Egyedül, de nem magányosan – miért érdemes néha önmagunkra is időt szakítani?

Annak ellenére, hogy a történelem során jelenleg a legkönnyebb megoldani a kapcsolattartást, egyre többen pedzegetik, hogy a magány társadalmi probléma. Hiába vagyunk állandóan elérhetőek, hiába van több száz ismerősünk csupán egy kattintásra tőlünk, kutatások szerint sokan és sokszor érzik magukat magányosnak. Szinte közhely számba megy, hogy nem csak egyedül lehet magányos az ember. Ugyanakkor ennek a fordítottja is igaz: egyedül sem muszáj magányosnak lennünk. Milyen előnyei lehetnek a magunkra szánt időnek?

Számtalan vizsgálat foglalkozott a társas kapcsolatok fontosságával és pozitív hatásaival a mentális egészségünkre. Azok, akiknek megbízható és kölcsönös a szociális hálójuk, jobb immunitással és stresszellenálló-képességgel bírnak, és a várható élettartamuk is magasabb. Ezzel szemben a társas elszigeteltség növeli a szívbetegségek, az elhízás, a szorongás, a depresszió, a magas vérnyomás, a korai halál és az Alzheimer-kór kockázatát. Elég egyértelműnek tűnik, melyikkel járunk jobban. Ugyanakkor friss kutatási eredmények szerint

az önmagunkkal töltött időnek szintén pozitív hatásai lehetnek.

Az egyedüllétet manapság sokan a magányossággal azonosítják, és mint ilyen, inkább negatív asszociációkat hív elő. De ha jobban belegondolunk nincsen az eredmények között igazi ellentmondás.

Az egyedüllét nem feltétlenül a kapcsolatok hiányának eredménye.

Pusztán annyit jelent, hogy időnként szakítunk időt önmagunkra. Olyan tevékenységekre, amiket kedvelünk, amiket a saját tempónkban végezhetünk, úgy, ahogy jólesik, a másoknak való megfelelés vagy a másokkal való versengés terhei nélkül. Aki egyedül sem magányos, jobban megismerheti önmagát és új fényben értékelheti tapasztalatait!

Egyedül vagy magányosan?

Annak ellenére, hogy általában félünk a magánytól, kutatások szerint bizonyos időközönként a legtöbbünk előnyben részesíti és vágyik az egyedüllétre. Természetesen mint annyi minden más, ez az igényünk is személyiségfüggő. Azt, hogy mennyi időt szeretnénk egyedül tölteni és milyen gyakran, erősen befolyásolják egyéni jellemvonásaink.

Például, hogy inkább extrovertált vagy introvertált típusúak vagyunk. Nem meglepő módon míg utóbbiak többször és hosszabb ideig is jól érzik magukat egyedül, előbbiek gyakran kevésbé érzik komfortosnak az önmagukkal töltött időt. Persze a valóságban az introverzió és az extorverzió sokkal inkább egy skála, mintsem egymást teljesen kizáró, elkülönülő kategóriák.

busy bel powley GIF by Carrie Pilby The Movie
A magány és az egyedüllét között fontos különbség, hogy mennyire választás kérdése a helyzetünk. (forrás: giphy.com)

Csak azért, mert valaki inkább introvertáltnak érzi magát, még nem jelenti azt, hogy folyamatosan egyedül szeretne lenni. Még a legintrovertáltabb személyeknek is szükségük van támogató és megtartó társas kapcsolatokra. Ehhez hasonlóan egy extrémen extrovertált személynek, aki normál esetben szomjazza a társaságot, néha-néha kell egy kis idő egyedül. Fontos megkülönböztetnünk a magányt és az egyedüllétet.

Magányosak akkor vagyunk, amikor annak ellenére nincsenek szociális kapcsolataink, hogy vágyunk rájuk.

Ezzel szemben az egyedüllét inkább a normál esetben meglévő társas interakcióink közötti időt jelenti, amit magunkra szánunk. Egyáltalán nem mellékes tehát, hogy az egyedüllét egy választott állapot a magánnyal ellentétben. Ha büntetésnek érezzük a társaság hiányát, az minden esetben fáj. De milyen pozitív hatásai lehetnek akkor az egyedüllétnek?

