Manipulatív kedvesség − hogyan ismerjük fel a passzív-agressziót?

Ha valaki kritizál vagy megsért minket, az fájhat, de legalább pontosan tudjuk, hogy mi és miért esik rosszul. Sokszor azonban úgy érezzük kellemetlenül magunkat egy-egy barátunk, rokonunk vagy kollégánk társaságában, hogy semmiféle nyílt konfliktus nem adna erre okot. Bűntudatunk lesz, de nem tudjuk, mit rontottunk el. Adott a feszültség, csak éppen rejtély, hogy mi váltotta ki. A passzív-agresszív viselkedést sokszor nehéz azonosítani, pedig csendben mérgezi kapcsolatainkat! Hogyan ismerhetjük fel a jeleket akár a környezetünkben, akár saját magunkon? ­

A passzív-agresszív viselkedés nevéhez hűen az agresszió diszkrét avagy passzív módján történő kifejezése. Vagy inkább ki nem fejezése. Az ilyen személyek ugyanis ahelyett, hogy hangosan kiabálnának vagy nyíltan megmondanák az ellenvéleményüket, más úton mutatják ki haragjukat.

Látszólag nem vállalják fel a konfliktust, de valójában büntetnek.

Ennek hátterében többféle motiváció állhat. Egyrészt a negatív érzelmek kifejezése ijesztő lehet. Szeretünk magunkra elfogadó, nyitott és empatikus emberként gondolni – ahogy a társadalom is elvárja ezt tőlünk. Ha nem érezzük, hogy ez menni fog, egyszerűbbnek tűnhet elkerülni a nyílt konfrontációt. Időnként persze mindnyájan alkalmazunk ilyen eszközöket. Fokozottan igaz ez olyan helyzetekben, amikor valamilyen hierarchikus leosztás miatt úgy érezzük, hogy nincs lehetőségünk felvállalni az összetűzést. Másrészt azonban sok esetben az otthonról hozott, rossz minták okozzák a passzív-agresszív viselkedést. Ha valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol nem volt lehetősége ellenvéleményt megfogalmazni vagy kimutatni az érzelmeit, ezt az élményt viszi tovább a későbbiekben is. Úgy érezheti,

nem tárhatja fel valódi érzéseit, nem mutathatja meg a „rossz oldalát”, mert egy nyílt konfliktus szükségszerűen elutasítással, a kapcsolat megszakításával jár.

Éppen ezért más utakat keres, hogy levezesse a dühét vagy frusztrációját. Ugyanakkor aki hosszútávon alkalmazza az emberi viszonyaiban a passzív-agresszív eszköztárat, az előbb-utóbb a kapcsolatok megromlásához vezet, mert nem ad esélyt a problémamegoldásra. Bár ártatlan duzzogásnak vagy hisztinek tűnhet, a konfliktusok fel nem vállalása a kommunikáció és a nyílt, őszinte kapcsolat kialakulásának ellehetetlenítéséhez vezet. Passzív-agresszív viselkedés esetén a legfontosabb, hogy minél gyorsabban felismerjük, mivel állunk szemben – hiszen csak így lehetünk képesek tudatosan reagálni! Milyen típusai lehetnek ennek a viselkedésformának, ami sokszor az elkövető életét is legalább annyira nehézzé teszi?

1. A csendes

Bár nyíltan beleegyezett, hogy együttműködik, a gyakorlatban mintha mindenféle kommunikációt kerülni próbálna. Ha kérdést intézünk hozzá, csak rövid válaszok érkeznek, esetleg el is fordulhat, ha nem kötelező beszélgetni. Döntéshelyzetekben úgy tűnik, elfogadja a másik érveit, csak éppen ellentétesen viselkedik. Tipikus esete párkapcsolatban vagy barátságban, amikor mindkét fél mást szeretne csinálni. Például nem tudnak dönteni a moziban, hogy mit nézzenek, majd az egyikük látszólag enged. „Nekem mindegy, rendben.” Ennek ellenére az egész film alatt csendben marad és kedvetlen. Indirekt módon fejezi ki a haragot, visszautasítva az őszinte kommunikáció lehetőségét.

hey arnold nicksplat GIF
Az ellenállást felszíni együttműködés mögé rejti. (forrás: giphy.com)

2. A zsarnok

Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné, hirtelen szomorúvá és keserűvé válik, akármilyen társaságban van. Kicsit ahhoz hasonlóan, mint amikor a gyerekek annyira duzzognak, hogy mindenkinek velük kell foglalkozni, ha nem kapják meg, amit akarnak. Munkahelyen például előfordulhat, hogy anélkül érezzük magunkat levertnek vagy szomorúnak egy kolléga társaságában, hogy tisztában lennénk, miért van ez így. Szinte észre sem vesszük, hogy akkor sem mosolyog, ha mindenki nevet, és finoman, de folyamatosan panaszkodik.

