A carpe diem jelene

A Horatius által elterjedő carpe diem fogalma a mai napig használatban van. De mit is jelent ez valójában, és milyen kapcsolódási pontjai vannak a 21. századi ember számára?

Aki valaha látta a Holt költők társasága című filmklasszikust, annak könnyen a fülében csenghet témánk láttán a Robin Williams által megformált tanár hangja, amint diákjainak a maga lenyűgöző stílusában a carpe diem lényegéről magyaráz. A filmben is elhangzik az előszeretettel használt magyar fordítás, ami arra buzdít, hogy „Élj a mának!”. Ez a megfogalmazás sajnos igen pontatlanra sikeredett. A római költő feltehetően forogna a sírjában, ha tudná, hogy az utókor miként hajlamos értelmezni híressé vált gondolatát. Az „Élj a mának” értelmezés ugyanis meglehetős hanyagsággal tekint a múlt és a jövő perspektívájára. Ez a nézőpont nagyjából ki is merül az igen szerethető, ám meglehetősen felelőtlen életstílust folytató Timon és Pumba-féle „Hakuna matata” életfilozófiában. A carpe diem ennél jóval több. Sokkal inkább arra szólít fel, hogy „Élj a mában”, azaz légy tudatában a jelen pillanatnak, és gazdálkodj jól az idővel, amely megadatott. Manapság egyre inkább felértékelődik ez a gondolat. Olyannyira, hogy a pszichológiában csak úgy burjánzanak azok a fogalmak, melyek a carpe diemhez köthetőek.

Timon és Pumba egészen addig élték a „Hakuna matata” jelszóval ellátott életstílusukat, amíg az idő közben felnőtté cseperedett barátjuk előremutatóbb célt nem hozott az életükbe.

A pszichés funkcióink fejlesztésére nyugaton kialakított és széles körben alkalmazott módszerek közül több is merített már az ősi kelet-ázsiai technikákból. Ezek között jelent meg a mindfulness, azaz tudatos jelenlét vagy jelentudatosság is, amely buddhista és hinduista hagyományokból táplálkozik. Ez több szempontból sem véletlen, hiszen a buddhizmus jelentudatosságra irányuló „Sati” kifejezése az, amit később az angol nyelvben mindfulnessként határoztak meg. Jon Kabat-Zinn, a Tudatos Jelenlét Alapú Stresszcsökkentés megalkotója a jelentudatosságot saját magunkra és kapcsolatainkra egyaránt ható életstílusként értelmezte. Az ő definíciója alapján

tudatos jelenlétről beszélünk, amikor „figyelmünket szándékosan, reaktivitás- és ítélkezésmentesen a jelen pillanatra irányítjuk”.

Ez az éber figyelem egyaránt irányulhat testi érzeteinkre, érzelmeinkre, gondolatainkra, ízekre, szagokra, hangokra vagy látványokra. A jelentudatosság gyakorlásának számtalan hozadéka van, melyeket tudományos kutatásokkal is alátámasztottak. E kutatások során kifejezetten a mindfulness meditáció rendszeres és intenzív végzése mellett vizsgálták a résztvevőket. Ezek alapján úgy tűnik, hogy minél gyakrabban vagyunk a jelentudatosság állapotában, annál jobban csökken a distressz, a szorongás és az érzelmi rágódás mértéke, valamint annál inkább növekszik a pozitív érzelmeink mennyisége. Mint ahogy a nevében is benne van, a tudatos jelenlét fokozott szintje abban is támogat minket, hogy tudatosabban éljük meg a pillanatot, például érzelmeink és testi érzeteink felismerését illetően. A mindfulnessen kívül más fogalmak is születtek a jelentudatosság leírására. Zimbardo és Boyd szerint

időperspektívánk, vagyis az, ahogyan az időre tekintünk, nagymértékben befolyásolja döntéseinket, mindennapi élethez való hozzáállásunkat.

Minthogy objektíven is beszélhetünk múltról, jelenről és jövőről, nem véletlen, hogy e szubjektív időperspektíva három részeként Zimbardoék éppen a múlt-, jelen- és jövőorientációt határozták meg. Ezeken belül megállapítottak további kategóriákat, melyek az egyes orientációk pozitívabb és negatívabb működésére utalnak. Ezeken túl a szerzők jelenholizmusként keresztelték el azt az állapotot, amely átível múlton, jelenen és jövőn. Ez az idői orientáció a jelen tudatos megélésére irányul, éppúgy, ahogy a mindfulness esetében láthattuk.

A mindfulness meditáció rendszeres gyakorlása akár séta közben is segít figyelmünket lehorgonyozni a jelen pillanatban.

Ezek alapján joggal állíthatjuk, hogy a carpe diem és vele markánsan átfedő modern fogalmak valóban többet jelentenek annál, mint a mának élni. Csíkszentmihályi Mihály, a flow-elmélet atyja is keserű szájízzel gondol arra, ahogy Amerikában elterjedt a „Go with the flow”, azaz „Haladj az árral” kifejezés, összefüggésben az általa létrehozott fogalommal. Ugyanis a flow sem ezt takarja, ehelyett az előbbiekkel rokonságban az aktuális cselekvésben való feloldódásra és időtlenség érzésére utal.

Carpe diem, mindfulness, jelenholizmus, flow… Tobzódva a fogalmak e sokféleségében, már csak az a kérdés, hogy

miképpen is lehet elérni ezeket az állapotokat?

A jelentudatosság egyik legtisztább megnyilvánulása érthető módon az ezt célzó meditációs gyakorlatokon keresztül érhető el. Ehhez hagyományosan igen közel áll a jóga és a tai chi, melyek tudatos jelenléttel való kapcsolatával több kutatás is foglalkozott. Minthogy mindfulnak lenni kellő felkészültség mellett szinte bárhol és bármikor lehet, így a lista szinte kimeríthetetlen. Egy amigdalánkig ható gasztronómiai élmény, egy kistermelői zamatos szálas tea kóstolása, vagy egy érzékeinket teljességgel rabul ejtő kirándulás a természetben egyaránt kiváló táptalajt nyújthat a jelentudatosságra szomjazók számára. A lényeg az itt és most teljességgel való átélése, és a jelen varázsa garantáltan magával ragad.

 

Felhasznált irodalom:

Csíkszentmihályi, M. (2001). Flow az áramlat: A tökéletes élmény pszichológiája. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kabat-Zinn, J. (2015). Bárhová mész, ott vagy – Éberségmeditáció a mindennapi életben. Budapest: Ursus Libris.

Menezes, C. B. és Bizzaro, L. (2015). Effects of a Brief Meditation Training on Negative Affect, Trait Anxiety and Concentrated Attention. Paidéia, 25(62), 393-401.

Shapiro, D. H. (2008). Meditation, Self-regulation strategy and altered state of consciousness. London: A Division of Transaction Publishers.

Teasdale, J., Williams, M., Segal, Z. (2016). Tudatos jelenlét a gyakorlatban. Budapest: Kulcslyuk Kiadó.

Zimbardo, P. és Boyd, J. (2012). Időparadoxon. Budapest: HVG Könyvek.


Iratkozz fel hírlevelünkre!