„Inkább meg sem próbálom” – mit tehetünk a kudarctól való félelemmel?

Pillangók a gyomorban, izgalom, szorongás – teljesen normális érzések abban a szituációban, amikor kipróbálunk valami újdonságot. De néhányak számára a kudarctól való félelem annyira megnehezíti az életet, hogy alig mernek valami újba vágni, kockáztatni – ezáltal céljaik elérésétől is elmaradnak.

Amennyiben a kudarcokat fájdalmasnak, elnyúlónak, életünket folyamatosan meghatározónak érezzük, úgy megakadályoz minket abban, hogy cselekedjünk. Ilyenkor jön képbe a halogatás, a biztonsági játék – mindegy, milyen áron, de igyekszünk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyben úgy érezzük, nem vagyunk elég jók. A döntési képességünket is befolyásolhatja ez a fajta félelem – inkább visszahúzódunk a döntéshelyzettől, vagy nem döntünk egyáltalán (holott a nem döntés is döntés), attól tartva, hogy amit választunk, az bizonyosan rossz lesz. Esetleg túl hamar feladjuk, mert nem tapasztaltunk azonnali sikert, előrelépést. Amikor félelmeink határoznak meg bennünket, elakadunk az életünkben, személyes fejlődésünkben, növekedésünkben.

Mi állhat a háttérben?

Alapvetően társadalmi berendezkedésünk sem segít abban, hogy a kudarcokat ne saját magunkkal azonosítsuk – nem véletlen például nyugaton a „Fuck up Night”-ok megjelenése, ahol egy humoros, stand-up jellegű eseményen híres, sikeres emberek mesélnek arról, hogyan és mit rontottak el karrierjük, életük során. A média üzenetei erősen építenek a „sikeres ember” képére, melybe ha nem tartozunk bele, az a megítélésünket is rombolja. Természetesen a származási családunk működése is megágyazhat ennek a jelenségnek: például ha gyerekként kritizáltak és megbüntettek hibáinkért ahelyett, hogy magyaráztak, segítettek, megértettek volna bennünket. Szintén erőteljesen megjelenhet a kudarctól való félelem abban az esetben, ha az önértékelésünk a teljesítményünktől, eredményeinktől függ, ha azt tanultuk környezetünktől, hogy csak akkor kapunk figyelmet és elismerést, ha teljesítünk. Ugyanígy, ha elismeréseket, dicséreteket inkább tulajdonságainkra kaptunk („szép vagy”, „okos vagy”, „ügyes vagy”), akkor a visszajelzésekből kialakult énképünket nem szívesen tesszük kockára, nehogy kiderüljön, mégsem mindig vagyunk olyan okosak.

További okai lehetnek még:

  • alsóbbrendűségi érzés,
  • kételkedés a képességeinkben, abban, hogy sikerre visszük, amit csinálunk,
  • érzékenység a kritikára, könnyen zavarba jövés,
  • tökéletesség elvárása, a tökéletességre való törekvés,
  • „mindent vagy semmit” típusú gondolkodás,
  • a kudarc és a siker fogalmainak rigid, beszűkült értelmezése.

Talán a felsorolásból is látszik, hogy a legtöbb esetben a legmeghatározóbb a gondolkodásunk, az, ahogyan a kudarcra tekintünk. Ha képesek vagyunk a kudarcokra, hibákra egy normális, a tanulásunkat elősegítő jelenségként tekinteni, akkor nincs okunk a félelemre. Ha viszont a kudarcot katasztrofálisnak, szégyenteljesnek, az elégtelenségünk bizonyítékának látjuk, akkor logikus, ha minden áron el szeretnénk azt kerülni. Így ahhoz, hogy szembeszálljunk vele, ki kell alakítanunk egy egészségesebb szemléletet a kudarccal kapcsolatban.

Milyen eszközöket használhatunk?

Az alábbi gondolatok iránymutatásként szolgálhatnak ahhoz, hogyan gondoljunk másképp a kudarcokra.

