A történeteink mi vagyunk – avagy a rövid dinamikus pszichoterápiáról (BDP) röviden

A rövid dinamikus pszichoterápia a felnőtt dinamikusan orientált egyéni pszichoterápiában használható, idői korláttal rendelkező módszer. Binder és Betan tizenegy fejezetben taglalják a módszer alkalmazásának szükséges és elengedhetetlen feltételeit, technikáját és klinikai jelentőségét. Mindehhez a könyv számos szemléletes, és hol rövidebben, hol hosszabban részletezett klinikai esetet prezentálva nyújt segítséget, megismertetve az olvasót a módszerrel. Könyvrecenziónk.

A könyv olvasása közben kirajzolódik a szerzők álláspontja egy kompetens és hatékony, rövid dinamikus pszichoterápiát végig vinni képes szakember ismérveiről, melyet a következőkben foglalunk össze. A könyv eleje egyfelől azokba az esszenciális klinikai kompetenciákba vezet be, amelyek a klinikus részéről szükséges feltételét képezik a BDP alkalmazásának, valamint a módszer elméleti alapjaival is megismerkedhetünk. Itt esik szó először a ciklikus maladaptív mintázatról (továbbiakban CMP), ami egy személyre szabott, egyedi narratíva, tulajdonképpen a páciens élményeinek szövődménye, ami tartalmazza saját vélekedéseit a kapcsolatairól és interperszonális viselkedési szokásairól. A CMP tehát egy struktúra, ami segítséget nyújt megérteni a páciens életében megjelenő nehézségeket. Ezért is nagyon fontos, hogy a páciens kapcsolati hálójára, és minden mozzanatra, ami abban megjelenik, kiemelt figyelmet fordítsunk – legyen szó a múltról, a jelenről vagy aktuálisan a terapeutával való kapcsolatról.

A terapeuta célja megérteni, hogy a korábbi kapcsolati élmények a jelenbeli személyiségműködésre milyen befolyással vannak.

Mindebből nem hagyható ki a korai gyermekkor átbeszélése sem, ugyanis a gyermekkori kötődés és esetleges zavarai a személyiségfejlődésben jelentkező elakadásokat okozhatnak.

A terápiás kapcsolatépítés legalapvetőbb feltételei

A könyv útmutatásként szolgál a terápiás szövetség kialakításához és jól működő fenntartásához is. A terapeuta részéről elengedhetetlen a figyelem, az empátia és a kölcsönösség. A kapcsolat létrejöttében, és leginkább annak minőségében, a páciens személyiségétől függetlenül a terapeuta interperszonális képességei játszanak döntő szerepet.

Az alapvető feltételeken túl fontos ügyelni a páciens érzéseire, állapotaira azonnali választ adni, illetve alkalmazkodni az aktuális helyzethez, amit a kliens behoz.

Azonban számolni kell azzal is, amire a későbbiekben készít fel a könyv: nem megy minden terápiás kapcsolat(építés) zökkenőmentesen. Erre hoz példát az első esetrészlet, ahol a női páciens frusztrált és elkeseredett, hogy férfi terapeutával dolgozik, ugyanis korábbi csalódásait és elhagyatottság-érzését a terapeutára vetíti. A szerzők szerint a terapeutának törekedni kell a rugalmasságra és a problémához való konstruktív hozzáállásra annak érdekében, hogy a megjelenő negatív érzések és azok hatásai feloldhatók legyenek. Javasolt elkerülni a probléma figyelmen kívül hagyását, a segítségnyújtásba vetett bizalom csökkenésének kimutatását, ezen kívül a látható unalom, kritizálás, vádlás vagy hibáztatás, és önmagában az elfogadó és biztonságos közeg létrehozásának gátlását is.

A BDP alkalmazásának technikája

Az egységes BDP-alapú kép kialakításának célja, hogy a páciens által folyamatosan szőtt élettörténet egyre összefüggőbbé váljon. Az értékeléshez szükséges megfigyelni a páciens érzelmi tapasztalásait, önészlelését és önértékelését, valamint az interperszonális kapcsolati mintázatait. Mindezeket tesszük azért, hogy megállapítható legyen a páciens szenvedésének minősége és súlyossága, továbbá megfogalmazható legyen egy hipotézis a pszichológiai és interperszonális elakadásokról, ami mentén tud szerveződni a terápia.

A BDP kezdeti szakaszában a cél egy koherens kép kialakítása a páciens interperszonális nehézségeiről, melyek maladaptívvá teszik kapcsolódásait.

