Perfekcionizmus a munkahelyen

Amikor egy állásinterjún felteszik a jelöltnek a kérdést, hogy mi a legnagyobb gyengesége, gyakran érkezik a válasz, hogy: „Perfekcionista vagyok.” Mivel munkahelyi környezetben alapvetően inkább előnyös, semmint hátrányos tulajdonságként gondolunk a perfekcionizmusra, ezért az interjún stratégiailag jó ötletnek tűnik ezt a jelzőt negatívként alkalmazni ahelyett, hogy egy mindenki számára egyértelműen előnytelen személyiségjegyünket tárnánk fel az interjúztatók előtt. Hiszen inkább elfogadható az, ha az új kolléga kissé szőrszálhasogató, de emellett magas minőségű munkát ad ki a kezei közül, semmint lusta, pontatlan vagy nemtörődöm. De mit is értünk perfekcionizmus alatt, és hogyan is viselkednek a perfekcionisták?

A perfekcionizmus a tökéletességre való törekvést jelenti (Frost, 1990), még akkor is, amikor az adott helyzet ezt egyáltalán nem indokolja. A perfekcionista személyeknek nagyon magas elvárásaik vannak nemcsak magukkal, de általában másokkal szemben is. Jellemző rájuk egyfajta mindent-vagy-semmit típusú gondolkodás a teljesítményüket illetően.

Valami vagy tökéletesen sikerül, vagy ha mégsem, akkor azt teljes kudarcként élik meg, emiatt nagyon ritkán éreznek elégedettséget és sikerélményt.

Ha azonban mégis sikeresen teljesítik a saját maguk által felállított elvárásokat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy legközelebb még magasabb követelményeket fognak felállítani magukkal szemben (Mor, et al., 1995). A perfekcionisták ugyanakkor megbízhatóak, szabálykövetőek és jól szervezettek is. Ők lesznek azok a munkavállalók, akik követik és tisztelik a cég által felállított szabályokat és folyamatokat. Biztosak lehetünk benne, hogy mindent megtesznek majd azért, hogy feladataikat a lehető legmagasabb minőségben végezzék el, és döntéseiket megalapozottan, a lehető legtöbb információt figyelembe véve hozzák meg (Hogan, 2007). Ehhez azonban idő kell, emiatt a feladatok elvégzése és a döntéshozás az ő esetükben lassabb és körülményesebb.

A perfekcionista vezető

Nem vagyunk könnyű helyzetben, ha a felettesünk maximalista. Az ő elvárásainak ugyanis nagyon nehéz megfelelni, sok esetben szinte lehetetlen. A perfekcionista vezetők túlkontrollálják a beosztottjaikat, és kevésbé bíznak abban, hogy mások is képesek ugyanolyan jól elvégezni a feladatokat, mint ők maguk. Ezért hajlamosak a szükségesnél több feladatot magukra vállalni, és „kivenni az alkalmazottak kezéből” a munkát. Ez két okból is nagy hátrányt jelent: egyrészt a munkavállalók lassabban fognak fejlődni, mert nem kapnak nagy kihívást jelentő feladatokat, másrészt a perfekcionista vezetők a saját maguk által kreált túlterheltségük miatt hajlamosabbak a kiégésre. Kevés pozitív visszajelzést adnak a kollégáiknak, hiszen alapvetően ritkán elégedettek mások teljesítményével. Ugyanakkor hajlamosak mikromenedzselni, azaz túlkontrollálni a beosztottak munkáját, és ha egy feladat elvégzése nem az ő elképzelésük szerint történik, azt nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadni. Perfekcionista vezető mellett nehéz priorizálni a feladatokat, hiszen számára minden egyformán fontos, és mindenben a maximális teljesítményt várja el magától és a munkatársaitól is. A rugalmatlanságuk miatt nehezen fogadják el az újfajta ötleteket és az innovatív megoldásokat, hiszen alapvetően szeretik a már jól kialakított és bevált eljárásokat követni. Nagyon odafigyelnek a részletekre és hajlamosak el is veszni bennük, sokszor nem látják a fától az erdőt.

