Melyek a PTSD jellegzetes tünetei? Micimackóék megmondják!

Mégis mi dolguk lehet a pszichológusoknak gyermekkorunk egyik legkedvesebb meséjével? Több, mint gondolnánk! Az idei év augusztusában kétrészes cikksorozatot publikáltak, mely sorra veszi, hogyan szimbolizálják a Százholdas Pagony lakói a poszttraumás stressz zavar jellegzetes tüneteit. A nézet szerint Micimackóék legkiugróbb személyiségjegyei gyakorlatilag egyenlők a traumára adott leggyakoribb válaszokkal. Cikkünkben a karakterek jellemén keresztül mutatjuk be, milyen tünetek követhetnek egy traumatikus eseményt.

Szakmai körökben már régóta visszatérő téma a Százholdas Pagony és lakói. Egy 2000-ben íródott tanulmány szerint a karakterek olyan pszichológiai zavarokat jelenítenek meg, mint például az OCD, az ADHD, a nárcisztikus személyiségzavar vagy a disztímiás zavar.

Köztudott, hogy a Százholdas Pagony megálmodója maga is háborús veterán volt. Miután visszatért, ismerősei szerint A. A. Milne személyisége gyökeresen megváltozott. Ezek alapján nem elképzelhetetlen, hogy közelről ismerte a poszttraumás stressz zavar jellegzetességeit. Nézzük, milyen PTSD-tünetet mutatnak az egyes szereplők!

Malacka

„– Micimackó! – suttogta.

 – Igen, Malacka?

 – Semmi – válaszolta Malacka. – Csak tudni akartam, hogy itt vagy.”

Ha interperszonális traumát szenvedünk el, vagyis egy hozzánk különösen közel állóban csalódunk, az így kialakult bizonytalanságunk ellenszereként környezetünktől folyamatos megerősítéseket várunk. Nincs ez máshogy Malackánál sem. A trauma túlterheli az idegrendszert, folyamatos, szűnni nem akaró állapotot teremtve. Emiatt állandóan valamilyen szörnyűség bekövetkezésétől rettegünk, mindenben veszélyt látunk.

A szorongásszint a trauma utóhatásaként gyakran megemelkedik,

a fentiek együtt pedig ahhoz vezetnek, hogy a korábbinál óvatosabbá válunk, túlzottan figyelünk minden lépésünkre – akárcsak Micimackó legjobb barátja.

Tigris

Mi az, ami rögtön eszünkbe jut, ha Tigrisről van szó? Valószínű, hogy a folyamatos ugrándozás és a túlzott lelkesedés. Tigris figurája impulzív, vakmerő és hiperaktív. A PTSD időnként emelkedett arousal szinttel is jár.

Gyakori traumára adott válasz a koncentrációs nehézség, a gondolatrohanások, valamint az impulzivitás és a magas kockázatvállalás is.

A túlzott kockázatvállaló magatartás főként azokra lehet jellemző, akik élete veszélyben forgott a traumatikus eseménykor – náluk a „túlélők bűntudata” jelentkezhet, ezért később újra és újra kihívhatják a sorsot maguk ellen.

Szorongás, impulzivitás, hiperaktivitás vagy bizonytalanság – a poszttraumás stressz a legkülönfélébb tünetekkel járhat.

Füles

„Lehetett volna rosszabb. Nem tudom hogyan, de lehetett volna.” Fülesen a depresszió bizonyos tünetei sejthetők, hangulata gyakran borús.

Az öröm átélésének képtelensége a PTSD gyakori kognitív-emocionális tünete.

A trauma rányomja a bélyegét mind világlátásunkra, mind arra, hogy mit gondolunk önmagunkról. Füles mindig önkritikus, meglepi, hogy barátai törődnek vele. Nem keres társas érintkezést, inkább visszahúzódik. A karakterhez hasonlóan egy traumatikus esemény után mi magunk is kritikusabbá válhatunk, gyakran már nem lelünk örömet abban, amiben korábban még igen. A világot Füleshez hasonlóan komor, boldogtalan helynek láthatjuk.

Nyuszi

Nyuszi kissé merev, szabálykövető karakter, akit a korábbi cikkek még nárcisztikusként azonosítottak. Talán elsőre nem is gondolnánk, de

a szabályok iránt megszállottság, rugalmatlanság és a hiperérzékenység mind egy trauma következményei lehetnek.

Hogy miért? A váratlan, megjósolhatatlan traumatikus események megrengetik az igazságos világba vetett hitünket. A szabályok iránti megszállottság ezzel függ össze: igyekszünk szilárd kereteket teremteni, hogy ezzel megakadályozzuk egy újabb katasztrófa bekövetkezését.

Bagoly

Bagoly zárkózott, mindössze az intellektusán keresztül képes kapcsolatot teremteni másokkal. Egy traumát követően gyakran nem marad már tér az őszinte intimitás és kapcsolódás megéléséhez, hiszen minden energiát felemészt a traumatikus eseményt követő szorongással való megküzdés. Az izoláció is a PTSD tünete lehet, épp úgy, mint

a játékosság, a képzelőerő és a kreativitás időleges elvesztése,

ahogy ez Bagoly esetében is megjelenik.

A trauma alatt fellépő disszociáció későbbi coping mechanizmusként akaratlanul is visszatérhet.

Micimackó

 „Gondolj, gondolj, gondolj!” Micimackónak állandóan emlékeztetnie kell magát, hogy a jelenben maradjon és a valós helyzetekre fókuszáljon.

A tudatunk akkor disszociálhat – vagyis válhat le a valóságról –, amikor a jelen történései szinte elviselhetetlenek számunkra. Egyszerűbben fogalmazva,

ha a testünk képtelen elhagyni a trauma valóságát, elménk megteszi ezt, hogy megvédjen minket.

A disszociáció a traumát követően is fennmaradhat, mi több, coping mechanizmusként beépülhet mindennapjainkba. Ha környezetünkben veszélyt észlelünk, tudatunk fragmentálódhat, pont úgy, ahogy azt a traumatikus eseménykor tette. A poszttraumás stresszt átélőknek éppen ezért (Micimackóhoz hasonlóan) gondot okozhat a jelenben maradni.

Természetesen nem mindenki éli át az összes fenti tünetet egyszerre, néha talán Füles karakterét, máskor Malacka jellemét érezhetjük közelebb magunkhoz. Sokaknál változó szimptómák jelentkeznek, szinte minden nap máshogy élik meg a traumát.

A Százholdas Pagony lakói ugyanakkor arra is emlékeztetnek minket, hogy a fokozott érzékenység és a traumát követő egyéb tünetek közel sem jelentik más, szerethető tulajdonságok hiányát! Előfordulhat, hogy egy adott élethelyzetben korábban még nem tapasztalt intenzitással élünk át szorongást vagy félelmet, ám ezek nem határozzák meg a teljes személyiségünket. Milne úgy festi le a PTSD érzéseit, mint amik más értékeinkkel párhuzamosan létezek – fontos, hogy ezekről a legnehezebb időkben se feledkezzünk meg!

 

Felhasznál irodalom:

Az említett cikkek itt, itt és itt találhatók.


Iratkozz fel hírlevelünkre!