Sorskönyv és munkahely – hogyan írjuk meg az életünk forgatókönyvét?, I. rész

A gyermekkorunk felnőtt életutunkra gyakorolt hatásának több pszichológiai irányzat is nagy jelentőséget tulajdonít. Ezek egyike a tranzakcióanalízis, amely szerint már gyermekként „megírjuk” az élettörténetünket meghatározó sorskönyvünket, amelynek szerepe lesz a szakmai karrierünk alakulásában is. A témát feldolgozó cikksorozatunkat a sorskönyvünk megírását befolyásoló egyes körülmények bemutatásával kezdjük.

A tranzakcióanalízis egyik alapvető elgondolása, hogy már egészen kiskorunkban nagy részletességgel megalkotjuk azt a forgatókönyvet, amelyet az életünk során követni fogunk (Berne, 2003). Amikor felnőttként a sorskönyvünk szerint élünk, akkor tudattalanul úgy alakítjuk a történéseket, hogy a korábban megírt tervünk a beteljesedés felé haladjon. Ilyenkor egyfajta

kényszerpályán mozgunk, hiszen a döntéseinket nem az aktuális valóságunk, hanem az életünk legelején megalkotott tervünk határozza meg.

Jellemzően akkor lépünk be a sorskönyvünkbe, amikor erős stresszhatás ér bennünket, és az adott pillanatban megélt helyzet valamilyen kellemetlen korai emléket hív elő bennünk (Stewart és Joines, 1998).

Mi játszik még szerepet az életünk alakulásában?

A sorskönyvünk mellett a ténylegesen megélt életutunkat azonban az örökölt genetikánk, az általunk nem befolyásolható külső események (például földrengés) és a saját, autonóm elhatározásaink együttesen alakítják. Ez utóbbiak esetében „sorskönyv-mentesen” (Stewart és Joines, 1998, 117) cselekszünk, vagyis

a jelenben hozzuk meg az egyes életeseményeinkkel kapcsolatos döntéseinket az abban a pillanatban elérhető erőforrásainkra és képességeinkre támaszkodva.

Ilyenkor nem befolyásolnak a korai elhatározásaink, vagyis a bennünket körülvevő történéseket felnőtt énállapotunkban értékeljük. Ekkor megadatik számunkra a szabad választási lehetőség, és nem korlátoz bennünket a gyermekként megrajzolt élettervünk (Stewart és Joines, 1998).

Mi alapján írjuk meg a sorskönyvünket?

A tranzakcióanalízis képviselői szerint kulcsfontosságú, hogy gyermekként hogyan éljük meg a számunkra fontos személyek (legfőképpen a szüleink) és a bennünket körülvevő világ felől érkező üzeneteket. Ezek ugyanis jelentősen befolyásolják a magunkról és a világról alkotott értelmezéseinket. Fontos hangsúlyozni, hogy az élettervünkkel kapcsolatos döntéseinket

nem a szüleink irányítják, ugyanakkor kétségtelen, hogy azokra jelentős hatással vannak az irántunk tanúsított tudatos és tudattalan megnyilvánulásaikkal.

Mindezek mellett életünk forgatókönyvének megírásában több minden szerepet játszhat, köztük olyan események is, amelyek közvetlenül nem köthetők a szüleinkhez (például négyévesen kórházi kezelésre szorulunk egy óvodában elkapott fertőzés miatt), illetve meghatározók lehetnek a rendkívüli traumatikus élmények is (például valamelyik szülő elvesztése) (Stewart és Joines, 1998).

Életünk során tudattalanul is a sorskönyvünk beteljesítésére törekszünk.

A külvilág felől érkező impulzusokat gyermekként tehát lefordítjuk a magunk számára, és „összesűrítjük” azokat úgynevezett sorskönyvi parancsokká, amelyek értelmezése elvezet életünk forgatókönyvének megírásához (Stewart és Joines, 1998).

És melyek ezek a parancsok?

A tranzakcióanalízis atyja, Eric Berne tizenkét olyan parancsot emelt ki, amelyek a sorskönyvünk létrejöttét befolyásolják. Fontos szem előtt tartanunk, hogy ezek nem a szüleink vagy más szereplők által felénk explicit módon megfogalmazott felszólítások, hanem a bennünket gyermekként ért hatásokból az általunk levont következtetések és az azokból fakadó döntések (Dehner, U. és Dehner, R., 2015; Stewart és Joines, 1998).

