Tehetséges vagyok?, I. rész – A tehetség és ami mögötte van

Mi a tehetség? Kit tartunk tehetségesnek? Vajon tényleg mindenki tehetséges valamiben? Hogyan gondolkodnak a tehetség fogalmáról az elméletalkotók? És mik a tehetség legfontosabb alkotóelemei? Jelen cikkünk többek között ezeket a kérdéseket járja körül.

A tehetség témakörében való elmélyülés előtt fontos tisztáznunk, hogy mit is takar valójában ez a széles körben használt kifejezés. Felmerül a kérdés, hogy mindenki tehetséges-e. Vannak, akik azt állítják, hogy valamiben mindenki mutat tehetséget, azonban a jó képességeket nem szabad összetéveszteni a tehetséggel. Hiszen ha van átlag feletti és átlag alatti képesség, akkor kell lennie átlagosnak is, amihez viszonyítunk. Gyarmathy Éva, hazánk kiemelkedő tehetség-szakértője frappánsan úgy fogalmaz, hogy

ha mindenki tehetséges, akkor valójában senki sem az.

Abban azonban egyetértenek a szakemberek, hogy mindenkinek vannak erősebb oldalai, illetve hogy a képességek fejleszthetőek. Íme néhány figyelemreméltó meghatározás a tehetségről:

  • Csíkszentmihályi Mihály így fogalmaz: „Az embereknek nem egyformák az adottságaik – egyesek jobb képességekkel vannak megáldva, mint mások: élesebb eszűek, jobb a memóriájuk, érzékenyebbek. De nemcsak az adottság számít, hanem az is, hogy mit ad hozzá az ember. Ha nem foglalkozunk velünk született képességünk fejlesztésével, akkor az semmibe veszhet…”
  • Gyarmathy Éva szerint „egyre nyilvánvalóbb, hogy a tehetség inkább valamiféle gondolkodási és viselkedési mód, amely alkalmas új utak, új megoldások és új világok megtalálására.”
  • Czeizel Endre szavaival: „A tehetség potenciált, lehetőséget, ígéretet, esélyt jelent olyan kiemelkedő teljesítményre, amely társadalmilag hasznos, és amely megelégedettséggel, örömérzéssel, tehát sikerélménnyel jár elérője számára.”

Mindemellett fontos megemlítenünk, hogy a magyarral ellentétben az angol nyelv elkülönít kétféle tehetség fogalmat. A „gifted” kifejezés egyfajta potenciálként, veleszületett lehetőségként értelmezhető, míg a „talented” kifejezés inkább a természetes képességekre és kompetenciákra utal. Konszenzus övezi azt a felfogást is, miszerint

a gyerekek esetében megvalósult tehetség helyett inkább tehetség-ígéretekről beszélhetünk,

egyfajta hajlamról, ami megfelelő körülmények között tud kibontakozni. Ez a bevezető talán elegendő ahhoz, hogy érzékeltessük, nem is olyan evidens témával állunk szemben.

Mindannyiunknak vannak erősebb oldalai, és képességeink kitartó munkával fejleszthetőek.

Tehetség-modellek

Számos kutató a tehetség témakörét annak összetevőinek feltárása révén közelítette meg. A figyelem eleinte az intelligenciára irányult, azt tekintették a tehetségazonosítás eszközének, később a fókusz áttevődött a kreativitásra. Ezek az egykomponensű elméletek azonban nem bizonyultak elégségesnek. Idővel megjelentek a többkomponensű modellek, melyek a tehetség hátterében meghúzódó több tényező feltárására törekedtek. Ezek közül idézzük a legelterjedtebbeket.

A mai napig az egyik leghíresebb elképzelés az amerikai pszichológus, Joseph Renzulli modellje, melyet később Mönks egészített ki, így vált Renzulli-Mönks-modell néven ismertté. A modell három fő komponenst különít el a tehetség fő összetevőiként, úgy mint a motiváció, a kreativitás és az intellektuális képességek. Később a képességek faktort tovább bontották általános és speciális képességekre. Ezt a gondolatmenetet bővítette Mönks a környezeti tényezők hozzáadásával, így került a modellbe a három fő környezeti hatás: az iskola, a társak és a család, mely később a társadalommal egészült ki.

A másik elterjedt modell a híres orvos-genetikus, Czeizel Endre nevéhez fűződik, ő már a négykomponensű modellt (lásd általános értelmesség, specifikus képességek, kreativitás, motiváció) veszi alapul a környezeti tényezőket figyelembe véve, melyet a sors-faktorral egészít ki. A sors-faktoron Czeizel az alkotásra képes életet érti, az adottságok valóra váltásához szükséges élettartamot. Ide sorolható a biológiai és társadalmi sors, valamint az önsorsrontás is.

A tehetség fő összetevői: az intelligencia

Az intelligencia David Wechsler, a napjainkban is széleskörűen használt intelligenciateszt névadója szerint az egyén azon általános képessége, hogy megbirkózzon a körülötte lévő világgal. Egyfajta munkamódot jelöl, ahogy a rendelkezésre álló képességeinket manifesztáljuk különböző helyzetekben.

