Holdkórosok nyomában – miért hiszünk a holdhatásban?

Zsúfolt pszichiátriai osztályok, megnövekedett öngyilkosságok, deviáns tettek, furcsa események. Telihold idején nem is csodálkozhatunk azon, ha számos szokatlan dolog történik körülöttünk – legalábbis a néphiedelem szerint. De vajon tényleg léteznek „holdkórosok”? Lehet bármilyen hatással a telihold a szervezetünkre, befolyásolhatja a viselkedésünket? Cikkünkből kiderül.

A telihold hatásával kapcsolatban az ókortól kezdve találunk feljegyzéseket. Arisztotelész állította, hogy az emberi agy fogékony a hold ártalmas hatásaira, melyek az árapályért is felelősek. Az angol „lunatic” (őrült, elmebeteg) kifejezés is a latin luna (hold) szóból ered. Még Shakespeare is a holdra hivatkozik Othello című színdarabjában:

„Mind ezt a hold bolond járása tette. Közelebb jött a földhez, mint szokott; s miatta mind megvész az ember.” (Szász Károly fordítása)

Számos forrás utal tehát arra, hogy a hold valamiképpen hatással van ránk. Az interneten kutatva beszámolókat találhatunk telihold idején bekövetkező furcsa balesetekről, állattámadásokról. Sokan úgy vélik, teliholdkor többen kapnak beutalót pszichiátriára, nagyobb eséllyel alakulnak ki a betegeknél különböző rohamok. Ilyenkor egyes adatok szerint az öngyilkosságok száma is magasabb, mint más holdállás mellett. Egy 1995-ben készült kutatás szerint az egészségügyi alkalmazottak 81 százaléka hisz a holdhatásban, vagyis abban, hogy teliholdkor megnövekedik a furcsa események, viselkedések száma. Több angol városban pedig a holdhatás miatt megnövekedett bűncselekményekre hivatkozva a rendőrség telihold idején több járőrt helyezett szolgálatba. Nagy számokról és fontos intézkedésekről beszélhetünk tehát ha a holdhatást vizsgáljuk. Okkal gondolhatjuk, hogy ez a rengeteg eset nem lehet a véletlen műve, kell lennie valami magyarázatnak.

Van rá tudományos magyarázat?

A kutatók természetesen próbálták megmagyarázni a teliholdkor halmozottan bekövetkező furcsa eseményeket. Arnold Lieber amerikai pszichiáter például támogatta azt a nézetet, miszerint a hold hatására megváltozik a viselkedésünk. Úgy gondolta, hogy a hold vízre gyakorolt hatása mutatkozik meg az embereken is. Mivel az emberi test több mint fele víz, így a Hold az árapály változáshoz hasonlóan mozgatja a vízmolekuláinkat, ezáltal befolyásolva a viselkedésünket. Ez az elmélet azonban több szempontból sem állja meg a helyét. A Hold gravitációs ereje jóval kisebb annál, minthogy hatással lehetne a testünkre, hát még a viselkedésünkre. Másrészt a Hold csak nyílt vizekre, tavakra, óceánokra képes kifejteni gravitációs hatását, semmiféle tudományos bizonyíték nem utal arra, hogy a testünkben lévő folyadék is hasonlóan viselkedne. Végül pedig, a Hold gravitációs ereje nem az adott holdciklustól, hanem a Földtől való távolságától függ, vagyis ha a gravitációs mező hatásáról beszélünk, nem számít, hogy telihold van, félhold, vagy akár újhold.

Az egészségügyi alkalmazottak 81 százaléka hisz a holdhatásban, vagyis abban, hogy teliholdkor megnövekedik a furcsa események, viselkedések száma.

Tudományosan tehát nem állja meg a helyét a holdhatás jelensége. Mi lehet akkor az oka, hogy telihold idején ennyien számolnak be furcsa eseményekről, szokatlan balesetekről, bűncselekményekről? Miért vannak intelligens emberek meggyőződve arról, hogy a Hold hatással van a viselkedésünkre?

