„A szomorú bohóc életre kel” – Robin Williams humora mögött

Hogyan lehet egy bohóc szomorú? Hisz az ő dolga a nevettetés! Robin Williams legendás színészként, előadóművészként él sokunk emlékezetében. Emögött a bohóckodás mögött azonban olyan érzelmek, vágyak álltak, amelyekből akkor nem készült film. Viszont most egy könyv született. Ajánlónk.

Egy híresség élete sokakat lázba hoz. Ezért vannak bulvárlapok, celeboldalak, követések Instagramon vagy Facebookon. Kívülről a siker, a csillogás látszik. Az a rengeteg figyelem, amelyet ők kapnak – és ami persze nem elhanyagolható anyagi következményekkel jár. Viszont mi történik a színfalak mögött, amikor kialusznak a fények? Ez a könyv arról szól, amit a vörös szőnyegen nem látunk. Ami sokszor olyan jellegű problémákhoz vezet, amelyet kívülállóként nehéz megérteni. David Itzkoff, a The New York Times kulturális újságírója ezt a világot próbálja velünk megismertetni Robin Williams életén keresztül. A könyv azoknak élvezhető, akik szeretik az informatív olvasmányokat. Komoly elhatározás szükséges hozzá, és inkább intellektuális jellegű. Aki kikapcsolódásra vágyik, inkább a regények közül válogasson!

Milyen is lehet egy híresség élete belülről, amikor senki nem látja?

A könyv rendkívül alaposan, többféle forrást feldolgozva, időrendi sorrendben halad a színész életében. Először a szülői háttérrel foglalkozik, amelyek természetesen a későbbiekben is gyakran visszatérnek. Elénk tárulnak azok a motivációk és gyerekkori sérelmek, amelyeket a művész a családjából hoz. Kialakul egy kép bennünk a folyton költöző családról, ahol a gyermek szinte sehol nem vetheti meg a lábát és nem alakít ki hosszú távú barátságokat. Egy erkölcsös, megközelíthetetlen apáról, aki később fia művészi hajlamait nem támogatta. És persze ott van az anya is, akiért fia rajongott és aki elindította benne későbbi életének mozgatórugóját: a nevettetést. „Megpróbáltam olyan dolgokat kitalálni, amelyek megnevettetik őt, például vicces hangokat adtam ki, meg mindenfélét csináltam, ami valamilyen reakciót válthatott ki belőle.[…]Az előadást mindig ez az alapvető kapcsolat iránti vágy mozgatja. […] Édesanyám velem bohóckodott, ezért én is elkezdtem bohóckodni neki, hogy elvarázsoljam őt, és így

megtanultam, hogy ha szórakoztató vagy, kapcsolatot építhetsz ki a többi emberrel.”

Mintha egy dokumentumfilmet olvasnánk. Ebben a sok szereplős filmben az elején egy útkereső fiatal, majd a komikus, később színész és családapa története tárul elénk. Megfordulhat a fejünkben, hogy vajon mennyire igaz az a fajta egyediség és utánozhatatlanság, amelyet a könyv szereplőinek vallomásaiból érezhetünk? Sokan gondolják, hogy az ember pótolható, a világ előbb vagy utóbb elfelejt minket. A kivételesen tehetséges emberekkel is így van ez? Tulajdonképpen mennyire szükséges tehetség ahhoz, hogy valaki híres legyen, és mennyire kell a környezet ahhoz, hogy valaki sikeres legyen? Mit kell elviselni a hírnév következményeképp? Sokszor a könyvben beszélők Robin Williams magányosságáról beszélnek. Hiába a kalandok, nők, a folyamatos pörgés, a rajongó tekintetek. A beszélgetés nem volt az erőssége, az őszinte és kölcsönös kapcsolatokból kevés jutott neki.

A könyv egy olyan ember életébe ad betekintést, aki

felfoghatatlan mértékű energiát élt át,

amelyet a vele valaha is beszélők mind érzékeltek. Elsöprőnek, kiemelkedőnek tartották, hihetetlenül egyedinek. Viszont ezen energiák kezeléséhez nem voltak meg az eszközei. Habár a szórakoztatóművész láthatólag semmi máshoz nem értett jobban, mint különböző karaktereket komikusan megjeleníteni, a humor – hiába érett elhárító mechanizmus, és jó megküzdési stratégia is – nem volt elég számára megbirkózni az előadóművész élettel járó folyamatos, a közönség megítéléséből fakadó feszültségével. Nagy problémát jelentett számára a szerhasználat, amely abban az időben már Amerikában nem állt meg a marihuána szintjén. A könyvet olvasva felmerülhet bennünk kérdésként, hogy mennyire tesz a világra érzékeny és sérülékeny embereknek jót az, ha bármilyen tudatmódosító vagy függőséget okozó szer – ha nem is legalizálás szintjén, de – kimondatlanul elfogadottá válik. Tényleg szükséges ez az ünnepléshez, a művészi magaslatok eléréséhez vagy a fájdalmak feldolgozásához? Vagy inkább csak egy maladaptív, egészségre káros megküzdési mód, amely könnyebben elérhető, és gyorsabb, bár átmeneti segítséget nyújt. Viszont tudjuk, a függőségek esetében a kognitív komponensre való hatás nem elég a változás eléréséhez. Azaz hiába volt (és ma is) ismeretes a drogok romboló hatása, ez nem állítja/állította meg a használókat. Azonban amikor baráti körben való, szerhasználattal összefüggő öngyilkosság következik be, azt gondolhatnánk, hogy ez elég megrázó ahhoz, hogy valaki abbahagyja. „A hollywoodi komikusoknak meg kellett volna tanulniuk a leckét, hogy a tudatmódosító szerek komoly veszélyt jelentenek számukra, ám a legtöbbjük csupán azt a következtetést vonta le az esetből, hogy Prince túl messzire ment az önpusztítást illetően, ők maguk viszont megúszhatják, ha egy kicsit visszafogják kicsapongó életmódjukat.” Sajnos nem volt elég elrettentő példa ez sem.

A függőségek gyakran a szorongás tüneteinek vagy magányosságérzésnek enyhítésére szolgálnak.

A könyv egy olyan ember belső világába vezet be, aki többféle mentális problémával és rengeteg belső vívódással, kérdőjellel, és élete végén a Parkinson-kór, szorongás és depresszió hármasával próbált megbirkózni, fenntartva a külvilág számára azt a képet, ami az évek során kialakult róla. Habár sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a siker boldogságot, megelégedést, örömöt jelent, sok híresség nehézségéről, mentális betegségéről vagy öngyilkosságáról hallunk. Nem volt ez másként Robin Williamsnél sem, azonban esetében nemcsak a közvélemény, de a hozzá közel állók is megdöbbentek. A könyv betekintést ad abba, hogy utólag a családtagok és barátok milyen értetlenül álltak a halála előtt. De sokan elismerték azt, amit Robin barátja meg is fogalmazott: „Sokkal hatalmasabb erőkkel küzdött, mint azt a legtöbben közülünk képesek lennének felfogni, és a maga furcsa módszereivel tartotta őket kordában”. A könyv ezeket az erőket személyes beszámolókon keresztül próbálja feltárni, és egy szórakoztató művész lelki világát bontani ki nekünk.

 

Felhasznált irodalom:

Dave Itzkoff: Robin. 2019, Partvonal Kiadó.


Iratkozz fel hírlevelünkre!