Ezért pozíciótól függetlenül is a perfekcionisták az olyan munkakörökben fognak jól teljesíteni, ahol a munka magas minősége fontosabb a mennyiségnél.

Stresszesebb időszakban még inkább jellemző lehet rájuk, hogy nehezen fejeznek be egy feladatot, mert soha nem érzik tökéletesnek a produktumot (Hogan, 2007).

A perfekcionizmus arcai

A tökéletességre való törekvésnek többféle megnyilvánulási formája is van, ezért mint pszichológiai konstruktumot multidimenzionálisnak nevezhetjük. Megkülönböztetjük az adaptív perfekcionizmust a maladaptívtól. Előbbiről akkor beszélhetünk, ha a személynek, bár magas elvárásai vannak magával szemben, mégis kihívásként, nem pedig teherként tekint ezekre. Az elég jó számukra sohasem megfelelő, és ha mégis elérik a hőn áhított céljukat, akkor ahelyett, hogy elégedettek lennének magukkal, gyakran már a következő kihíváson gondolkodnak. Ezzel szemben a maladaptív perfekcionizmus a hibázás elkerüléséről és a túlzott megfelelés iránti vágyról szól. Azok a személyek, akikre a perfekcionizmus ezen formája jellemző, attól tartanak, hogy mások kevésbé tartják őket értékesnek akkor, ha nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak és ha nem teljesítenek tökéletesen az élet minden területén. Ők, ha egy nehézségekkel teli feladattal találják szembe magukat, azt kevésbé kihívásként élik meg, sokkal inkább attól tartanak, hogy nem fognak tudni elég jól teljesíteni. Azt gondolják, hogy a perfekcionizmusuk megkülönbözteti őket másoktól, és inkább azért törekednek a tökéletességre, mert annak elérése nélkül nem tartják magukat elég értékesnek, és tartanak attól, hogy mások negatívan ítélik meg őket. Az ő motivációjuk az, hogy megfeleljenek a környezetük és a társadalom által támasztott elvárásoknak, az adaptív perfekcionizmus esetén azonban a motiváció nem a félelemre, hanem a kiemelkedően magas teljesítmény elérésére és egy, önmagukkal szembeni túlzó elvárásra irányul (Harari, et al., 2018).

Mint minden tulajdonság esetében, a perfekcionizmusnak is van pozitív és negatív oldala is. A perfekcionista személyek megbízhatók, lelkiismeretesek és a munkahelyükön is nagyon fontos lesz nekik az, hogy tökéletes minőségű és pontos munkát adjanak ki a kezükből, és másoktól is ezt fogják elvárni. A kutatások szerint erősebb elköteleződést mutatnak a munkájuk iránt, viszont hajlamosabbak lehetnek a kiégésre, hiszen sok esetben több feladatot vállalnak magukra, mint amennyit szükséges. Másoknál jobban aggódnak a teljesítményük miatt, és hajlamosak alulértékelni saját képességeiket. Precizitásuk rengeteg időt és energiát emészthet fel, ezért fontos, hogy olyan szervezetet és munkakört találjanak maguknak, ahol a munka minőségét előrébb valónak tekintik a gyors és felszínes megoldásoknál.

 

Felhasznált irodalom:

Bariso, J. (2015). The right answer to “What is your greatest weakness?”and why it matters.

Frost, R. O., Marten, P., Lahart, C., & Rosenblate, R. (1990). The dimensions of perfectionism. Cognitive Therapy and Research, 14, 449–468.

Harari, D., W. Swider, B. et al. (2018). Is perfect good? A meta-analysis of perfectionism in the workplace. Journal of Applied Psychology, 10, 1121-1144.

Hogan, R. & Hogan, J. (2007). Hogan Personality Inventory Manual. Third edition. Hogan Assessment Systems. Tulsa, USA.

Mor, S., Day, H. I., Flett, G. L., & Hewitt, P. L. (1995). Perfectionism, control, and components of performance anxiety in professional artists. Cognitive Therapy and Research, 19, 207–225.


Iratkozz fel hírlevelünkre!