Miért nem találunk a középszerűségben örömöt – és miért kellene?

Mint mindenből, a fokozott különlegesség-érzés hajszolásából is megárt a sok. Jó lenne megállni és észrevenni a szépet az átlagos, középszerű életünkben. Az alábbi írás kiváló a kognitív disszonancia csökkentésére, ami abból fakad, hogy nem lettünk híresek, gazdagok, felfedezők, egyediek, de arra is jó, hogy megmutassa, hol van az a hétköznapi boldogság, amire igazán vágyunk.

Gyakran előfordul, hogy azt gondoljuk, majd ha elutazunk, majd ha elmegyünk jógázni, majd ha megveszünk valamit, majd ha kiolvassuk az összes könyvünket, akkor boldogok leszünk. Popper Péter felhívja a figyelmet arra, hogy nem egy átmeneti időszakban élünk, tehát nem valami nagyszerű előtt: „Mélyen át kellene éreznünk, hogy nincsenek átmeneti korszakok, minden napunk az életünk legvalódibb része: ez az életünk.” Emiatt a hétköznapjainkban kellene örömöt lelni és nem várni valamire. De mik okozhatják azt, hogy nem tudunk örülni annak, amink van?

Yuval Noah Harari izraeli professzor úgy véli, az individualizmus értékei okozzák ezt, ugyanis arra tanítanak, hogy minden ember egy egyéniség. A középkorban az ember értéke a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyétől függött. Mai szemmel azt gondolhatjuk, hogy a középkori rend egy börtön, de igazából minden társadalmi rendszer az, mivel meghatározza a vágyainkat. A romantikus fogyasztói mítoszok elhitetik velünk, hogy a termékek, utazások, ingerek halmozásával boldogabbak leszünk. Például Párizsra nem mint városra gondolunk, hanem mint élményre, amely az egyediségünket fokozza. Ez az interszubjektív valóságunk.

Párizs egy világváros, nem pedig egy élmény, ami nélkül kevesebbet érünk.

Kővágó Pál pszichológus szerint ez a fajta hajszolás és a vele járó folytonos elégedetlenség kialakulhat az eriksoni szakaszokban meg nem élt autonómia, kezdeményezés és teljesítmény miatt, ami a gondozók szeretethiányából eredhet. A szülőktől ugyanis bátorításra, a szabadságérzés megteremtésére van szüksége a gyermeknek, valamint arra, hogy kellőképpen reflektáljanak a sikerekre és kudarcokra. Kővágó Steve Jobs életét elemezte pszichológiai nézőpontból, ami remekül példázza a különlegességre törekvés hátulütőit. Jobs örökbefogadott gyermek volt, ezt túl korán közölték vele, ami sérülést okozott az identitásában. A sérülést kiegészítette a különlegesség-érzés, mely abból eredt, hogy a nevelőszülők mindent megadtak neki, amit kért. Ezután kiválasztottnak érezte magát. Jobs a tökéletességben hitt, azt gondolta, a termékeivel érzelmeket árul, viszont kapcsolatai sivárak és ambivalensek voltak. Nem talált örömöt a középszerűségben.

Honnan származik az elégedetlenség?

Az elégedetlenség eredhet a szülői és/vagy társadalmi elvárásból, ám sokszor a relatív depriváció az oka. A médiában elénk táruló rengeteg lehetősége annak, amivé válhatnánk, önmagunk leértékeléséhez vezet. Harari úgy véli, egy ötezer évvel ezelőtt élő falusi fiú sokkal boldogabb lehetett, mivel kevesebb emberrel tudta magát összehasonlítani. Jeroen van Baar kognitív idegtudós szerint a döntés túlterhelődés miatt csak szorongunk a választás helyett. A döntéshozatalban kétfajta stratégiával dolgozunk. Az egyik a maximalizálás, amelyben a lehetséges összes döntést összehasonlítjuk, mielőtt döntenénk. Ez járhat döntési paralízissel. A másik opció a kielégítő döntés meghozatala vagy satisficing, amikor nem nézzük át az összes lehetséges opciót, hanem az első elég jóra igent mondunk. Az előbbi során lehet, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk, de a második fajta döntéshozó a kutatások alapján boldogabb. A társadalmunk jelenleg olyan döntésekre huzalozott, melyeknél maximalizálunk, tehát lehet, hogy így objektív szinten a legszebb ruhánk lesz, a legjobb helyre utazunk stb., de a pszichológiai jóllétünk alacsonyabb lesz.

Döntéshozatalkor a kevesebb opció megfontolása boldogabbá tesz.

Egy másik fogalom, a hedonikus futószalag mentén azt próbálja átadni Baar, hogy amikor kitűzünk egy célt, annak elérésekor nem nő a boldogságszintünk, hanem visszaesik, hiszen folyamatosan újabb célokat tűzünk ki magunk elé. Harari professzor is ezzel magyarázza azt, hogy a pénz nem boldogít hosszú távon, ugyanis ha több pénzre teszünk szert, nő a szubjektív jóllétünk, de alkalmazkodunk ehhez az állapothoz, tehát ugyanolyan boldogok leszünk, mint azelőtt. A kutatások alapján viszont a jó házasság, a minőségi kapcsolatok kihatnak a tartós jóllétünkre. Baar szerint a megoldás az lenne, ha néha azt mondanánk magunknak:

„Rendben van az, hogy csak ennyire vagyok jó, ennyit értem el. Rendben vagyok így.”

