„Súlyos” előítéleteink, hiedelmeink, II. rész

Cikksorozatunk első részében az elhízáshoz és a túlsúlyhoz kapcsolódó szociálpszichológiai alapjelenségeket igyekeztünk ismertetni, mint például a ide kapcsolódó sztereotípiák és előítéletek jelenlétét az észlelésünkben. A folytatásban egy-egy konkrétabb jelenségkört mutatnánk be a mindennapokból, melyeket érdemes lehet átgondolnunk, esetenként tudatosítanunk.

A szociokulturális tényezőknek – média, szülők, kortárs kapcsolatok – jelentős a szerepe, mert meghatározzák a vonzó és társadalmilag elfogadott megjelenés paramétereit. A média hatását már sok szempontból vizsgálták, s egy elemzés a súllyal kapcsolatban is érdekes megállapításokra jutott. Kimutatták, hogy a média a karcsú szereplőket mint a siker és a boldogság letéteményeseit, míg a túlsúlyos szereplőket a nemkívánatos következmények elszenvedőiként mutatja be. A súlyfelesleghez emellett kevesebb szerelmi kapcsolat és pozitív társas interakció kapcsolódik. A média elhízott férfiakat nem ábrázolt vezetői munkakörben, és az elhízott nőket gyakrabban tette humor tárgyává. A kutatásból az is kiderült, hogy a fiúk tévénézési szokásai a kövér lányokkal szembeni negatív attitűdjeiket növeli, mert akik a média által sugallt testideálokat nagyobb mértékben elfogadják, azok hajlamosabbak az elhízott személyeket negatív tulajdonságokkal társítani.

Szülők és kortársak

A szülők már kisgyerekkorban befolyásolhatják gyerekeik kialakulóban lévő sztereotípiáit. Egy mese kitalálásánál a szülők általában több negatív sztereotip tulajdonsággal jellemzik a kövér mesehősöket. Emellett a szülő túlzott aggodalma a saját-, illetve gyermeke testsúlyával kapcsolatban hatással van a gyerek attitűdjeire az elhízással és az elhízottakkal szemben.

Serdülők körében az elhízással járó stigma többnyire implicit és indirekt módon fejeződik ki a korosztályon belül. Eltérő bánásmódban részesülnek az elhízott tanulók és több, a testalkatra vonatkozó közvetett utalással szembesülnek, ugyanakkor az elhízott gyerekek gyakrabban tapasztalják meg az elutasítás explicit formáját, vagyis a csúfolást. A serdülők kövér társaikat általában betegesnek, lustának és szociálisan alacsonyabb rendűnek tartják. Egy kísérletben a kutatók arra kérték a gyerekeket, hogy kortársaikról mutatott képeket rangsorolják aszerint, hogy kivel játszanának szívesen.

Az elhízott gyerekek fényképei az esetek jelentős többségében a sor végére kerültek, tehát kortársaik nem szívesen játszottak volna velük.

Ez megmagyarázná azt is, hogy az elhízott diákok gyakrabban tapasztalnak kirekesztettséget, normális testsúlyú társaikhoz képest. Kortárs bántalmazásról is többször számolnak be, valamint rosszabb testi, szociális, érzelmi, és iskolai életminőséggel rendelkeznek. Az elhízott diákokat magasabb arányban jellemzi alacsony önértékelés, testi elégedetlenség, és többen szenvednek közülük depresszióban.

A munka világa

Az elhízottak negatív megkülönböztetése nemcsak az oktatásban, hanem a foglalkoztatásban is jellemző. A negatív sztereotípiák hátrányosan befolyásolják a bérezést, a foglalkoztatási státuszt és az egyéb juttatásokat. A túlsúly és a bérezés negatív kapcsolata általában olyan munkaterületek esetében magasabb, ahol a munkakör (például értékesítő, eladó) interperszonális készségeket és több szociális, társadalmi interakciót foglal magába.