  • A „Ne létezz!” parancs származhat valamilyen korai traumatikus eseményből, vagy például abból is, hogy a nem kívánt utódot a szülők később sem tudják elfogadni. Ilyenkor értéktelennek tarthatjuk magunkat, súlyos esetben úgy is érezhetjük, hogy nincsen jogunk létezni. Erre válaszul dönthetünk úgy, hogy igényeinket elfojtjuk és végletekig alkalmazkodók leszünk azért, hogy kiérdemeljük az élethez való jogunkat. Sokszor a perfekcionizmus hátterében is ez a mechanizmus áll, ilyenkor a teljesítményünkkel szeretnénk kiérdemelni, hogy a környezetünk elfogadjon bennünket.
  • „Ne légy önmagad!” Ez az üzenet sokszor arra vezethető vissza, hogy életünk korai szakaszában azt éreztük: elvárásoknak kell megfelelnünk a szüleink és a környezetünk szeretetéért cserébe. A karrierünkre gyakorolt következménye ennek gyakran az lehet, hogy olyan szakmában találjuk magunkat, amelyet valójában nem mi akartunk választani.
  • „Ne érezz!” Ha az érzelmek kifejezése tabu volt a családban, akkor sokszor úgy döntünk, hogy jobb azokat elfojtani. Ezt azonban a társas és a munkahelyi kapcsolataink is megsínylik, hiszen nagy valószínűséggel nem lesznek elég fejlettek a szociális készségeink.
  • „Ne csináld!” Ebben az esetben kiskorunkban úgy éreztük, hogy viselkedésünk és cselekedeteink soha nem feleltek meg igazán a környezetünknek, ezért felnőttként jó eséllyel folyamatos bizonytalanság-érzésünk van, és bár tudjuk, hogy tennünk kellene valamit az előrelépésért, mégis egy helyben topogunk.
  • A „Ne légy fontos!” parancs abból adódik, hogy gyermekkorunkban nem volt elegendő lehetőségünk a figyelem középpontba kerülni. Emiatt később valószínűleg visszahúzódók leszünk, tartani fogunk a vezetői szerepektől, és stresszként éljük meg, ha emberek előtt kell beszélnünk. Ha ez a sorskönyvi üzenet meghatározó számunkra, akkor hiába van meg a szakmai tudásunk és a teljesítményünk, valahogy mégis elkerülnek bennünket az előléptetések.
  • „Ne légy gyerek!” Ez az üzenet következhet abból, hogy a szüleink például nem tudták jól kezelni az élénkségünket, helyette inkább a felnőttes viselkedést szorgalmazták, de a hátterében az is állhat, hogy kisebb testvérünkkel kapcsolatban túl korán bíztak ránk szülői jellegű feladatokat. Ebből adódhat, hogy a saját igényeinket elhanyagoljuk, nem tudunk feloldódni társaságban, túl sok felelősséget vállalunk magunkra, és nem lelünk örömet a munkánkban, ami gyors kiégéshez vezethet.
  • „Ne nőj fel!” Ez az előző parancs ellenkezője, hiszen azt a felszólítást hordozza, hogy maradjunk gyermekek. Legtöbbször az olyan szülők közvetíthetik ezt az üzenetet, akiknek a szülői lét az identitásuk meghatározó része, és nem tudják elfogadni az utódaik kirepülését. Ez okozhatja azt, hogy nehezebben tudunk megállni a saját lábunkon, gondot okoz a döntéshozatal és a felelősségvállalás a magán- és a szakmai életünkben egyaránt.
  • A „Ne gondolkozz!” arról szól, hogy az első intellektuális szárnypróbálgatásainkat visszatérően elutasították, emiatt azt tanultuk meg, hogy az elfogadásért és szeretetért cserébe el kell fojtanunk a gondolkodási képességünket.
  • A „Ne tartozz sehová!” felszólítás visszavezethető a családunk speciális szociális helyzetére, vagy arra is, ha gyerekként sokszor elutasítást tapasztaltunk a bennünket körülvevő különböző csoportok részéről. Ebből következhet egy alapvetően bizalmatlan hozzáállás másokhoz, ami a munkahelyünkön is negatív hatással lehet az együttműködési képességünkre.
  • „Ne légy egészséges!” Ennek hátterében az állhat, hogy a szeretet és a figyelem kivívásához olykor betegnek kellett lennünk gyermekkorunkban. Ez felnőttként is arra késztethet bennünket, hogy nehezebb élethelyzetek átvészeléséhez a rossz egészségi állapotba meneküljünk.
  • A „Ne bízz!” nagy valószínűséggel, akkor alakítja a sorskönyvünket, ha a családunkban a fizikai és a lelki közelséget valamiért nehezen kezelték. Ez később azzal járhat, hogy gyanakvók leszünk, és kapcsolatainkban inkább az elutasítás jeleit kutatjuk, ami a munkahelyi közegben is a környezetünktől való elszigetelődéshez vezethet (Dehner, U. és Dehner, R., 2015; Stewart és Joines, 1998).

Fontos tudnunk, hogy a sorskönyvi döntéseinket legtöbbször nem pusztán egyetlen, hanem ismétlődő történések alapján hozzuk meg! Ez alól azonban kivételt képezhetnek a nagyon súlyos traumatikus élmények (például bántalmazás), amelyek esetében egyetlen esemény is meghatározó lehet a későbbi életünk alakulása szempontjából (Stewart és Joines, 1998).

Az imént részletesen bemutatott, gátló jellegű parancsokon túl azonban más tényezők is hatással lehetnek életünk forgatókönyvére. Ezekről, illetve arról, hogy egyes sorskönyvtípusok hogyan alakítják a munkahelyi létünket, a cikkünk folytatásában lesz szó.

 

Felhasznált irodalom:

Berne, E. (2003): Sorskönyv. Háttér Kiadó, Budapest

Dehner, U., Dehner, R. (2015): Tranzakcióanalízis a coachingban. Z-Press Kiadó Kft., Miskolc

Stewart I., Joines, V. (1998): A TA-MA. Bevezetés a korszerű tranzakciónalízisbe. Grafit Könyvkiadó, Budapest


Iratkozz fel hírlevelünkre!