3. A feledékeny

Bevállalja, megígéri, de aztán valahogy mégsem sikerül segíteni. Egyszer-kétszer persze mindenkivel előfordulhat, hogy elfeledkezik valamiről vagy rosszul osztja be az idejét. De ha sorozatosan alakul úgy, hogy valaki jövőbeli cselekmények végrehajtására lelkesen igent mond, amik aztán elmaradnak, az már több mint gyanús. Sok esetben már az ígéret pillanatában tudja az illető, hogy addig fogja halogatni a kellemetlen beszélgetést, feladatot vagy meghívást, amíg el nem kerülheti.

4. Az ügyetlen

Hasonlóan az előbbi „típushoz” ebben az esetben sem szeretne az illető végrehajtani valamit, amit megígért, de nincs hozzá kedve. Ahelyett azonban, hogy teljesen elmulasztaná a segítséget, inkább kevés erőfeszítést tesz bele vagy hanyagul végzi el a feladatát. Kívülről úgy tűnhet, mintha támogatóan lépne fel, de a teljesítménye beszél helyette valódi hozzáállásáról. Ha pedig a másik fél felvállalja, hogy számára ez nem elfogadható, arra hivatkozik, hogy ő mindent megtett, ami tőle telt és „semmi sem lehet tökéletes”. A konfliktusért nem ő, hanem a másik túlzott maximalizmusa a felelős.

just saying teresa giudice GIF
Előzetes sérelmek utólagos megtorlása. (forrás: giphy.com)

5. A humoros

A szarkazmus és az irónia álarca mögé bújva, odaszúrt mondatok és kétértelmű viccek segítségével ássa alá a másik személy önbizalmát. A „De csinos vagy, fogytál?” és a „Jól áll ez a haj, olyan mint az anyukádé” típusú bóknak álcázott megjegyzések nem vállalják fel az eredeti, bántó szándékot. A humorba csomagolt beszólások esetén mindig ott van a kibúvó, miszerint a másik egyszerűen nem érti a viccet.

Kommunikációs zsákutca mindkét oldalról

A passzív-agresszív viselkedéssel az a probléma, hogy bár kívülről szemlélve korrekt kommunikációnak tűnik, sok esetben ártó szándékot takar és megbántja a másik felet. Az ilyen eszközökhöz nyúló személyek kerülik a nyílt veszekedést és helyette rejtett utakon próbálnak irányítani.

Bűntudatot keltenek, ráadásul akivel szemben elkövetik, abból ugyanolyan dühöt és frusztrációt váltanak ki.

Ők maguk pedig szintén nincsenek megbékélve a helyzettel, hiszen emiatt vezetik le a feszültségüket passzív ellenállással. Bár időnként szinte mindenki hajlamos ilyen módon reagálni, a passzív-agresszív viselkedés romboló tud lenni. Ha magunkon vagy másokon észleljük, érdemes megpróbálni megérteni a viselkedés hátterében húzódó valódi érzelmeket. Ezekre reagálva tudjuk kezelni a helyzetet, és minimalizálni a kapcsolat potenciális károsodását.

 

Felhasznált szakirodalom:

A téma összefoglalásában erre és erre a cikkre támaszkodtunk.

Bariso, J. (2018). EQ Applied: The Real-World Guide to Emotional Intelligence. Borogh Hall

Hopwood, C.J., Morey, L.C., Markowitz, J.C. (2009). The construct validity of passive-aggressive personality disorder. Psychiatry. 72(3):256–267.

Richardson, D.S., Hammock, G. S. (2011). Is it aggression. Perceptions of and motivations for passive and psychological aggression? In Forgas, J. P., Kruglanski, A. W., Williams, K. D. (Eds.), The Psychology of Social Conflict and Aggression. New York: Psychology Press


Iratkozz fel hírlevelünkre!