  1. Ne tegyük személyes üggyé!

Kritikus különbség van a „kudarc vagyok” és a „hibát követtem el” típusú hozzáállások között. Mindenki hibázik olykor, mindenki tapasztal kudarcélményt. Ez nem jelenti azt, hogy mi magunk mint személyek, kudarcok lennénk. Inkább az ellenkezője: a tökéletlenség az, ami emberré tesz bennünket. Szerencsére gyorsan tudunk tanulni az elkövetett hibákból.

  1. A kudarc természetes.

Nem pedig annak jele, hogy defektesek vagyunk. A kudarcokat igazán elkerülni úgy lehet, ha meg sem próbálunk dolgokat, biztonsági játékot játszunk, és ragaszkodunk a már ismert és megszokott dolgokhoz. A hibák által viszont újabb oldalainkat és újabb megoldási lehetőségeket ismerhetünk meg.

  1. Mi a jó oldala?

Általában a kudarcokból lehet mit tanulnunk. Tanácsadóként olykor megkérem a klienseimet arra, hogy életük veszteségeit próbálják olyan szemmel átgondolni, hogy azokhoz milyen pozitív érzéseik kapcsolódhatnak. Elsőre furcsán hangzik – „Ugyan miért kéne, hogy jó legyen, hogy nem kerültem be az egyetemre?” Ugyanakkor, átgondolva az eseményeket, általában látható, hogy képviselnek ezek is pozitív értékeket. A szemléletváltáshoz, átkeretezéshez csupán egy kis időre és elszántságra van szükségünk.

  1. Kis lépésekben.

Ha a félelmeink kontrollálnak bennünket, az nem jó, ugyanakkor bizonyos szintig evolúciós előnyük is van – így semmiképp nem érdemes mindenáron szabadulni tőlük. Nem mindig az elárasztásos terápia a megoldás – például ha félünk a nyilvános beszédtől, ne próbáljunk meg azonnal egy színpadon közönségnek beszélni. Kezdjük kicsiben.

  1. Számoljunk le a mindent vagy semmit gondolkodással!

Van, akitől ha megkérdezem egy tanácsadási folyamatban, hogy van, a következők egyikével válaszol: jól/rosszul. Holott tudjuk, hogy a világ, és benne az érzelmeink ennél a dichotómiánál sokkal színesebbek. Így van ez a kudarc-siker kapcsán is: nem járunk jól abban az esetben, ha mindent vagy egyikként, vagy másikként bélyegzünk meg. Holott előfordul olykor visszaesés, stagnálás, részsiker vagy „félsiker”, ahogyan néha mondjuk – akár egy-egy tanácsadási folyamatban is. Segít ilyenkor, ha a folyamatra koncentrálunk, és nem feltétlenül az aktuális állapotra.

  1. Erőfeszítés, nem pedig siker

Motiváló gondolat tud lenni, hogy bár nem vagyunk tökéletesek, de folyamatosan erőfeszítéseket teszünk azért, hogy célt érjünk. Ha például az a célom, hogy heti ötször sportoljak, de csak heti kétszer jutottam el, akkor választhatom azt is, hogy kudarcként tekintek erre, de azt is, hogy látom, már így is többször sportoltam, mint a múlt héten, múlt hónapban – tehát tettem valamit a célom érdekében.

  1. Számít-e a végeredmény?

Amikor sikerre vagy kudarcra gondolunk, általában a végeredményt vesszük alapul: elértük-e az adott célt, elvárást teljesen. De ahelyett, hogy csak a kimenetelt nézzük, érdemes arra is figyelemmel lenni, hogy a folyamat során mit csináltunk. Általában nyerünk valamit a folyamat során akkor is, ha épp nem vittük sikerre a kijelölt célunkat.

A döntés innentől az Olvasóé: hogyan kezdi el megváltoztatni a kudarcról alkotott elképzeléseit? Milyen apró lépéseket tesz még ezen a héten annak érdekében, hogy meghaladja félelmeit? És hogyan lesz kedvesebb önmagával, ha hibázik?

 

Felhasznált irodalom:

Carol S. Dweck (2019). Szemléletváltás.

Martin, S. (2019). 7 Tips to Reduce Fear of Failure. Psych Central.


Iratkozz fel hírlevelünkre!