Ez nem azt jelenti, hogy nem fejlődünk, hanem azt, hogy merünk boldogok lenni így is. Ha elfogadnánk a középszerűséget, megszabadulnánk attól a ragaszkodástól, hogy különlegesek legyünk. Nat Ware közgazdász szemszögéből az elvárásainkban rejlik a hiba. Az elvárások és az igazi megtapasztalás közti szakadékot elvárási szakadéknak nevezi, szerinte ez okozza a középszerű emberek boldogtalanságát. A döntéseinkben mindig olyat választunk, ami az elvárásaink alapján boldoggá fog tenni, így viszont csalódásra vagyunk ítélve. Akkor leszünk igazán boldogok egy utazás során is, ha olyasmire bukkanunk, amire nem számítottunk, tehát amivel kapcsolatosan nem voltak elvárásaink. Harari professzor ezt így fogalmazza meg: „…a boldogság nem igazán függ olyan objektív körülményektől, mint a gazdagság, az egészség, vagy akár a közösség. 

Sokkal inkább függ az objektív körülmények és a szubjektív elvárások egybeesésétől”.

Erre a következtetésre jutott végső soron a jól ismert humanisztikus, Carl Rogers is, aki a fenomenológiai mező fogalmával írta le a szubjektív élmények mentén kialakult elvárásokat, ami alapján reagálunk az élet történéseire. De nem csak a saját elvárásaink fontosak. Ha úgy neveljük a gyerekeinket, hogy mindent megadunk nekik, és azt mondjuk, hogy különlegesek, minden sikerülhet nekik, akkor nagyon nagy elvárásokkal érkeznek meg a felnőtt életbe, ahogyan Steve Jobs is tette. Hajszolni fognak valamit, amitől egyediek, de nem boldogok.

A hygge és a flow

Köztudott, hogy Dánia az egyik legboldogabb ország a világon. Korábban már írtunk a hyggéről, a dán boldogságról, melynek lényege egy jóleső meghittségérzés, amely oxitocin felszabadulásával jár, és az egyszerű pillanatokban rejlik. Maga a szó is a jóllét szóból ered. A dánok nagyon sok időt töltenek a barátaikkal, gyakran főznek együtt és beszélgetnek. Emellett nagyra tartják az olyan egyszerű pillanatokat, mint a kandalló melletti borozás.

A hygge az, amikor a legjobb barátom társasága, és egy finom csokoládé boldoggá tesz.

Amíg a hygge meghittséget ad, addig a flow élménye, melyet Csíkszentmihályi Mihály írt le, egy olyan impulzus tud lenni, amelyhez belső motiváció és intenzív fókuszálás szükséges. A tapasztalathoz fokozott kreativitás és eksztázisélmény társul. Ez lehet festés, tánc vagy akár egy cikk megírása.

A hygge alacsony elvárásokhoz kötött, lényege a meghittség.

Összességében mit is tehetnénk annak érdekében, hogy boldogabbak legyünk a hétköznapi, átlagos, középszerű életünkben?

  • El kell hinnünk, hogy ez nem egy átmeneti időszak, és nem a jövőbeli ideális énünktől kell várni a boldogságot, hanem a mindennapoktól.
  • Fel kell hagynunk a fogyasztói mítoszokkal. Nem fognak az új tárgyak és utazások különlegesebbé, valamint boldogabbá tenni. Ugyanazt a boldogságot megtalálhatjuk egy baráti beszélgetésben, a kedvenc teánkban vagy egy habfürdőben; ugyanakkor a munka és a kreatív tevékenységek is okozhatnak örömöt, csak fel kell tennünk a kérdést, hogy mi motivál bennünket?
  • Ne maximalizáljunk a döntéshozatalban, ne tűzzünk ki újabb célokat tüstént, amikor elértünk valamit.
  • Ki kell szabadulnunk az individualizmus börtönéből, amely noha a szabadságot hirdeti, de befalaz olyan gondolatok közé, hogy muszáj egyedinek lennünk.
  • Át kéne alakítanunk az elvárásainkat, vagy olyan spontán tevékenységekbe kellene bocsátkoznunk, amelyekben örömünket leljük.

 

Felhasznált irodalom:

A cikket inspiráló videó: https://www.youtube.com/watch?v=pvgfucVF5cU.

Harari, Y. N. (2017). Sapiens: Az emberiség rövid története. Budapest: Animus.

Kővágó, P. (2014). A „Valóságtorzító mező”- Steve Jobs pszichobiográfiája. Imágó Budapest Online 1: 110-140.

Popper, P. (1990). A belső utak könyve. Debrecen: Saxum.

Van Baar, J. (2015) Average is Awesome: Embracing Mediocrity as the Key to Success. TEDxAUCollege [https://www.youtube.com/watch?v=JDDGhGiaAZU]

Ware, N. (2014). Why we’re unhappy — the expectation gap. TEDxKlagenfurt: [https://www.youtube.com/watch?v=9KiUq8i9pbE]

Wiking, M. (2016). Hygge. A dán életérzés, amely boldoggá tesz. Budapest: Kossuth Kiadó.

Zimbardo, P., Johnson, R., McCain, V. (2017). Pszichológia mindenkinek. Budapest: Libri.


Iratkozz fel hírlevelünkre!