Illuzórikus korreláció

Mi emberek mindannyian szubjektívan észleljük a minket körülvevő világot. Hajlamosak vagyunk tényként kezelni bizonyos információkat, melyek észleleteink alapján objektív igazságnak tűnnek, ám valójában korábbi tapasztalataink, sztereotípiáink által torzított képek. Sztereotípiáink pedig a teliholdról is vannak, mint ahogy azt a fent említett példákból láthattuk. Éppen ezért, ha ilyenkor történik valami furcsaság, azt nagy valószínűséggel megjegyezzük és összefüggésbe is hozzuk a teliholddal. Sokkal kevesebb figyelmet fordítunk viszont azokra az esetekre, amikor valami szokatlan történik ugyan, teliholdnak viszont nyoma sincs. Ilyenkor általában egy vállrándítással továbblépünk, hiszen semmi értelme a holdállásról beszélni egy betöréssel vagy epilepsziás rohammal kapcsolatban. Nem figyelünk tehát azokra az esetekre sem, mikor a furcsa események telihold nélkül jelennek meg, és azokra sem, mikor a telihold ellenére eseménytelen éjszakát tapasztalunk. Mivel agyunk szeret minden szokatlan dologra magyarázatot találni, a telihold kényelmes megoldást kínál, megnyugtat minket: „Szörnyű, mennyi baleset történt ma éjjel, de végül is érthető, hisz telihold van.”. Azt a jelenséget, mikor jobban figyelünk két esemény egyidejű megjelenésére, mint a két eseményre külön-külön, illuzórikus korrelációnak nevezzük. A fogalmat akkor használjuk, mikor két statisztikailag független változó közt korrelációt, összefüggést vélünk felfedezni. Kutatások bebizonyították, hogy a szokatlan események egyáltalán nem szaporodnak el telihold idején: egyszerűen csak jobban figyelünk az ilyen esetekre.

Publikációs torzítás

Arra a kérdésre, hogy miért hisz ennyi ember a holdhatásban, létezik egy sokkal prózaibb magyarázat is, az úgynevezett fiókeffektus, vagy publikációs torzítás jelensége. Amikor egy kutató vizsgálódni kezd egy adott területen, hipotéziseket állít fel, legtöbbször az a célja, hogy egy jelenséget igazoljon. Ellenben, ha a kutatás során negatív eredményre, vagy éppenséggel „semmi érdekesre” nem bukkan, hajlamos inkább rövidre zárni a kutatást ahelyett, hogy tudományos értekezést írna belőle. Ráadásul nyílt titok, hogy a különböző tudományos folyóiratok sem szívesen publikálnak olyan kutatásokat, melyek nem tudták igazolni hipotézisüket. Innen ered a fiókeffektus fogalma, ezek a kutatások ugyanis rendszerint egy fiók mélyére kerülnek, és mindenki igyekszik őket elfelejteni. Hiba viszont azt gondolni, hogy azok a kutatások, melyek nem igazolják a hipotézist, feleslegesek vagy rosszak lennének. Az, ha egy jelenséget nem sikerül igazolni, természetesen jelentheti azt, hogy a kutató rossz módszert, statisztikai elemzést alkalmazott. De akár azt is, hogy a jelenség egyszerűen nem létezik. Hasonló folyamaton mehetett keresztül a holdhatás jelensége is. A holdhatást vizsgáló kutatók objektíven próbálták megfigyelni és értelmezni a jelenséget, feltételezve, hogy létező dologról van szó, hiszen erre utal a néphiedelem. Miután viszont a statisztikai elemzés nem mutatott összefüggést a holdjárás és a furcsa események között, a kutatások nagy része valószínűleg a fiókban végezte. Ellenben azok a kutatások, melyekben látszólag beigazolódott a holdhatás jelensége, publikálásra kerültek. Így hiába zárult negatív eredménnyel a holdhatást vizsgáló kutatások többsége, a publikációs torzítás miatt főleg csak azokról a kutatásokról szereztünk tudomást, melyek igazolták azt.

A Hold hatása életünkre tehát lehet, hogy nem is annyira misztikus, mint gondoltuk. Ha legközelebb szokatlan dolog történik velünk, érdemesebb a szituációra koncentrálni, mint magyarázatot keresve az eget kémlelni.

 

Felhasznált irodalom:

Beyerstein, B. L., Lilienfeld, S. O., Lynn, S. J. és Ruscio, J. (2011) – 50 pszichológiai tévhit – Hiánypótló gyűjtemény a lélektan közhiedelmeiről. Partvonal Kiadó.

Rotton, J., & Kelly, I. W. (1985). Much ado about the full moon: A meta-analysis of lunar-lunacy research. Psychological Bulletin97(2), 286.

Gupta, R., Nolan, D. R., Bux, D. A., & Schneeberger, A. R. (2019). Is it the moon? Effects of the lunar cycle on psychiatric admissions, discharges and length of stay. Swiss medical weekly149(1718).


Iratkozz fel hírlevelünkre!