Ehhez a terapeuta a problémával kapcsolatos személyes narratíva előhívásán dolgozik, amihez pontos és objektív interperszonális interakciók leírására van szükség a pácienstől. A terapeuta mindezt irányított kérdésekkel segíti. Ahhoz, hogy specifikusan érteni lehessen az adott személyre jellemző kapcsolati dinamikát, ismerni kell a kontextust, a megjelenő érzelmeket, a dialógusokat, a hangsúlyt, az érzéseket, a helyzet lezárását és végkifejletét. A BDP-terápia során először tehát a meglévő probléma pontos leírása szükséges. Azért fontos ez a lépés, mert előfordul, hogy nem teljesen tisztázott, mi okoz aktuálisan problémát a páciensnek, így félreértés következhet be aközött, amit a terapeuta problémának vél, és amit a páciens annak él meg.

A BDP módszerét alkalmazva a terapeuta feltárja a páciens korábbi és aktuális érzelmeit, önészlelését és önértékelését interperszonális kapcsolati mintázatait.

Jól funkcionáló páciens esetében érdemes hagyni, hogy megossza velünk a történetét, esetleg empátiát kifejező kommenteket hozzáfűzhetünk, vagy szükség esetén tisztázó kérdéseket, de a cél a szövetség kialakítása és fenntartása. Amennyiben viszont kevéssé jól funkcionáló pácienssel dolgozunk, a narratíva szétesését tapasztalhatjuk. Ilyenkor strukturált kérdésekkel tudjuk koherensebbé tenni a történetet. Ebben az esetben leginkább az áttételi-viszontáttételi érzéseinkre érdemes hagyatkozni a konkrét történet helyett, ugyanis ilyen esetekben többnyire valamilyen patológia merül fel, ami megbízhatatlan történetvezetést is feltételez.

A második lépés, hogy a terapeuta figyeli a páciens vágyait, szükségleteit, elvárásait, amik a kapcsolataiban megjelennek. Végül egyesíteni kell a narratívát az összetartozó részletek segítségével, hogy egy koherens kép álljon össze a páciens beszámolójából, a számára releváns problémát tükrözve. Általánosságban elmondható, hogy minél inkább érzelmi színezetű egy történet, annál valószínűbb, hogy az aktuális és domináns problémával kapcsolatban áll.

Összefoglalva a módszer lényege, hogy

a személyes narratívák mentén felderíti a maladaptív történetvezetés szálait az egyénben.

Ezzel meghatározhatóvá válik a terápiás fókusz és a végső cél, hogy egy egészséges és tudatos „story-line” alakulhasson ki a személyben. Ennek eszközei a vágyak és szükségletek felderítése a kapcsolatokban, továbbá mások elvárásainak, énvédő mechanizmusainknak és mások cselekedeteinek, valamint az önbecsülésünk és az öngyógyítás lehetőségeinek és konzekvenciáinak átbeszélése. Bár mindez összetettnek tűnhet, a könyvben hosszú esetleírások szemléltetik, hogyan kell kérdezni és a dialógust a fókuszponton tartani, valamint a maladaptív mintázatokat megváltoztatni a személy önreflektív és elemző tendenciájának egészségesebb működtetésével, valamint kiegyensúlyozottabb kapcsolati tapasztalatok kialakításával – akár csak képzeleti, hipotetikus szinten működő gondolatok beindításával.

Hasznos üzenet

A pszichoterápiás képesség nemcsak egy statikus, állandó és mindig, minden körülmények között ugyanúgy alkalmazható készség, vetik fel a szerzők. Sokkal inkább arról van szó, hogy akkor lehet „jól dolgozni”, ha a szakértő a tudását, a képességeit, az attitűdjeit rugalmasan és szinte automatikusan a helyzethez és a páciens igényeihez tudja alakítani. Ekkor már a terapeuta inkább intuitív mechanizmusokkal, mint szorosan kötött kognitív úton közelít a páciens felé, így a releváns információk könnyen, szinte automatikusan elérhetőek a számára. A könyv felépítése nagy segítséget nyújt a módszert elsajátítani kívánó szakemberek számára, ugyanis lépcsőzetesen építkezik, egyre több szempontot bevonva a figyelem kiterjesztésére és az értelmezésre. Mindemellett jól tagoltan épül fel, sok klinikai esettel szemléltetve az egyes lépések kivitelezésének lehetséges módját. A könyv olvasásához angol nyelvtudás szükséges.

 

Felhasznált irodalom:

Binder, J. L., & Betan, E. J. (2013). Core competencies in brief dynamic psychotherapy: becoming a highly effective and competent brief dynamic psychotherapist. Routledge.

Iratkozz fel hírlevelünkre!