Mindemellett a túlsúllyal rendelkező alkalmazottakat kevésbé kedvelik és kevésbé tartják fegyelmezettnek, kompetensnek vékony munkatársaikhoz képest, valamint kevésbé megbízhatónak, pontosnak, energikusnak és jó modorúnak gondolják őket kollégáik.

Étkezési hiedelmeink: „Az vagy amit (és amennyit) megeszel?”

Talán elsőre nem is jutna eszünkbe, de a hiedelmek és sztereotípiák az étkezésre és az elfogyasztott ételek mennyiségére és minőségére is vonatkozhatnak. Az étkezés ugyanis gyakran társas esemény, fontos szerepe van a szociális életünkben. Az étkezésen keresztül érvényre jut az önkifejezésünk, kommunikációnk, befolyásolja a másokkal való interakcióinkat, és meghatározza a nemi szerepeket, státuszokat. Az ételnek szimbolikus értéke is lehet, a kontrollt és hatalom feletti küzdést is kifejezheti azáltal, hogy eszünk-e vagy sem. Általában nemcsak az étel tápláló értékét vesszük figyelembe a választásnál, hanem ezáltal üzenetet is szeretnénk közvetíteni magunkról mások felé. Az ételválasztásnál szerepet játszhat egy rólunk kialakult kép támogatásának igénye is.

Mennyiség és minőség: nemi sztereotípiák és társított személyiségvonások

Egy kísérleti helyzetben a résztvevők nem láthatták az étkező személyt, de tudomásuk volt az étel mennyiségéről. Mindkét nem szerint a nők akkor vonzóbbak, ha kisebb mennyiséget fogyasztanak, ugyanakkor a férfiasság mértékének megítélését nem befolyásolta az étel mennyisége. Ha az étkező személy viszont látható volt, az étel nem befolyásolta a vonzóság megítélését.

Ide kapcsolódik a fogyasztási sztereotípia is, mely szerint aki egészséges, az kisebb ételmennyiséget fogyaszt és nőiesebbnek tűnik. Bizonyos helyzetekben hajlamosak vagyunk kihasználni ennek a sztereotípiának a meglétét, és szándékosan máshogy eszünk, hogy másokban jó benyomást keltsünk (például első randin, fontos üzleti vacsorán). Az emberek egy részére az is igaz, (például fogyókúrázók, evészavar tekintetében veszélyeztetettek) hogy nagyobb valószínűséggel befolyásolja a másik testsúlyáról alkotott véleményt a bevitt táplálék mennyisége.

Az étkezés gyakran szociális esemény is, mely során igyekszünk jó benyomást kelteni másokban.

Kutatások szerint az ételfélék jó és rossz csoportra bonthatók az ételminőséget tekintve. A fogyasztók önmagukat is jónak vagy rossznak tartják, attól függően, hogy melyik csoportba tartozó ételt eszik. Jó alatt az emberek fizikailag vonzóbb megjelenésű, kedvelhetőbb, szociálisabb tulajdonságokat értik. A kutatók szerint nemek alapján – férfias vagy nőies – egészséges és egészségtelen csoportosítás is létrejöhet. Egy vizsgálatban női és férfi étrendet hasonlítottak össze a kutatók személyes értékek (például lelkiismeretesség, intelligencia, érzékenység, vonzóság, önkontroll) mentén. Az eredmények szerint személyes értékek tekintetében a női étrendet követő emberek jobb helyen állnak a megítélésnél. Így a magas zsírtartalmú ételek férfias, míg az alacsony zsírtartalmú ételek nőies dimenzióba sorolhatók. Az alacsony zsírtartalmú ételek mellé a kísérleti személyek vonzó, intelligens, középosztálybeli, ugyanakkor komoly, boldogtalan, ideges és antiszociális jelzőket párosítottak. A magas zsírtartalmú ételeket fogyasztókat kevésbé tartották intelligensnek, munkásosztályba sorolták őket, ellenben boldognak, szociálisnak és vidámnak vélték őket a kísérleti személyek. A gyorsétteremi ételeket (magas szénhidráttartalmú) fogyasztókat kevésbé szorgalmasnak és vonzónak tartották, ugyanakkor feltételezésük szerint ők többet szórakoznak, inkább fogyasztanak alkoholt és lazábbak.

