Hogyan védjük meg magunkat? – Magasabb szintű elhárító mechanizmusaink

A konfliktusok, a stresszel való megküzdés életünk, bizonyos szakaszokban pedig mindennapjaink része. Rendkívül fontos, hogyan birkózunk meg velük! Sikerül eredményesen áthidalni a minket érő kisebb nagyobb akadályokat? Vagy állandó szorongás veszi körül a problémás helyzeteinket? Cikkünkben azokkal az énvédő konstrukciókkal foglalkozunk, melyek segítik, illetve sok esetben hátráltatják hétköznapjainkat.

A téma részletes kidolgozása a pszichoanalitikus Sigmund Freud lánya, Anna Freud nevéhez fűződik, aki kilenc alapvető elhárító mechanizmust különböztetett meg: elfojtás, regresszió, reakcióképzés, izoláció, meg nem történtté tétel, projekció, introjekció, saját személy felé fordulás, ellentétbe fordulás. Ezen tudattalanul működő technikák tulajdonképpen begyakorolt viselkedésmódok. Bizonyos minket érő impulzusok esetén az „én” védekező műveletek alkalmazásával igyekszik kiküszöbölni a személyiség számára veszélyesnek titulált helyzeteket. Ennek sikerét meggátolja, hogy ilyen esetekben eltorzítjuk a valóságot. Több tanulmány is bebizonyította, hogy hajlamosak vagyunk újra és újra visszatérni ehhez a szokásunkhoz, belekerülve saját ördögi körünkbe, fokozva belső feszültségünket.

Főbb elhárító mechanizmusok

Elfojtás során egész egyszerűen nem veszünk tudomást a problémáról. Ez akár tudatosan, akár tudattanul történik, a helyzet valójában nem oldódik meg. A regresszió egy korábbi állapothoz történő visszatérést jelent, gyermekeknél látványosan megmutatkozik a jelenléte. Reakcióképzéskor úgy próbáljuk befolyásolni érzéseinket, hogy az ösztönös cselekvésnek éppen az ellenkezőjét hajtjuk végre. Ha nem gyűlölhetek valakit, pedig ellenérzéseim vannak vele kapcsolatban, akkor elkezdem mélységesen szeretni. Amikor a helyzetről leválasztjuk azzal kapcsolatos emóciónkat, izolációt hajtunk végre. Egy problémát orvosolhatunk úgy is, ha valamilyen módon meg nem történtté tesszük annak következményeit.

Elfojtás során egész egyszerűen nem veszünk tudomást a problémáról, de a helyzet ettől valójában nem oldódik meg.

Melyiket módszert alkalmazhatjuk mégis sikeresen?

A szakemberek beszámoltak olyan magasabb rendű elhárító mechanizmusokról, melyek eredményesen alkalmazhatók stresszes helyzetek leküzdésére. Anna Freud a listáján tizedikként említi a szublimációt, melyet az egészséges énvédő stratégiákhoz sorol.

Szublimációkor olyan magasabb rendű (általában művészeti) tevékenységbe pozicionáljuk elfojtandó késztetéseinket, melyek társadalmilag elfogadottak, illetve mellyel felülmúlhatjuk önmagunkat. Az alkotómunkába fektetett plusz energiák által gyümölcsöző produktumok születhetnek. A szublimáció sikeres alkalmazásához nem kell feltétlenül veleszületett festőművésznek lennünk. Egy új munkahelyi kihívásban, vagy akár egy segítő szakma tanulásában éppúgy megvalósíthatjuk felgyülemlett energiáink kreatív kibontakoztatását. George Vaillant tanulmányában külön csoportként említi meg az érett elhárító működéseket, melybe a szublimáción kívül még az altruizmus, a humor, a késleltetés és az elővételezés tartozik. Ezen technikák alkalmazásával eredményesebbek lehetünk a stresszhelyzetek kezelésében, illetve tényleges megoldásában.

 

Felhasznált irodalom:

Tamás, U. (2016). A tudattalan modelljei. Magyar Filozófiai Szemle, 9.

www.pecspszi.uni.hu

Martin, L. (2004). Énvédő mechanizmusok személyiség- és klinikai pszichológiai empirikus vizsgálatai. Doktori értekezés, Pécsi Tudományegyetem.


Iratkozz fel hírlevelünkre!