Hová lettek a jó barátok? A felnőttkori elmagányosodásról

A barátságok fontos részei az életünknek, azonban ahogy egyik életszakaszból lépünk a másikba, ezek is változhatnak – és sokszor változnak is. A felnőttkorba lépés, munkakezdés, családalapítás számos kihívást hozhat a barátságok fennmaradásában, és fontos, hogy ezek közepette se magányosodjunk el.

A barátoknak nemcsak gyermek- és serdülőkorban, hanem felnőtt életünk során is fontos szerepe van: egyre kevésbé abban, hogy megtaláljuk, kik is vagyunk mi, hanem sokkal inkább támogató védőhálót alkotnak az életünkben, emellett pedig színesítik a világról alkotott képünket és élményeinket. Egy párkapcsolat, család mellett is fontos, hogy a személyiségünk különböző oldalai kiteljesedjenek, legyen kivel megélnünk ezeket. Annak, ha nincsenek barátaink a családunkon kívül, az egyik legkárosabb hozadéka lehet, hogy a gyereket emeljük be ebbe a szerepbe. Emellett a barátokkal eltöltött idő a párkapcsolatot is izgalmasabbá teszi hosszú távon, hiszen külön-külön is élményeket szereztek, és hosszú évek után is újat tudtok mutatni magatokból a másiknak. Arról nem is beszélve, hogy az életünk során fellépő krízisekkel sokkal könnyebben megbirkózunk, ha számíthatunk a barátaink megértésére, esetleg éppen hasonló szituációkat élünk meg, amiben támogathatjuk egymást.

Felnőtt korba lépve – és ezen most a tanulmányok befejezését, a munkába állást értjük – azonban több dolog is próbára teszi a barátságokat, ugyanis ez jelenti a legnagyobb változást a korábbi életstílusunkhoz képest. Dolgozni kezdünk, általában külön munkahelyen, így már nem köt össze az iskola, és elmaradnak a napi találkozók, sokszor pedig költözés is megnehezíti a kapcsolattartást. Emellett a párkapcsolat, családalapítás is jelentős energiákat vonnak el a baráti kapcsolatok ápolásától. Ilyenkor gyakori a csalódás a barátokban, akikről azt hittük, mindig mellettünk lesznek majd – barátságainkban éppúgy sérülhetünk bizalmi téren, mint a párkapcsolati kudarcokban, és ilyenkor könnyen bezárkózhatunk, egyedül maradhatunk, ha nem nyitunk új baráti kapcsolatok felé. Ez pedig munkahelyi környezetben sokszor nem olyan egyszerű, mint összebarátkozni egy egyetemi bulin.

Az ismerkedés nemcsak a párkapcsolatokban, hanem a barátságokban is válságban van, csak az utóbbira nincsenek „barátkereső” applikációk.

A munkahelyek évi egy-két alkalomtól eltekintve ritkán fektetnek hangsúlyt a csapatépítésre, és az is számít, hogy nagyon más életkorban, élethelyzetben levő emberekből tevődik össze a társaság, ami eltér az eddig megszokottól. És, bár azt gondoltuk, már felnőttek vagyunk és nem változunk, ez sosincs így, mert minden életszakaszváltás változást is hoz: új munkánk, életstílusunk, körülményeink, párkapcsolatunk miatt lehet, hogy egyre távolabb kerülünk az egyetemi barátainktól.

Épp ezért, a megváltozott körülmények más hozzáállást is követelnek, hogy a baráti kapcsolatainkat fenntartsuk, illetve újakat alakítsunk ki. A ritkább kapcsolattartás nem feltétlenül teszi felszínesebbé a barátságokat, sőt – ebbe is lehet rendszerességet vinni, ha mással nem, egy heti telefonhívással, és pont hogy a fontosabb dolgokról fogtok beszélgetni, mintha minden nap hallanátok egymást. A találkozók megszervezése sokszor bonyolultabb, több egyeztetést kíván, és sokszor belefuthatunk abba, hogy úgy érezzük, csak mi próbálkozunk, a másiknak fontosabb a kapcsolata vagy munkája. Fontos, hogy ezeket az érzéseinket ilyenkor kifejezzük, átbeszéljük, hogy lássuk, tényleg erről van-e szó, illetve adott esetben türelmesek legyünk, mert egy új szerelem vagy új munkahely normális esetben is jobban lefoglalja a barátainkat egy-két hónapig. Ettől még nem kell leírni a barátságot, de el kell fogadni, hogy bizonyos aspektusaiban változik, és attól még, hogy nem látjátok egymást olyan gyakran, és a másiknak más is van az életében, még maradhat a kapcsolatotok szoros vagy bizalmas.

Természetes folyamat, hogy az évek számával egyre kevesebb, de szorosabb baráti kapcsolatot tartunk fent, nemcsak azért, mert erre van energiánk, hanem mert nem minden barátság állja ki az idő próbáját. Az ebből fakadó csalódások viszont nem szabad, hogy bezárkózásra késztessenek, mert akkor egy idő után tényleg egyedül maradunk –

párhuzamosan érdemes nyitottnak lenni új barátságokra, aktívan kezdeményezni azoknál, akik szimpatikusak.

Egy új barátság kialakítása felnőttként már kevésbé természetes és magától működő folyamat, mint a homokozóban összeismerkedő kisgyerekeknél, akik csak annyit kérdeznek a másiktól, hogy leszel-e a barátom, és onnantól kezdve kész is van – közös programokat, élményeket kell szerezni, megismerni egymást, és ez mind hosszú folyamat, nem történik meg egyik napról a másikra. De ha találkozunk valakivel, akivel hasonló az érdeklődésünk, és megvan a kölcsönös szimpátia, akkor érdemes elindulni ebbe az irányba, a fokozatosságot betartva egyre jobban részt venni egymás életében. Minden életszakaszunk vagy szituációnk új barátokat hozhat, de sokszor nekünk kell kezdeményeznünk ebben, mert a barátságaink sokkal kevésbé fognak maguktól kialakulni és fennmaradni, ha már nem látjuk napi szinten egymást.


Iratkozz fel hírlevelünkre!