Baj, ha a gyerekem videójátékozik? – 5 tévhit a videójátékokról

Szülőként sokszor érezhetjük úgy, hogy a leggyakrabban használt szavunk a „nem”. Felelősségünk gyermekeink érdekében megvétózni olyan dolgokat, tevékenységeket, melyekkel árthatnak maguknak. Az ő érdekükben nem engedjük sem azt, hogy ebédre fagylaltot egyenek, sem azt, hogy rövidnadrágban menjenek hógolyózni. Ugyanilyen jó szándék vezérel minket akkor is, mikor a videójátékokról van szó. Annyit látunk, hogy gyermekünk egész nap ki sem mozdul a számítógép mellől, ráadásul a média sincs jó véleménnyel erről a hobbiról. Ha csak ennyit foglalkozunk a témával, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy minél inkább érdemes távol tartani gyermekünket ettől a borzalmas tevékenységtől. Vajon tényleg ártalmas gyermekünknek a videójáték? Valóban agressziót szül és függőséget okoz?

A probléma természetesen nem ennyire fekete-fehér. Annak idején az olvasást is ártalmasnak tartották a gyermekekre nézve, mivel a szabadtéri játékot váltotta fel bizonyos mértékben. Ma már persze tudjuk, hogy az olvasás nemcsak ártalmatlan, de nagyon hasznos is, fejleszti a gyermek gondolkodását, képzelőerejét, szókincsét. Mégsem állíthatjuk párhuzamba a videójátékozást az olvasással – főleg, ha annyit látunk a tevékenységből, hogy gyermekünk vörös fejjel üvölt a képernyővel, amin épp valami brutális verekedés történik. Nem csoda, ha ezek láttán a szülőben ellenérzéseket kelt ez a fajta hobbi, és megpróbálja minél inkább kiszorítani gyermeke életéből.

Valójában azonban a videójátékok egy kis odafigyeléssel nemcsak veszélytelenek, de ugyanúgy hasznos képességek tanítói lehetnek, mint az olvasás. Ha szülőként vesszük a fáradtságot, és kicsit beleássuk magunkat a témába, nemcsak a folytonos vitáktól kíméljük meg magunkat és gyermekeinket, de akár új kapcsolódási pontot is kialakíthatunk általuk.

Ha szülőként nyitottak vagyunk, azt nemcsak gyermekünk fogja értékelni, de saját aggodalmainkat is csökkenthetjük.

A videójátékok világa csak egy újabb tér, amiben a gyermek mozog, és pont úgy, ahogy felelősségünk tisztában lenni azzal, mikor merre tölti szabadidejét fizikailag, a digitális térben való mozgásával kapcsolatban sem lehetünk tudatlanok.

Ebben az online világában való tájékozódáshoz most összegyűjtöttünk 5 tévhitet, melyek gyakran megrémítik a szülőket, és melyek eloszlatásával máris közelebb kerülhetünk gyermekünk hobbijához.

1. tévhit: Csak lövöldözős, verekedős játékok léteznek

Ha videójátékokra gondolunk, először valószínűleg az a kép jelenik meg előttünk, ahogy a játékos egy állig felfegyverzett katonát irányít puskaropogások közepette, vagy ahogy egy kigyúrt úriember éppen laposra veri a képernyőn ellenfelét. A média az utóbbi időben fokozottan tett azért, hogy ez az általános kép alakuljon ki a játékokról, szerencsére viszont ennél jóval színesebb a paletta. Dunát lehetne rekeszteni a kifejezetten gyermekeknek szánt játékokkal, melyek amellett, hogy kedves grafikával és történettel szórakoztatják, fejlesztik is őket. Az utóbbi években felkapott Minecraftban a gyermek például tökéletesen kiélheti kreativitását, ugyanis a játékban szinte határtalan lehetőség áll rendelkezésre, ha építésről van szó. Tulajdonképpen egy digitális legóról beszélhetünk, amiben egy-egy eltökélt játékos nemcsak a világ nevezetességeinek pontos mását tudja megépíteni, de akár egy működő számítógép összeszerelésére is van lehetőség.

