A megállás nélküli munkavégzés – avagy a home office következményei

A home office, vagyis a helytől és általában időtől független munkavégzés egyik előnye, hogy lehetőséget biztosít a dolgozóknak arra, hogy jobban gazdálkodjanak munkaidejükkel. Ez fontos plusz pont a munkát és a családi életet valamiképpen összeegyeztetni próbálók számára, napközben foglalkozhatnak a gyerekeikkel, hogy aztán az esti órákban bepótolják a kiesett munkát. Ennek a függetlenségnek azonban nyilvánvalóan vannak hátulütői. Hogyan hat például a magánéletünkre, a közérzetünkre vagy az egészségünkre? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat.

Nomád munkavállalóknak nevezzük azokat, akik időtől és helytől függetlenül, digitális módon dolgoznak, mely a 21. században egyre növekvő tendenciát és népszerűséget mutat, köszönhetően az okostelefonok és a tabletek előretörésének. A helytől és időtől való függetlenedés révén a munkavállalók nagyobb autonómiát élveznek feladataik végzése és munkaidejük beosztása során. A nomád munka leggyakoribb formái az otthon végzett munka, a közösségi vagy éppen rugalmas irodák. Támogatói azzal érvelnek, hogy a modern technológiák lehetővé teszik, hogy a munka elvégzéséhez szükséges információkhoz gyakorlatilag bárhonnan és bármikor hozzá lehet férni, így lehetőség van gyorsabban válaszolni az ügyfelek, a kollégák vagy a felettesek kérdéseire. Továbbá az otthoni munkavégzés révén csökkenthető az utazással töltött idő, a forgalmi dugók és a CO²-kibocsátás, ahogy a magánélet és a szakmai élet is jobban egyensúlyba hozható. A munkaadók számára a távmunka az erős költségcsökkentés szinonimája lehet, hiszen ha egy vagy több nap otthoni munkát engedélyeznek a dolgozóik számára, akkor azzal jelentősen csökkenthetik az irodákban szükséges négyzetméterek számát. Ugyanakkor az előnyei mellett érdemes megnézni az érem másik oldalát is. Az utóbbi pár évben a home office munkavégzés hátulütői gyakrabban említésre kerülnek, így például a munkával kapcsolatos pszichoszociális terhelés növekedése, ami mögött éppen az áll, hogy

az otthoni munkavégzés esetén jobban összemosódhat a munkaidő és a pihenőidő,

valamint a magán- és a szakmai szféra. Miközben elérhető közelségben van a világ, a dolgozó saját otthonában egyben nehezebben is tud elszakadni ettől a világtól. Bizonyos mobil alkalmazottak nehezen tudnak ellenállni a digitális világ folyamatos hívásának. Ugyanígy, miközben az okostelefonok lehetőséget kínálnak arra, hogy a munkavállaló bárkit bármely pillanatban elérjen, egyben azt a kötelezettség-érzetet is kelthetik benne, hogy minden pillanatban vagy legalábbis minél gyorsabban elérhetőnek kell lennie. Ebben a kontextusban beszélünk „az új technológiákkal kapcsolatos szorongásról” (McFedries, 2003) vagy éppen „technostresszről”.

Mi is az a technostressz?

A mindenütt jelenvaló technostressz létezése egy lövészárokban lévő katona helyzetével rokonítható, aki még olyankor is folyamatosan stresszel, ha nem ő van őrségben (Hung, Chang & Lin, 2011).

Az új technológiákra kétségbevonhatatlanul úgy is tekinthetünk, mint amik a modern munkavállaló rendelkezésére bocsátott eszközök tárházát gazdagítják, hiszen mindenhol és minden pillanatban elérhető információk állnak rendelkezésre, könnyebb a kommunikáció a kollégákkal és az ügyfelekkel. Az érem másik oldala a munkához kötődő pszichoszociális terhelés növekedése, amikor mindazok a lehetőségek, amelyeket az új technológiák kínálnak a munkavállalónak, a főnök, a kollégák vagy az ügyfelek elvárásai formájában ránehezedő nyomássá vagy éppenséggel egyéni, a technofüggőség formájában érzett nyomássá változnak.

A mindenhol jelenvaló technostressz létezése egy lövészárokban lévő katona helyzetével rokonítható, aki még olyankor is folyamatosan stresszel, ha nem ő van őrségben.

A témában közölt egyik első publikáció a következőképpen határozza meg a technostresszt: mindaz a negatív hatás, amit a technológia közvetlenül vagy közvetetten a magatartásra, a véleményalkotásra, a viselkedésre vagy fizikálisan az emberi szervezetre gyakorol (Weil & Rosen, 1997).

Információs túlterheltség

Az „információs túlterheltség” kifejezés olyan helyzetet jelöl, amikor a munkavállalókat akkora mértékben árasztják el az információk, hogy már nem képesek különbséget tenni a hasznos és a másodlagos, mellékes információk között.

