„Anya, mi lesz, ha szerepelnem kell?” – A gyermekek szociális szorongásáról

Gyermeke gyakran fél a bemutatkozástól, a szerepléstől, az idegenekkel való beszélgetéstől vagy az iskolai feleléstől? Az ítélkezéstől vagy mások negatív véleményétől való félelem igencsak megnehezítheti gyermekünk mindennapjait. Például, ha gyermekünk szinte tökéletes dolgozatokat ír, de szóbeli feleletre kapott jegyei gyengék, felmerülhet a szociális szorongás gyanúja. Az iskola vagy óvoda elkerülése, vagyis a gyakori hiányzások mögött gyakran ez a probléma áll. Hogyan ismerjük fel, mitől alakulhat ki és mit tehetünk ellene? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A szociális szorongás a gyermekek jelentős félelmére utal arra vonatkozóan, hogy mások ítélkeznek felettük vagy negatívan értékelik őket, s ide tartozik az attól való félelem, hogy zavarba jönnek társas helyzetekben. Gyakran ez azzal a félelemmel párosul, hogy mások képesek lesznek felismerni, hogy szorongók.

Általában idegenek válnak kiváltókká, de a szociális szorongást ismerős kortársak és felnőttek, például osztálytársak és tanárok is okozhatják. A szociális szorongás az iskola elkerülését vagy az iskolán kívüli programok – a gyermekek számára legtöbbször előnyös tevékenységek, mint a csapatsport vagy más hobbi – elkerülését eredményezheti.

Mi állhat a társas szorongás háttérben?

Számos esetben beszélhetünk szorongásra való genetikai hajlamról. Tehát ha egy családtag korábban szorongást mutatott, akkor a gyermek esetében nagyobb a valószínűsége, hogy szorongás alakul ki. Ebben olyan egyedi jellemzők is szerepet játszanak, mint a félénk temperamentum vagy a perfekcionista tendenciák.

A környezet szintén jelentős faktor. A szorongó szülők akaratlanul modellezik a gyermek felé a szorongó magatartást. Mindemellett a túl sok stresszel szembesülő gyermekek szorongóvá válhatnak, például ha krónikus stresszes helyzetek állnak fent a családban (mint a szülői viták, válás), az iskolában (tanulási problémák, zaklatás) vagy a lakókörnyéken.

A szociális szorongás a feltárás félelméből ered,

s abban gyökerezik, hogy a környezet felismeri valamelyik végzetesnek vélt hibát. A gyermekek aggódnak a fellépésük és annak lehetősége miatt, hogy olyan szorongónak tűnnek majd, mint amilyennek érzik magunkat. Például egy iskolai felelésnél attól félnek, az osztálytársak és a tanár észreveszik, hogy izzadni kezdenek, kipirosodnak vagy elkezd remegni a hangjuk. A félelem mélyebb is lehet: amiatt is aggódhatnak a gyermekek, hogy kiderül, hiányosak szociális képességeik. Például félhetnek attól, hogy a társaik majd azért nem barátkoznak velük, mert unalmasak, átlagosak, nem elég humorosak vagy népszerűek. Előfordulhat az is, hogy a félelem még mélyebbről ered: ekkor a gyermekek azt érzik, hogy az egész személyiségük valahogy hiányos.

A gyermekek félelme a szorongó fellépésük, hiányos készségük feltárásától egészen a személyiségükkel kapcsolatos kétségekig terjedhet.

Mit tehetünk a szorongás ellen?

A szociális szorongás kezelésében az első lépés feltárni, hogy mi az, amit gyermekünk végzetes hibájaként azonosít, amelynek feltárásától fél. Általában ez a hiba, amelyet fél felfedni, nem olyan rossz, mint amennyire rossznak képzeli. Szülőként érdemes felhívnunk gyermekünk figyelmét arra, hogy az adott tulajdonságnak milyen előnyei lehetnek, illetve arra, hogy szükség esetén az tudatosan fejleszthető is lehet.

A szociális szorongással küzdő gyermekek úgy érzik, hogy szinte biztosan a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni. A valóság viszont ennél árnyaltabb: egyrészt a legrosszabb forgatókönyv ritkán érvényesül, másrészt, ha mégis úgy adódik, hogy bekövetkezik a legrosszabb, a környezet általában megértően és jóindulattal reagál. Például ha gyermekünk házi feladat írás közben attól szorong, hogy mi lesz, ha helytelen választ ad, másnap valószínűleg a tanár türelmesen elmagyarázza majd a helyes megoldást, nem fog megszégyenülni a válasza miatt.

Szülőként érdemes feltennünk gyermekünknek a kérdést:

„Mi a legrosszabb, ami történhet?”

A kérdésre adott válasszal megfogalmazhatóvá válik, hogy pontosan mitől fél, ezzel máris tárgya lesz a szorongásnak.

Fontos, hogy azonosítsuk a félelem tárgyát, mellyel az máris megfoghatóbbá, kezelhetőbbé válik.

Ekkor már meghatározható, mennyire reális az aggodalom, mennyi az esély arra, hogy bekövetkezik. Segítsünk gyermekünknek az objektív tényekre összpontosítani: például, ha eddig jó jegyeket szerzett matematikából, akkor van-e valóságalapja annak a félelemnek, hogy felelés közben megszégyenül.

Amennyiben van realitása a félelemnek, hívjuk fel gyermekünk figyelmét arra, hogy ha a legrosszabb történik, akkor is képes lesz vele megküzdeni. Segítségünkre lehet, ha felhozunk egy-két példát a múltból, és biztatjuk gyermekünket: „Emlékszel, hogy akkor is sikerült kezelned a helyzetet?”.

A negatív gondolatok és prekoncepciók visszaszorításának legjobb módja a valós helyzetekben történő gyakorlás.

Biztassuk gyermekünket a komfortzónájából való kilépésre!

Például arra, hogy próbáljon kezdeményezni társas helyzetekben, ezzel megadjuk annak lehetőségét, hogy pozitív tapasztalatot szerezzen (ami megcáfolja az aggodalmait). Amikor sikerélményt szerez egy-egy társas helyzetben, egyre csökken a félelme, és a jövőben könnyebben fog megbízni másokban.

Fontos tehát, hogy segítsünk gyermekünknek „elkerülni az elkerülést” azzal, hogy otthon közösen akciótervet alakítunk ki, majd apró lépésekben haladunk. Amikor pedig egy-egy helyzetet gyermekünk sikeresen kezel, és kevésbé jelentkezik a szorongás, dicsérettel erősítsük meg őt. Minél több pozitív kimenetelű eseménnyel találkozik gyermekünk, ahol saját hatékonyságát is felismeri, fokozatosan kialakul az adaptív viselkedés.

 

Felhasznált irodalom:

Goodyer, I. M., & Altham, P. M. E. (1991). Lifetime exit events and recent social and family adversities in anxious and depressed school-age children and adolescents—I. Journal of Affective Disorders, 21(4), 219-228.

Hendriksen, E. (2018). How to Be Yourself: Quiet Your Inner Critic and Rise Above Social Anxiety. St. Martin’s Press, New York.

Krohne, H. W. (1990). Developmental conditions of anxiety and coping: A two-process model of child-rearing effects. Psycholog. Inst., Abt. Persönlichkeitspsychologie.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!