A videójátékok jelentős része épít a gyermekek gondolkodására, problémamegoldó képességére. Amellett, hogy az ügyességi feladatok javítják a gyermek szem-kéz koordinációját, megtanítják, hogyan kövesse az utasításokat és tervezze meg előre a lépéseit – a játék gyakran jutalmazza, ha minél bonyolultabb feladatokat minél ügyesebben és gyorsabban végez el. Ebből kifolyólag javítja a koncentrációs készséget, fejleszti a memóriát. Persze nem minden játék jellemezhető ezekkel a jótékony hatásokkal. Érdemes egy új játék megvásárlása előtt legalább egy videót megnézni róla, hogy lássuk nagyjából milyen játékélményre számíthatunk.

2. tévhit: A videójátékok célközönsége a gyerekek

Az előző pontban említettük, hogy számos játék készül kifejezetten gyerekeknek. Ebből viszont az a tény is adódik, hogy nem minden játék való nekik. Már maga a tevékenység neve is félrevezető, hiszen a „játék” szóról könnyen a gyermekekre asszociálunk. Valójában azonban a játékosok jelentős része felnőtt, és ezzel a játékipar is tisztában van: számos játék készül direkt felnőtt közönségnek, durvább tartalommal, trágárabb nyelvezettel. Sok szülő értetlenül áll a videójátékboltban, nem érti, hogy tehetnek egy játékba ennyi erőszakot. Pedig a játékok dobozán pont ugyanúgy megtalálható a korhatár besorolás, mint filmek esetében. Pont úgy, ahogy nem engedjük gyermekeinknek, hogy korhatáros filmeket nézzenek, játékoknál is a mi felelősségünk, hogy megvesszük-e nekik a 18 éven felülieknek szóló játékot.

Nem minden játék való gyerekeknek. Érdemes ugyanúgy figyelni a korhatár besorolást, mint filmek esetében.

3. tévhit: A videójátékoktól agresszívabbak lesznek a gyerekek

Messze a leginkább kutatott téma a videójátékokkal kapcsolatban az agresszió kérdése. Rengeteg érv és ellenérv született már, számos megalapozott és megannyi elbaltázott kísérlet, mégsem kaptunk még egyértelmű választ arra, hogy agresszívvé teszi-e a gyermekeket az erőszakos videójáték. Ami viszont biztos, hogy az erőszakos videójátékokkal játszó gyermekekből nem válik agresszív felnőtt (legalábbis nem a játék miatt). Hiába lesz dühös egy játéktól, hiába vált az ki aktuálisan agressziót, ez az állapot általában pár perc alatt normalizálódik. Sőt, egyes kutatások szerint épp hogy az agresszió levezetésének eszköze a gyermek számára a videójáték. A média szereti hangoztatni, hogy a videójátékok tehetők felelőssé az amerikai iskolai lövöldözésekért, és egyéb fiatalkori agresszív cselekedetért: erre azonban semmiféle bizonyíték nem született. Érdemes azonban itt is megjegyezni, hogy a korhatár besorolások figyelembevétele a szülő feladata és felelőssége. Attól, hogy nem lesz hosszú távon agresszívebb a gyermekünk egy erőszakos videójátéktól, nem ültethetjük oda bármi elé.