Az információkkal való túlterheltség egyfajta határozatlansághoz, illetve a meghozott döntések helyességével kapcsolatos bizonytalansághoz is vezethet, ez pedig stresszforrássá válik a munkavállaló számára (Himma, 2007). Ráadásul mindig lehet még több és több információt találni. Ennek az információs túlterheltségnek a mentén a munkavégzés közben a dolgozóra nehezedő nyomás is fokozódik. Nemcsak a munka alapanyaga van túlzott módon jelen, hanem még az is elvárás, hogy a munkavállaló, ha már minden pillanatban elérhető, bármely pillanatban rendelkezésre álljon.

„Technológiai inváziónak” nevezzük, hogy a technológia mind inkább rátelepszik a dolgozóra, a pihenés pillanatai pedig szüntelenül csökkennek.

Példaként említhetjük a számítógépre vagy az okostelefonra szakadatlanul érkező e-mailek miatti újabb és újabb munkamegszakítást. Mindez nemcsak a munkavállaló által végzett munka minőségének romlásához vezet, hanem emellett még – a pihenőidő periódusainak lerövidülése folytán – a túlhajszoltság veszélye is leselkedik a dolgozóra. A különböző tanulmányok szerzői általánosságban egyetértenek abban, hogy

a technostressz felerősíti a munka közbeni stresszt.

Az említett okok között nemcsak a technológiai túlterheltség szerepel, hanem a munka intenzitásának általános növekedése is. Az új technológiák fokozzák a munka közben érzett nyomást, a pihenésre, feltöltődésre való lehetőség pedig ritkábbá válik, mert a technológia egyre inkább rátelepszik a használójára. A technostressz ezen a ponton már nem elhanyagolható kockázatot jelent, következményei ugyanis a krónikus fáradtság, fásultság, izomfeszültség és egyéb fizikai fájdalmak, koncentrációs zavarok, kedélyzavarok és kiégés (Derks & Bakker, 2014). Információs túlterheltség esetén neurológiai következmények is előfordulhatnak, például a munkavállalóknak egyre nagyobb nehézséget okoz az önszervezés, a prioritások felállítása és az idejükkel való gazdálkodás.

Információs túlterheltség esetén a munkavállalóknak egyre nagyobb nehézséget okozhat a prioritások felállítása és az idejükkel való optimális gazdálkodás.

„Ha csak egy dolgot vihetnénk magammal egy lakatlan szigetre, az a telefonom lenne”

A mobiltelefonok intenzív használatából eredő technofüggőségnek is komoly hatása lehet az egészségre (Billieux, 2012). Az efféle függőséget a következők jellemzik: kényszeres használat; a mobilozás abbahagyásának nehézsége, még ha kártékony hatása nyilvánvaló is; elvonási tünetek a krónikus használat abbahagyása után; növekvő intolerancia; visszaesés nagy kockázata (James, 2012). Egy felmérésből, ami 1000 olyan egyetemista körében készült, akik beleegyeztek, hogy mobiltelefon nélkül töltsenek egy napot, és naplószerűen feljegyezzék az eközben tapasztaltakat, megállapíthatóvá vált, hogy a médiafüggőség ezeknél az egyetemistáknál számos közös pontot mutatott a valóságos fizikai függéssel, a depressziót és az elvonási tüneteket is beleértve.

A munka és a magánélet határának elmosódása

A home office bizonyos esetekben a munka és a magánélet könnyebb összeegyeztetését teszi lehetővé (ez a nomád munkavégzés egyik állítólagos előnye), de ez alapvetően azokra a munkavállalókra nézve igaz, akik nem dolgoznak szélsőségesen sok munkaórában (Axtell, 2011). A vezető beosztásban dolgozók például a folyamatos elérhetőség kötelezettségéből fakadóan (gyakran ők érzik ezt kötelezettségnek) nehezebben tudják megtartani a munka és a magánélet közti határt. Ugyanez állapítható meg azokról a dolgozókról is, akiket arra ösztökélnek, hogy rendszeresen álljanak kapcsolatban az ügyfelekkel.

A szakmai életnek a magánéleten való eluralkodása korlátozza annak a lehetőségét, hogy a munkavállaló kipihenje magát, regenerálódjon.

A folyamatos elérhetőség kötelezettsége így olyan érzést kelthet a munkavállalóban, hogy megállás nélkül dolgozik.

Ráadásul az, hogy bárhol és bármikor végezheti a munkáját, meggátolhatja, hogy mentálisan kikapcsoljon és megfelelően kipihenje magát.

