Veled vagyok, de nem köteleződöm el – az aszimmetrikus elköteleződés, I. rész

Scott M. Stanley és munkatársai új tanulmányukban olyan párkapcsolatokat vizsgáltak, amelyekben az egyik fél elköteleződött a másik iránt, miközben a másik fél kevésbé köteleződött el iránta. Ezeket a kapcsolatokat aszimmetrikusan elköteleződő kapcsolatoknak (Asymmetrically Committed Relationships – ACR) nevezték el. Miért ezt választották kutatásuk céljául? A párkapcsolatokat tanulmányozó szakembereket már régóta lenyűgözik az aszimmetrikus elköteleződés következményei, bár mindeddig nem túl sok tanulmány vizsgálta e kapcsolatok jellemzőit. Stanley és munkatársai feltételezése szerint pedig manapság egyre könnyebben találhatjuk magunkat egy ilyen párkapcsolatban.

Több tudós is hosszasan írt már olyan kapcsolatokról, amelyekbe a felek nem egyenlő mértékben fektettek be. Willard Waller megalkotta a jól ismert „legkevésbé érdeklődés elvét” a kapcsolatok hatalmáról, miszerint „az a személy képes diktálni a kapcsolati feltételeket, akit a kapcsolat folytatása a legkevésbé érdekel.” Ez az elv nem csupán romantikus kapcsolatokra, de akár családi, üzleti kapcsolatokra is vonatkoztatható. Az elköteleződés természetére összpontosító társadalomtudományi irodalomban újból és újból felmerül ez a téma, miszerint 

a kapcsolat fenntartására leginkább elköteleződött személynek kevesebb hatalma van, mint annak, aki kevésbé törődik azzal, mi is lesz a kapcsolattal.

Fiatal felnőtt párok és az elköteleződési aszimmetria

Az Aszimmetrikusan elköteleződő kapcsolatok című tanulmányban a kutatók egy 315 párból álló mintát vizsgáltak. A résztvevők ellenkező nemű párkapcsolatban élő, 18 és 34 év közötti randevúzó és/vagy együtt élő fiatal felnőttek voltak. Ez a minta lehetővé tette a kutatók számára, hogy közvetlenül összehasonlíthassák a partnerek elköteleződésének mértékét (a jövőt tekintve, hogy egy pár legyenek). A mintát aszimmetrikusan elköteleződő (ACR) és nem aszimmetrikusan elköteleződő (nem ACR) párokra osztották. Az aszimmetrikusan elköteleződő pároknál pedig elköteleződési szint alapján megkülönböztették és azonosították a gyengén, illetve erősen kapcsolódó partnert.

A mintában vizsgált párok a longitudinális kutatás kezdetén nem voltak házasok, valamint átlagosan körülbelül két éve voltak együtt. A párok negyvenhét százaléka tervezte a házasságot, huszonnégy százalékukban neveltek gyermeket előző kapcsolat(ok)ból, és tizenhárom százalékban közös gyermeket neveltek.

A kutatók a következő eredményt kapták:

  • A kapcsolatok hatvanöt százaléka kölcsönösen elköteleződő volt, harmincöt százaléka pedig aszimmetrikusan elköteleződő, vagyis ACR volt.
  • A férfiak esetében sokkal valószínűbb volt, hogy gyengén kapcsolódóak, mint a nők esetében (huszonhárom százalék a tizenkét százalékkal szemben).

A házasság előtti együttélésről szóló korábbi tanulmányaikban nem mindig találtak a kutatók ilyen érdekes különbségeket a férfiak és a nők között az elköteleződés terén, amikor viszont igen, akkor a különbségek mindig azt mutatták, hogy

a férfiak nagyobb valószínűséggel voltak kevésbé elköteleződő partnerek, mint a nők (körülbelül kettő az egyhez arányban).

Összeköltözés, házasság és elköteleződés

Stanley és kollégáinak korábbi tanulmányaikból származó egyik eredménye szerint a partnerek elköteleződési szintje között nem volt különbség azon párok esetén, amelyek tagjai vártak az összeköltözéssel az eljegyzésig vagy a házasságig.

Azonban lényeges különbség mutatkozott elköteleződésben azok között a partnerek között, akik együttélése már az eljegyzés, illetve a házasság előtt megkezdődött. Az ilyen házasságok férjei kevésbé köteleződtek el, mint feleségeik, valamint azokhoz a férfiakhoz és nőkhöz képest is kevésbé, akik olyan párkapcsolatban éltek, amelyben a párok csak eljegyzés vagy házasság után éltek együtt. Valamint ezeknek a pároknak az elköteleződést tekintő különbsége már a házasság előtt is számottevő volt, és ez láthatóan fennmaradt a házasságkötést követő évek során is.

A partnerek elköteleződési szintje között nem volt különbség azon párok esetén, amelyek tagjai vártak az összeköltözéssel az eljegyzésig vagy a házasságig.