4. tévhit: Minél több időt tölt videójátékokkal a gyermek, annál biztosabb, hogy függő lesz

A WHO (World Health Organization) nemrég a videójáték-függőséget is a mentális zavarok kategóriájába sorolta, elismerve ezáltal, hogy a videójáték-függőség a mentális és testi egészséget egyaránt fenyegeti. Vajon lehet-e óraszámban mérni a függőség kialakulásának határát? Megelőzhető-e a videójáték-függőség annyival, hogy lekorlátozzuk a gyermek számítógép előtt töltött idejét? A válasz természetesen nem. Bár a függő személyek általában jóval több időt töltenek játékkal, mint egészséges társaik, a játékkal eltöltött idő nem determinálja a függőség kialakulását. Például attól, hogy a nyári szünet alatt gyermekünk akár 8 órát is a gép előtt ül naponta, még nem beszélhetünk függőségről, hiszen iskolaidőben, mikor kevesebb szabadideje van, ez a játékmennyiség természetes módon lecsökken. Amíg nem szenvednek csorbát a gyermek életének egyéb területei – tanulmányai, családi, baráti kapcsolatai, egyéb hobbijai – addig nem merül fel a függőség veszélye.

A videójáték-függőségről és további ismérveiről egy korábbi cikkünkből tájékozódhatsz.

5. tévhit: A videójátékozás magányos hobbi

Régi, jól ismert sztereotípia a túlsúlyos, pattanásos gamer srác vagy lány képe, aki nem él társasági életet, csak a játékba feledkezve érzi jól magát. Erre az általános képre számos kutatás cáfolt rá, amelyek szerint a játékosok nemcsak életkorban, testalkatban, de szociális készségek tekintetében ugyanúgy különbözőek. A szülőben mégis ott lehet a félsz gyermeke hobbijával kapcsolatban, miszerint a játékkal töltött idő a társas kapcsolatoktól, barátoktól veszi el az időt. Bár a játékok egy része valóban szóló élményt nyújt a játékosnak, rengeteg népszerű játékot lehet csapatban űzni, sőt, egy részük kifejezetten épít a csapatjátékra, hangsúlyozza az egymással való kommunikáció fontosságát, a közös stratégia kialakítását. Egy ilyen játékban a gyermekek gond nélkül képesek kapcsolatokat kialakítani és fejleszteni nemcsak személyes ismerőseikkel, de más játékosokkal is a világ bármely pontjáról. Annak ellenére, hogy természetesen ennek megvannak a maga veszélyei is, ez egy olyan lehetőség, melyet pár éve még elképzelni sem tudtunk. Az ilyen barátságok fenntartása pedig nemcsak a kapcsolati hálónak kedvez, de a nyelvtanulásban is fontos szerepet játszhat. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy gyermekünk magányos lesz, ha a videójátékozás a hobbija.

Ha pedig érzünk némi motivációt, könnyen be is kapcsolódhatunk gyermekünk hobbijába. A videójátékok egy része ugyanis kifejezetten családi élményre épít, olyan feladatokat, fejtörőket állít fel, melyekben több generáció is megmérettetheti magát – akár úgy is, ha nem érezzük elég ügyesnek magunkat a digitális eszközök kezelésében.

A videójátékokban számtalan lehetőség rejlik, amelynek ez a cikk csak egy apró szeletébe nyújtott betekintést. Mint az élet más területein is, itt is a szülő kezében kell legyen a kontroll, s fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mivel játszik gyermekünk. Értékelni fogja, ha érdeklődünk hobbija iránt, ezáltal egy új beszédtémává, kapcsolódási ponttá alakulhat két generáció között.

 

Felhasznált irodalom:

Breuer, J., Vogelgesang, J., Quandt, T., & Festl, R. (2015). Violent video games and physical aggression: Evidence for a selection effect among adolescents. Psychology of Popular Media Culture4(4), 305.

Kühn, S., Kugler, D. T., Schmalen, K., Weichenberger, M., Witt, C., & Gallinat, J. (2019). Does playing violent video games cause aggression? A longitudinal intervention study. Molecular psychiatry24(8), 1220.

Przybylski, A. K., Deci, E. L., Rigby, C. S., & Ryan, R. M. (2014). Competence-impeding electronic games and players’ aggressive feelings, thoughts, and behaviors. Journal of personality and social psychology106(3), 441.


Iratkozz fel hírlevelünkre!