Pihenés helyett kimerülés

A digitális nomádok átlagosan több órát dolgoznak, és gyakrabban dolgoznak vasárnap és este, mint a többi munkavállaló. Beszámolóik szerint az átlagosnál többször kell dolgozniuk szabadidejükben is. Minden tizedik digitális nomád gyakorlatilag mindennap dolgozik, hogy teljesíteni tudja a munkája követelményeit. A technológiai innovációk nemcsak a terhelés, különösen a mentális terhelés erősödéséhez vezetnek, hanem a pihenési lehetőségek beszűkülését is eredményezik. Ahhoz ugyanis, hogy az ember megfelelően kipihenje magát, alapvető fontosságú, hogy

fizikailag és pszichológiailag is képes legyen kikapcsolni.

Azaz fizikailag eltávolodjon a munkahelyétől, és gondolni se gondoljon rá. Márpedig bizonyos jelek egyértelműen a pihenési lehetőségek csorbulását sejtetik a mobil dolgozók esetében. Az érintett munkavállalók alvásminőségén ront az okostelefon állandó jelenléte. A mobiltelefon-függőség szabálytalan, nem zavartalan alvást eredményez, ami hatással van az egészségre. Az elegendő alvás (mind az órák számát, mind az alvás minőségét illetően) alapvető fontosságú a fizikai és a mentális egészség szempontjából, és a kialvatlanság egy sor egészségügyi problémához vezethet.

Egy 4000 válaszadó körében végzett felmérés azt mutatja, hogy kapcsolat van az intenzív mobiltelefon-használat, az alvászavarok és a depressziós tünetek között (Thomée, Härenstam & Hagberg 2011). Az alvásminőség romlásának magyarázata a mobilfüggők esetében az, hogy az okostelefon-tulajdonosok többsége magával viszi telefonját a hálószobába, és számos esetben közvetlenül az ágya mellé teszi. Egy 2018-as, az Egyesült Királyságban végzett felmérés szerint a megkérdezettek 65 százaléka használja még alvás előtt az ágyban a mobilját, és 45 százalékuk az éjszaka közepén is ránéz a készülékére. A home office-ban dolgozók nem ritkán még késő éjszaka is a munkával foglalkoznak, például azt követően, hogy lefektették a gyerekeket, elaludt a párjuk. Márpedig ha valaki nem biztosít magának elegendő időt a munka befejezése és az alvás kezdete között,

akkor elalvási problémák léphetnek fel nála, és ez az alvásminőség rovására mehet.

Az infokommunikációs technológiák intenzív használata és a kimerültség közötti összefüggés legfőképpen a rossz alvásban nyilvánul meg (Punamäki et al., 2007). Természetesen nem csupán az okostelefon okolható a rossz alvásminőségért. Bizonyos esetekben az alvásproblémák egyszerűen a munka miatti túlzott nyomásból erednek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az új mobiltechnológiák még nehezebbé teszik a munkával szembeni távolságtartást, ez pedig krónikus túlhajszoltságot és kimerültséget eredményez, ami különböző egészségügyi problémákkal járhat együtt, mint amilyen az immunrendszer legyengülése, kedélyzavarok, szívbetegségek és neurológiai zavarok.

 

Felhasznált irodalom:

Axtell, C. (2011). The well-being of the mobile workforce. Redwood Shores, iPass.

Billieux, J. (2012). Problematic use of the mobile phone: a literature review and a pathways model. Current Psychiatry Reviews8(4), 299-307.

Derks, D., & Bakker, A. B. (2014). Smartphone use, work–home interference, and burnout: A diary study on the role of recovery. Applied Psychology63(3), 411-440.

Himma, K. E. (2007). The concept of information overload: A preliminary step in understanding the nature of a harmful information-related condition. Ethics and Information Technology9(4), 259-272.

Hung, W. H., Chang, L. M., & Lin, C. H. (2011). Managing The Risk Of Overusing Mobile Phones In The Working Environment: A Study Of Ubiquitous Technostress. In PACIS.

James, D. (2012). Problematic use of mobile phones: Measuring the behaviour, its motivational mechanism, and negative consequences (Doctoral dissertation, Queensland University of Technology).

McFedries, P. (2003). Technically speaking: The age of high (tech) anxiety. IEEE Spectrum40(6).

Punamäki, R. L., Wallenius, M., Nygård, C. H., Saarni, L., & Rimpelä, A. (2007). Use of information and communication technology (ICT) and perceived health in adolescence: the role of sleeping habits and waking-time tiredness. Journal of adolescence30(4), 569-585.

Thomée, S., Härenstam, A., & Hagberg, M. (2011). Mobile phone use and stress, sleep disturbances, and symptoms of depression among young adults-a prospective cohort study. BMC public health11(1).

Weil, M. M., & Rosen, L. D. (1997). Technostress: Coping with technology, work, home, play.New York: Wiley. 29-32.


Iratkozz fel hírlevelünkre!