Stanley arra figyelmeztet, hogy vegyük fontolóra, miért is alakulhatott ki ez a különbség az összeköltözés idejét illetően. Vannak, akik talán a hiányzó elköteleződést kívánják pótolni, „megjavítani” azzal, hogy összeházasodnak, látszólag elköteleződnek.

A továbblépés azonban nem jelent átváltozást, transzformációt a párkapcsolat szempontjából.

Azt az aggodalmát is megfogalmazta a kutató, hogy az emberek manapság azért kerülhetnek könnyebben ACR kapcsolatokba – amelyeknek más helyzetben már véget vetettek volna – mert az együttélés sokkal nehezebbé tette a kapcsolat felbontását. Számos tanulmányban találtak megerősítést erre a feltételezésre. Ennek alapján azt jósolták, hogy azok, akik a kutatás során együtt éltek, nagyobb valószínűséggel voltak ACR-ekben, mivel az együttélés miatt valószínűbb volt, hogy ezek a kapcsolatok folytatódtak.

Eredményeik a következők lettek:

  • Az együtt élő párok szignifikánsan nagyobb valószínűséggel (42%) voltak ACR-ben, mint azok, akik nem éltek együtt (30%).

Hasonlóképpen számítottak arra is, hogy azok, akik házassági terveket szövögettek, lényegesen kevésbé valószínű, hogy ACR-ekbe kerülnek, és ezt is találták:

  • Azok a párok, akik a házasságot kölcsönösen tervezték, szignifikánsan kevésbé voltak (25%) ACR-ben, mint a kölcsönös tervek nélküli párok (45%).

Ez az utolsó megállapítás nyilvánvalónak tűnik, azonban olyan eredmény is született, hogy a párok egy meglepő százaléka (25%) a házasságot kölcsönösen tervezte, mégis ACR pár volt. Hogyan történhetett ez? A házasságkötést megelőző együttélés is vezethetett az ACR házassághoz, vagy legalábbis az együttélés megkezdése azelőtt, hogy a párok tagjai világossá tették volna egymás számára a jövőre vonatkozó terveiket, elképzeléseiket a párkapcsolatukról.

A cikk második részében arról is szó lesz majd, hogyan befolyásolja a párkapcsolat minőségét, megélését az aszimmetrikus elköteleződés, mely párok hajlamosabbak a szakításra aszerint, hogy melyik nemű partner a gyengén, illetve erősen kapcsolódó. Ezen kívül arra is lehetséges magyarázatokat kapunk, hogyan alakulhatott ki, és miért van egyre több aszimmetrikusan elköteleződő párkapcsolat, és mit tehetünk, hogy lehetőleg ne kerüljünk ilyen helyzetbe.

 

Felhasznált irodalom:

Attridge et al.: Attridge, M., Berscheid, E., & Simpson, J. A. (1995). Predicting relationship stability from both partners versus one. Journal of Personality and Social Psychology, 69, 254-268.

Kline, G. H., Stanley, S. M., Markman, H. J., Olmos-Gallo, P. A., St. Peters, M., Whitton, S. W., & Prado, L. (2004). Timing is everything: Pre-engagement cohabitation and increased risk for poor marital outcomes. Journal of Family Psychology, 18, 311-318.

Rhoades, G. K., Stanley, S. M., Markman, H. J. (2006). Pre-engagement cohabitation and gender asymmetry in marital commitment. Journal of Family Psychology, 20, 553-560.

Rhoades, G. K., Stanley, S. M., & Markman, H. J. (2009). The pre-engagement cohabitation effect: A replication and extension of previous findings. Journal of Family Psychology, 23, 107-111.

Stanley, S. M., Rhoades, G. K., Amato, P. R., Markman, H. J., & Johnson, C. A. (2010). The timing of cohabitation and engagement: Impact on first and second marriages. Journal of Marriage and Family, 72, 906-918.

Stanley, S. M., Rhoades, G. K., Markman, H. J. (2006). Sliding vs. Deciding: Inertia and the premarital cohabitation effect. Family Relations, 55, 499-509. 

Stanley, S., Rhoades, G., Scott, S., Kelmer, G., Markman, H., & Fincham, F. (2016). Asymmetrically committed relationships. Journal Of Social And Personal Relationships34(8), 1241-1259. doi: 10.1177/0265407516672013

Stanley, S. M., Rhoades, G. K., Whitton, S. W. (2010). Commitment: Functions, formation, and the securing of romantic attachment. Journal of Family Theory and Review, 2, 243-257.

Waller, W. (1938). The family: A dynamic interpretation. New York, NY: Gordon. p.191.

What Happens When Partners Aren’t Equally Committed. (2019). Retrieved 12 November 2019, from https://www.psychologytoday.com/us/blog/sliding-vs-deciding/201611/what-happens-when-partners-arent-equally-committed

Hasonló problémával küzdötök? Gyertek a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központba, ahol tapasztalt szakembereink párterápia keretében segítenek újra megtalálni az összhangot!


Iratkozz fel hírlevelünkre!