Javítja a memóriánkat

Ha csoportban dolgozunk, kevesebb erőfeszítést teszünk a dolgok memorizálására, mintha egyedül munkálkodnánk valamin. Egyszerűen amiatt, mert feltételezzük, hogy a csapat többi tagja közül valaki kitölti majd a hiányosságainkat. Ez nagyon sok esetben valóban így van, és csoportszinten segítheti is az eredményességünket. Azonban az egyedül végzett munka összpontosításra és figyelemre „kényszerít” minket, ami javítja az emlékezetünket és a koncentrációs képességünket.

Rávilágít, hogy mi az igazán fontos

Az egyedüllét időt ad számunkra, hogy azokra a dolgokra koncentrálhassunk, amik valóban érdekelnek minket. Ez a folyamat az önfejlesztés fontos része, lehetővé teszi, hogy megismerjük önmagunkat. Ha társaságban vagyunk, önkéntelenül is igyekszünk saját vágyainkat és ötleteinket úgy alakítani, hogy azok összhangba kerüljenek a többiek igényeivel és szükségleteivel. Az önmagukkal töltött lehetőséget teremt döntéseink értékelésére anélkül, hogy másoknak szeretnénk megfelelni közben.

Kreatívabbá és produktívabbá tesz

Habár sokszor úgy érezhetjük, hogy egy kollektív brainstormingnál nincs jobb módszer új ötletek felszínre hozására, kutatási eredmények szerint sok esetben egyedül jobban teljesítünk a problémamegoldásban. Ennek hátterében főleg az áll, hogy csoportmunka esetén mindig előkerül a versengés és a társas illeszkedés. Az önálló feladatvégzés szociális nyomás nélkül hozhatja ki belőlünk a friss ötleteket.

Jobbá teszi a kapcsolatainkat

A barátságok és az erős társas támogatás nagyon fontos a lelki jóllétünk szempontjából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy időnként ne lenne szükségünk egyedüllétre. Vizsgálatok alapján ez egyáltalán nem megy a kapcsolat rovására, sőt. Az egyedül töltött idő segíthet minket még jobban értékelni a szociális kapcsolatainkat. Ráadásul a minőségi idő úgy tűnik, hogy az empátiaérzékünket is növeli a körülöttünk élőkkel szemben.

lonely the simpsons GIF
Társaságban is lehetünk magányosak, de egyedül sem muszáj azoknak lennünk. (forrás: giphy.com)

Tanuljuk meg értékelni az önmagunkkal töltött időt!

Akár introvertált, akár extrovertált típusú személynek érezzük magunkat, bizonyos időközönként szükségünk van minőségi énidőre a testi-lelki egészségünk érdekében. Még akkor is, ha elfoglaltak vagyunk,

ha a kötelezettségek és találkozók sűrűnek is tűnnek, hetente egy-két alkalommal érdemes önmagunknak is megadni a figyelmet.

Találjunk új inspirációt, ismerjük meg önmagunkat jobban, pihenjünk, relaxáljunk, engedjünk teret azoknak a dolgoknak, amiket szenvedéllyel tudunk csinálni. Számtalan lehetőségünk lehet. Üljünk be egy filmre egyedül a moziban, utazzunk el valahova, kezdjünk el valami egészen újat tanulni vagy csak menjünk el kirándulni. A lényeg, hogy ilyenkor valóban magunkra fókuszáljunk.

 

Felhasznált szakirodalom:

Beadle, J.N., Brown, V., Keady, B., Tranel, D., Paradiso, S.. (2012). Trait empathy as a predictor of individual differences in perceived loneliness. Psychol Rep. 110(1):3–15.

Holt-Lunstad, J. et al. (2015). Loneliness and social isolation as risk factors for mortality: A meta-analytic review. Perspectives on Psychological Science.  10(2).

Li, N.P., Kanazawa, S. (2016). Country roads, take me home…to my friends: How intelligence, population density, and friendship affect modern happiness. British Journal of Psychology. 107(4): 675-697.

Wilson, T.D., et al. (2014). Just think: The challenges of the disengaged mind. Science. 345(6192): 75-77.


Iratkozz fel hírlevelünkre!