Az intelligenciát ma már a tehetség szükséges, de nem elégséges összetevőjének tekintjük,

hiszen a képességek, motiváció és kreativitás együttjárására tevődött a hangsúly. Lényegében azt tapasztaljuk, hogy egy bizonyos intellektus szükséges az adott tehetségterülethez kellő tudás megszerzéséhez, de a magas intellektus önmagában nem prediktora a tehetségnek.

Fontos kiemelnünk továbbá Howard Gardner amerikai pszichológus professzor nevét, aki a többszörös intelligencia elmélet megalkotója. Véleménye szerint nem létezik átfogó intelligencia, mivel változatos megjelenési formái vannak. Ebből kiindulva több egymástól független emberi intellektuális képességet különböztet meg, többek között a logikai-matematikai, a nyelvi, a térbeli, a testi és a zenei területek.

Elmélete alapján e tipológia alkalmas a speciális tehetségterületek elkülönítésére is. Tehát Gardner nyomán

egy személy akkor is tehetségesnek tekinthető, amennyiben „csak” egy tehetségterületen mutat kiemelkedő képességeket.

Ez a szemlélet alapjaiban változtatta meg a tehetségről való gondolkodásunkat.

A kreatív személyeket egyfajta kereső attitűd jellemzi, az újdonságnak jutalomértéke van számukra.

A tehetség fő összetevői: a kreativitás

A kreativitást gyakran a divergens gondolkodással azonosítják, ugyanakkor több annál. A kreatív személyeket egyfajta kereső attitűd jellemzi, az újdonságnak jutalomértéke van számukra, törekednek az originalitásra. Ebből adódóan kockázatvállaló viselkedés is jellemezheti őket.

Az intelligenciával való összefüggése abban rejlik, hogy a nagyobb tudás birtokában később lesz szükség az ötletelésre.

Tehát mondhatjuk, hogy a tudás és a fantázia együttesen alkotják a kreativitás összetevőit. A kreatív személy jellemző vonásai a határátlépés, a nézőpontváltás, az újradefiniálás és a visszalépés.

A kreativitás Ranschburg Jenő szerint tanítható és elsajátítható kognitív képesség, ami meghatározott személyiségvonásokkal jár együtt. A kreatív személyeket egyfajta ingerekkel szembeni nyitottság jellemzi.

A kreativitás egy belső hajtóerő, egy belülről fakadó kíváncsiság, ami feszegeti a kereteket és ellenáll a csoportnyomásnak.

Gyakran szokatlan viselkedésben nyilvánul meg, és a népszerűtlenség is velejárója lehet.

A kreativitást különböző szintekre lehet osztani, ahol a Little-C a hétköznapi „kis” kreativitást jelöli, amikor apró változtatásokkal, újszerű ötletekkel boldogulunk a mindennapokban elénk kerülő problémákkal. A Pro-C már egy magasabb szintet jelöl, a Big-C pedig már a korszakalkotó ötletek, újítások szintje.

A tehetségekre általában a belülről fakadó, önjutalmazó motiváció jellemző.

A tehetség fő összetevői: a motiváció

A motiváció kérdéskörében megkülönböztetünk belülről vagy kívülről fakadó motivációt. A tehetségekre általában a belülről fakadó, önjutalmazó motiváció jellemző, mely párosul egy nagy adag kíváncsisággal és intenzív érdeklődéssel. A motiváltsági szint meghatározza továbbá, hogy a személy sikerorientált vagy inkább kudarckerülő lesz-e.

A hiteles visszajelzés alapvető fontossággal bír a teljesítménymotiváció terén.

Így a családnak és az iskolának is kiemelt szerepe van a motiváció fenntartásában.

Ezeknek a komponenseknek a bonyolult összjátéka szüli a valódi tehetségeket, azonban fontos megjegyezni, hogy a legritkább esetben tekinthető valaki minden téren kivételesnek. Ugyanakkor, ha valamelyik terület nagy mértékben elmarad az átlagtól, akkor az komoly visszahúzó erő lehet a tehetség kibontakozásának tekintetében.

 

Felhasznált irodalom:

Csíkszentmihályi M. (2009) Kreativitás: A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Csíkszentmihályi M., Rathunde, K. Whalen, S. és Wong, M. (2015) Tehetséges gyerekek: Flow az iskolában. Budapest: Libri Kiadó.

Czeizel E. (2004) Sors és tehetség. Budapest: Urbis Könyvkiadó.

Gyarmathy É. (2006) A tehetség: Fogalma, összetevői, típusai és azonosítása. Budapest: ELTE Kiadó.

Ranschbug J. (2012) Gerpárd-kölykök: Gondolatok a tehetségről. In Popper P., Ranschburg J., Vekerdy T. és Herskovits M. Jövőnk titka: a gyerek… pp. 7-70. Budapest: Saxum Kiadó.


Iratkozz fel hírlevelünkre!