Sztereotípiák hatása az egyénre

Az elhízással kapcsolatos negatív sztereotípiáknak csak akkor van hatásuk, ha internalizáljuk őket. Ha viszont ez megtörtént, nemcsak általánosított felfogások lesznek, hanem a viselkedésünket mozgató hajtóerők, amik az önértékelésünket is negatívan befolyásolják. A diszkrimináció olyan mértékű lehet, hogy a környezetéhez hasonlóan az elhízott vagy túlsúlyos személy egy idő után elítélően fog gondolkozni önmagáról, mely a szinte mindenhonnan rázúduló elítélő megjegyzéseknek is köszönhető.

A saját test megítélésénél nagyobb elégedetlenséggel jár a kövérség stigmájának elismerése. Az elhízott emberekkel szembeni negatív előítélet és a túlsúly miatti aggodalom olyan mértékben felerősödött, hogy a nők 24, a férfiak 17 százaléka háromnál is több évet adna az életéből, ha olyan súllyal élhetne, amilyennel szeretne.

Sokan inkább egészségük rovására cselekednének, vagy negatív életeseményeket vállalnának, mintsem hogy kövérek legyenek.

Egyre több elhízott ember szenved a negatív előítéletek miatt, melynek komoly pszichés következményei lehetnek. Sokakat érint a súlyuk miatt fellépő önértékelési zavar, mely evés- és testképzavarokhoz, depresszióhoz vezethet. Ugyanakkor az elmúlt években folyamatosan erősödik a „body positive” mozgalom, ami arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a testünknek nem hibái, hanem sajátosságai vannak, és arra biztat mindenkit, hogy próbálják meg elfogadni és szeretni a testüket úgy, ahogy van. Ez az elfogadóbb hozzáállás – ami a divatban és a szépségápolásban is egyre nagyobb hangsúlyt kap – sokat jelenthet azok számára, akiket korábban testalkatuk, testsúlyuk miatt bántottak, esetleg negatív módon megkülönböztettek.

 

Felhasznált irodalom:

Gwinner, Kevin P., Dwayne D. Gremler and Mary J. Bitner (1998), “Relational Benefits in Services Industries: The Customer’s Perspective,” Journal of theAcademy of Marketing Science, 26 (2), 101-114.

Harrison, K. (2000). Television viewing, fat stereotyping, body shape standards, and eating disorder symptomatology in grade school children. Communication Research, 27(5), 617-640.

Herman, C. P., Roth, D. A., & Polivy, J. (2003). Effects of the presence of others on food intake: A normative interpretation. Psychological Bulletin, 129, 873–886.

Puhl, R. M., Schwartz, M. B., & Brownell, K. D. (2005). Impact of perceived consensuson stereotypes about obese people: A new approach for reducing bias. HealthPsychology, 24.

Roehling, Mark V., Patricia V. Roehling and Maria F. Wagstaff (2013), “Sex Differences in Perceived Weight-Based Employment Discrimination When Weight Discrimination is Illegal,” Employee Responsibilities and Rights Journal, 25 (3), 159-176.

Schwartz, M.B., Vartanian, L.R., Nosek, B.A., & Brownell, K.D. (2006). The influence of one’s own body weight on implicit and explicit anti-fat bias. Obesity, 14(12), 440-447.

Stein, R. I., & Nemeroff, C. J. (1995). Moral overtones of food: Judgments of other based on what they eat. Personality and Social Psychology Bulletin, 21, 480-490.


Iratkozz fel hírlevelünkre!