle kultúrával, amelyek eltérnek a megszokottól, és új élmények és tapasztalatok forrásai.

De mi értelme is lehet más kultúrák megismerésének? Pszichológiai szempontból hogyan tudnánk ezt megközelíteni? A kultúra – mivel a csoporthoz tartozás fogalmához kapcsolható – leginkább a szociálpszichológia vizsgálódási tárgya. Ezek az irányzatok a kulturális és a kulturális összehasonlító pszichológia, melyek az új irányzatok közé sorolhatók. Arra hívják fel a figyelmet, hogy az

egyéni pszichológiai jellemzők és a kultúra egymást kölcsönösen befolyásoló elemek,

melyek szorosan összekapcsolódnak. A kultúrát mint közös ismeretrendszert, közeget értelmezik, amely tanulás útján sajátítható el. Ma már természetesnek tűnik, hogy feltételezünk kulturális különbségeket emberek között, azonban mégis hajlamosak vagyunk kutatási eredményeket univerzálisan, mindenkire érvényesnek találni. Holott ezekben is megmutatkoznak azok az eltérések, amelyeket a világ különböző részeiről érkező emberek között gyakran felfedezhetünk. Félreértés ne essék, a kulturális nézőpont nem akarja a sztereotípiáinkat alátámasztani, magyarázni – csupán fel akarja fedni a kultúra befolyásoló hatását, illetve a gondolkodásbeli különbségeket, amelyek gyakran észrevehetők.

Tulajdonképpen miben is különbözhetnek a kultúrák egymástól? Ezt a kérdést sokan feltették már. Geert Hofstede volt az, aki megpróbálta rendszerbe foglalni azokat az eredményeket, amelyek a kultúrák különbségeiről szólnak. Ő négy dimenziót határozott meg, amelyek mentén a világ különböző nemzetiségei, kultúrái eltérhetnek egymástól:

  1. Hatalmi távolság: egy csoport tagjai között mennyire elfogadott az egyenlőtlenség.
  2. Bizonytalanságkerülés: nem összekeverendő a kockázatkerüléssel. A bizonytalanságkerülésben az a hangsúlyos, hogy az adott kultúra tagjai mennyire toleránsak az újdonságokkal szemben, illetve a strukturálatlan, új helyzetekben mennyire érzik kényelmetlenül magukat.
  3. Individualizmus/kollektivizmus: az egyén vagy a csoport képezi az egységet. Például az individualista kultúrákban a személy csak magára számíthat, míg a kollektivista kultúrákban bátrabban hagyatkoznak a család segítségére.
  4. Maszkulinitás/feminitás: A tradicionálisan férfi (például versengés, teljesítmény, feladatorientáltság) vagy női (például gondoskodás, kapcsolatorientáltság) szerephez társított értékek hangsúlyosak-e inkább?

A későbbiekben ezeket egy ötödik, idői orientáció dimenzióval egészítette ki Hofstede. Ez azt jelenti, hogy a csoport tagjainak gondolkodását inkább hosszú/rövid távú célok, látásmód határozza-e meg.

Hofstede definíciója szerint a kultúra egy olyan kollektív program az agyban, amely megkülönbözteti egy bizonyos csoport tagjait vagy emberek kategóriáit a többiektől. Azaz

egy új kultúra megismerésével egy másféle szoftvert az ember agyának működtetéséhez,

például viselkedések értelmezéséhez (a témához kapcsolódóan a külföldi élet személyiségfejlesztő hatásáról itt olvashatnak bővebben).

Más kultúrák megismerésével új utak nyílnak számunkra.

Másféle kognitív keretet, reakciókat, magatartásmódokat tanulhat meg más nemzetiségű emberektől, amelyet az élete folyamát hasznosítani tud. Nyitottabbá válik az új életstílus, gondolkodás befogadására, ami megkönnyítheti az ő mindennapjait is a későbbiekben. Természetesen az, hogy valaki más kultúrát megtapasztal vagy lát maga körül, nem jelenti azt, hogy automatikusan eltanulja az adott viselkedést. Azonban helyzetmegoldási repertoárja például kiegészülhet, amikor látja, hogy különböző kultúrákban másként fogják fel egy adott probléma kezelését.

Nyáron a nagyobb szabadságnak köszönhetően alkalom nyílhat más kultúrák megismerésére, és nem csak nyaralás, külföldi út formájában. Sok hazai rendezvény ad betekintést a különböző kultúrákba. Ezek közül egyik a magát az emberléptékűségével, barátságosságával reklámozó Vénégy Fesztivál. Az idén hetedik alkalommal megrendezésre került Vénégy Fesztivál a visegrádi országok kulturális fesztiválja. Ellátogatva Vácra megállapíthattuk, hogy valóban igaz a reklám, a napközben zajló programok, a szlovák, cseh, lengyel és hazai színházi, zenei, gasztronómiai programok pihentetőek és színvonalasak egyben. Mindez teljesen családbarát kivitelben, kisgyerekes családok társaságában élhető át, így akár közös időtöltésként is értelmezhető a fesztivál. A dunakanyar festői környéke épp elég messze van ahhoz, hogy kimozduljunk és kicsit elengedjük magunkat a folyó közelségében. Az esti koncertek inkább a tombolni vágyókat célozták, így mindenki megtalálhatta a saját szájízének való programot. Akár ez a rendezvény is jó alternatívát nyújthat a jövőben a kulturális felüdülésnek.

Használjuk ki a lehetőségeket, ne féljünk az újdonságoktól, hiszen fejlődésünk forrásai lehetnek!

 

Felhasznált irodalom:

Fiske, S. T., Mihály, B., Csilla, G. G., Anna, V., & György, H. (2006). Társas alapmotívumok. Osiris.

Hofstede, G. (1991). Cultures and Organizations: Software of the Mind. London, UK: McGraw-Hill

Hofstede, G. (2011). Dimensionalizing cultures: The Hofstede model in context. Online readings in psychology and culture2(1), 8.


Iratkozz fel hírlevelünkre!