Az igazi férfi nem sír?

Nagyban befolyásolja az életünket, hogy hova születünk. Családonként és kultúránként is különböznek a szokásaink, és azon belül is más kihívások érnek egy fiú és egy lány gyermeket. Szokás azt mondani, hogy a férfiak kevésbé érzelmesek, de vajon mit mondanak erről a kutatások?

Egy amerikai kutatásban azt találták, hogy egyenlő arányban vannak jelen mentális problémák a két nem esetében, a típusok mégis különböznek. A férfiak gyakrabban szenvednek externalizáló zavarokban, amiknek könnyebben észrevehető jelei vannak, mint például szerabúzus vagy agresszív viselkedés. A nőkre viszont jellemzőbbek az internalizáló zavarok, például a depresszió vagy a szorongás (Berke et al., 2018).

Úgy találták, nem kevésbé érzelmesek a férfiak a nőknél, viszont az érzelemszabályozásban más az elvárt a nők és férfiak esetében (Nolen-Hoeksema, 2012).

A nemi szerepek egyének és társadalmak közt is változnak, és állandóan formálódnak az aktuális kultúrának megfelelően. A maszkulinitás általában a férfiaktól kívánatos viselkedésmintákat és tulajdonságokat takarja, melyeket befolyásol az, ahogyan szocializálódunk.

A férfiak gyakran kapnak olyan jelzéseket a környezetükből, ami arra biztatja őket, hogy ne mutassák ki az érzelmeiket.

A gyerekkor hatása

Lehetséges, hogy már gyerekkorban más elvárásokkal vagyunk a különböző nemű gyerekeink felé. A szülők befolyása megnyilvánulhat direkt és indirekt módon is. Például megfigyelték, hogy az édesanyák hangsúlyosabban reagáltak szomorúsággal vagy félelemmel lányaik felé. Ez a tendencia a nonverbális kommunikációban is megfigyelhető. A fiúk esetében a harag jobban támogatva volt, mint a lányoknál. Dicséretként is gyakrabban hangzik el a „bátor, erős fiú”, mint a „figyelmes, aranyos”. Egy másik fontos tényező a kortársak általi nyomás. Különösen kamasz fiúk esetében, amikor a társas kapcsolatok kialakulása és a csoportba való beilleszkedés fontos, nagy hangsúlyt helyeznek a férfias jellemvonások megnyilvánulására. Ilyenkor az érzelmek visszaszorítása fontos lehet a beilleszkedés szempontjából.

Kognitív tényezők

Tehát, mint korábban kiderült, a férfiak és nők nem különböznek nagyban az érzelmességet illetően, viszont a férfiaktól jobban elvárt, hogy ezt szabályozzák, és kevésbé mutassák ki. Ez hosszú távon jelentős stresszforrás lehet. A gyerekkori tanult minták mellett az éppen aktuálisan elérhető kognitív reprezentációk is szerepet játszanak az érzelmek szabályozásában. Gyakran van egy ideálisnak vélt séma arról, hogy „hogyan viselkedne ilyenkor egy férfi”. 

A nemi szerepek nemcsak normákon, hanem tapasztalatokon keresztül is hatnak, és a hozzájuk való igazodás stresszel járhat: 

  • A maszkulin normák gyakran ellentmondásosak, nem alkalmazhatók minden szituációra, így nehéz nekik megfelelni.
  • A maszkulinitásnak már nincs olyan „szigorú” szerepe a kultúránkban, mint pár generációval korábban. Ma már jobban elfogadott, hogy valaki eltérjen ettől a normától, viszont ez még mindig stresszel járhat az illető számára.
  • Előfordulhat, hogy valaki inkább azonosul a normával, a negatív szociális megkülönböztetéstől való félelem miatt.

A férfiaktól sokszor elvárt a maszkulinitás, mely sok környezetben nem egy „elért” státusz, hanem egy mindig megkérdőjelezhető pozíció, amit nehezen lehet megszerezni, de könnyű elveszíteni.

Ezek után nem csoda, hogy stresszel jár, ha valakire túl nagy nyomás helyeződik a környezetéből. Az érzelmek elnyomásának paradox hatása van: minél jobban próbálunk valamit elnyomni, annál jobban foglalkoztat minket az adott dolog. A hosszú távú stressz, amit az érzelmek elnyomása okoz, káros hatással van az egészségre. Ezek a komoly belső ellentmondások nagy energiát igényelnek, ezáltal nehezítve a flexibilis válaszokat a környezet ingereire. 

Fontos, hogy szem előtt tartsuk egymás érzéseit, még akkor is, ha nem mindenki ugyanolyan könnyen fejezi ki magát. Próbáljunk olyan támogató légkört teremteni a családunkban, közösségeinkben, ahol bizalommal fordulhatunk egymáshoz.

 

Felhasznált irodalom:

Berke, D. S., Reidy, D., & Zeichner, A. (2018). Masculinity, emotion regulation, and psychopathology: A critical review and integrated model. Clinical psychology review, 66, 106-116.

Nolen-Hoeksema, S. (2012). Emotion regulation and psychopathology: The role of gender. Annual review of clinical psychology, 8, 161-187.

Rieker, P. P., Bird, C. E., & Lang, M. E. (2010). Understanding Gender and Health. Handbook of Medical Sociology, Sixth Edition, Old Patters, New Trends, and Future Directions, 52-74.


Iratkozz fel hírlevelünkre!