Életünk egy élhetetlen bolygón – tudósítás a Klímaváltozás pszichológiája című kerekasztalunkról

„Most már ennek a fele sem tréfa” – jelentette ki Kőváry Zoltán a klímaváltozással kapcsolatban november 28-án a Mindset Pszicho-Kávéházának kerekasztal-beszélgetésén. Pszichológusként mit tehetünk, hogy hatékonyan segíthessünk? Mit jelent az öko-gyász fogalma? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ előadóink, Dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus, Hátszegi Eszter tanácsadó szakpszichológus és Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus. A beszélgetést Kovács Kristóf, a Mindset Pszichológia munkatársa moderálta. Tudósításunk.

„Gyűltek-gyűltek-gyűltek az élmények, aztán történt egy nagy áttörés” – felelte Kőváry Zoltán, válaszolva a kérdésre, miszerint nála mikor jött el az a pillanat, amikor elkezdett foglalkozni a témával. Hátszegi Eszter azt mondta, hogy nála a klímaszorongás és az előrevetített halálfélelem már kisgyermekként összekapcsolódott a fejében. Elmesélte, hogy amikor először hallott a helyzet súlyoságáról, nagyon megijedt.

„Akkor nekem nincs életem, kész ennyi volt”

– gondolta magában gyermeki fejjel.

A kollektív rádöbbenésről azt mondta, hogy szerinte Magyarország nagyjából tavaly óta foglalkozik behatóbban a témával, hiszen hazánk kontinentális éghajlata miatt eddig nem volt érintett. Dúll Andrea úgy véli, hogy manapság leginkább a fiatalok érzékenyebbek a témára.

A gyerekek tudnak beszélni az állatokkal

„Nem véletlen, hogy a gyerekek beszélni tudnak az állatokkal, a gyerekek ezen keresztül tudják az érzelmeiket kifejezni” – mondta Kőváry Zoltán, majd hozzáette, hogy az evolúcióval ezt a képességünket elveszíttettük. Szerinte arra kellene törekednünk, hogy ezekhez a kezdeti ösztönökhöz visszanyúljunk. Ugyanis a természet és a kisgyermekek nagyon közel állnak egymáshoz a pszichológus szerint.

A gyerekek tudnak beszélni az állatokkal.

Nem klímaváltozás, hanem klímakrízis

A krízis szó használatát Kőváry Zoltán azzal indokolta, hogy ez a fogalom a pszichológiában nagyon realisztikus, mert egyszerre utalhat arra, hogy most valamilyen veszélyhelyzet van, de egyúttal magában foglalja az esély lehetőségét. Kríziseink általában akkor vannak az életben, amikor valamilyen határhelyzetben vagyunk, amikor valamilyen változás történik velünk. Ilyenkor alkalmunk nyílik újragondolni a viszonyainkat, jelen esetben a természethez való kötődésünket. A krízishelyzet arra sarkallhat minket, hogy egy „igazibb” kapcsolatot alakítsunk ki a természettel.

Dúll Andrea ehhez azt a példát hozta, hogy amikor a gyerekek kirepülnek a családi fészekből, az is egyfajta krízishelyzet. Nála a krízis valamilyen előrevivő, dinamikus változást jelöl. Hiszen hiába éljük meg gyermekünk távollétét fájdalmasan, tudjuk, hogy ez a dolgok rendje, és ezzel valamilyen új, pozitív változás fog bekövetkezni gyermekünk életében.

Mit tehet a pszichológia?

,,A pszichológia elrettent, bűntudatot kelt”

– fejezte ki véleményét a témában Kőváry. Szerinte máshogy kellene felnyitni az emberek szemét, hiszen így nem lehet valakit meggyőzni és érzelmi elkötelezettséget elérni. Dúll Andrea válaszul az élmény alapú kommunikációt javasolta. Azt is hozzátette, hogy pszichológusként egyénként is igyekezzünk hitelesek lenni a hétköznapokban.

Létezik olyan, hogy öko-gyász?

Hátszegi Eszter szerint igen, aki úgy gondolja, hogy ez olyan, mint bármilyen gyászfolyamat. Annyi különbséggel, hogy itt a természeti tájakat gyászoljuk. Kőváry Zoltán kifejezte, hogy az emberiség számára a víz szeretete különösen fontos. Nem csoda, hisz életünk első kilenc hónapját vízben töltjük. Dúll ehhez hozzátette, hogy ezért is van majd’ minden plázában szökőkút.

Saját jóllétünket vagy gyermekeink életét féltjük?

Kőváry Zoltán erre azt válaszolta, hogy olyan is létezik, hogy a természetet féltjük. Dúll Andrea ezzel vitatkozott, szerinte az ökocentrikusság végül átfordul egocentrikusságba. Felhozta példának, hogy ha attól félünk, hogy valamilyen állat, például a lótetű kihal, akkor sajnálkozunk, de aztán hozzátesszük, hogy „de kár, az én gyerekem már nem fog ilyet látni”.

Fontos, hogy jól kommunikáljuk a klímakrízist a gyerekek felé.

„A szorongás melegágya, ha nem beszélünk róla”

– fejezte ki a véleményét egy közönségkérdésre Dúll Andrea. Felmerült ugyanis, hogy például egy óvodáscsoportnak mit lehet felelni, ha elkezdenek minket kérdezni a témáról. Dúll Andrea szerint az semmiképp nem jó, ha nem beszélünk róla.

Hátszegi Eszter felvetette, hogy játékos formában kellene bevezetni ebbe a gyermekeket. Az újrahasznosítást és a szelektív hulladékgyűjtést valamilyen játékba ágyazva érdemes nekik megtanítani.

Slow travel, avagy a fenntartható utazás

Az előadók egyetértettek abban, hogy a repülővel történő utazást semmiképpen sem kellene radikálisan kivonni a forgalomból. Hátszegi Eszter ehhez hozzátette, hogy ma már léteznek olyan repülőtársaságok, amelyek kiszámolják, hogy a te részedre mennyi a CO2 kibocsátás, a jegy árából pedig ezért fákat ültetnek. Elmesélte élményeit a híres 12 órás svájci vonatútról, és azt a megállapítást tette, hogy neki a nehézségek ellenére maradandó élményt teremtett az utasok összefogása egy-egy nehéz helyzetben.

Slow travel, avagy a fenntartható utazás.

A Greta-jelenség értelmezése

Utolsó kérdésként a közönség megkérdezte az előadókat, hogy mit gondolnak a Greta-jelenségről. „Belevág, mint penge a vajba” – mondta hangzatosan Dúll Andrea. Szerinte érdemes figyelni Greta Thunberg tevékenységére, mert ő a fiatalok hangját képviseli a kérdésben. Hátszegi Eszter Trumphoz hasonlította az aktivistát, mivel „odamondja, hogy mi van”. Ez pedig azért nagyon jó, mert így a PC ellenpólusaként szólal meg.

És te mit teszel a környezetvédelem érdekében?

Légy része a pezsgő pszichológiai klubéletnek, ami Pszicho-Kávéházainkban zajlik! Böngéssz aktuális rendezvényeink között!


Iratkozz fel hírlevelünkre!