A nagy intenzitású fizikai teljesítmény, avagy a határok feszegetésének pszichológiája

Több száz kilométert tekerni, úszni vagy futni nem mindennapi feladat, komoly és fárasztó kihívás, amire rengeteget kell készülni, és egyértelműen a teljesítményről szól. De az egyéni határok feszegetése, a saját képességek meghaladása, úgy tűnik valóban „fejben dől el”. Hogy mit mond a pszichológia, többek között az evolúciós pszichológia a hosszútávú, magas fizikai intenzitású kihívásokról, és mit adnak ezek az egyénnek, ezt vizsgáljuk a következőkben.

Nem kétséges, hogy büszkeséggel tölti el az embert, ha képes olyanra, amire a környezete nem. Ha nem is hirdetjük úton-útfélen eredményeinket, és nem töltögetünk magunkról izzadós-szenvedős verseny célfotókat a közösségi oldalakra, akkor is motiváló megosztani szűk környezetünkkel eredményeinket. Tagadhatatlan, hogy a teljesítmény és önmagunk meghaladása, legyőzése mögött meghúzódik egy erőteljes versenyszellem. Az evolúciós pszichológia szignál-elmélete szerint az átlag feletti teljesítményeknek egyértelmű jelzésértéke van. Jelzi az egyén kiemelkedő képességeit a közösség felé: elhivatottságot, akaraterőt, fizikai- és mentális stabilitást, terhelhetőséget, egészséget. Bár a férfiakra jellemzőbb a versenyszellem az evolúciós pszichológiai kutatások szerint, a modern ember komplex társadalmi szabályrendszereiben a női versengő attitűd is egyre hangsúlyosabb. Legyen az szaporodási vagy túlélési előny, a magas teljesítmény hirdetése nagy valószínűséggel evolúciós előnnyel jár.

Harc a kielégíthetetlenséggel

A szükségletek és motivátorok központi szerepet töltenek be az emberi viselkedésben. Az ember motivált lény, életében központi szerep jut a munkának, a kreativitásnak, a szükségletek folyamatos kielégítésének. Egy pillanatra megelégszünk, de az igazság valójában az, hogy a legtöbb emberi lény nem arra született, hogy napi 24 órában levitáljon és meditáljon. Az ember folyamatosan új kihívások elé állítja magát. A feladatok megoldása sikerrel tölti el, melynek jutalma a kielégítettség érzése. De új nap virrad, és az ember ismét tettre kész, hogy fennmaradása és szaporodás érdekében újabb kalandra kelljen. Legyen az egy sikeres karrier, egy megszerelt kerékpár vagy egy ultramaraton teljesítése, az ember tettekre, aktivitásra és problémák megoldására született. A modern világban, a beszűkült környezetben, ahol egyre nehezebb felfedezetlen tájakat, magányos vidékeket, meghódítható területeket találni, az extrém teljesítmények szerepe, különösen az irodafalakon túl, felértékelődik. A mentális jóllét alapja a teljesítmény által megélt kielégítettség érzése, melynek egyik formája a magas intenzitású sportok lehetnek.

A természet ősi igénye

Miért jó természetben hosszú távokat futni, magas hegyeket megmászni, természetben, sátorban aludni, nyílt tűzön főzni? Egy több napos, hetes túra, ahol teljesíteni kell egy távot és mindezt kitéve az elemeknek, legősibb életmódunkhoz vezetnek vissza. Az emberi fejlődés több ezer éves múltja során az egyén sokkal jobban ki volt téve a természetnek. Az igazi kényelem csak a teljesen modern élettel jött el az elmúlt 100 évben, mely rövid idő evolúciós szempontból. Ha sokan ma már nem is tudják elképzelni, hogy sátorban aludjanak egy kitett hegygerincen, a kertes házuk vagy nyaralójuk teraszán, vagy akár egy tengerparti nyaralás alkalmával a legtöbben megtapasztaljuk: itt jó igazán, ez a természetes, így lenne jó élni mindig. A természetben végzett magas fizikai teljesítmény, a természetnek való kitettség, a tábortűz és az erdő illata a legtöbb embernek ősi természetes közegét juttatja eszébe. Alábecsült figyelem jut a depresszió, a szorongás és egyéb, sajnos egyre elterjedtebb pszichológiai betegségek kezelésének lehetőségei között: a természet és a fizikai leterheltség jótékony hatásának.

Eszünk, mert unatkozunk

Az éjfélig fennmaradó, netező, kialvatlan, zugevő városlakóból egycsapásra 9 órát alvó, napi kétszer evő, kipihent embert farag egy hosszú távú túra. Kipihent, ami paradoxon lehet, de valójában ez az igazság: a pihentető, 8-9 órás, rendszeres regeneráló alvás és a megfelelő minőségi és mennyiségi étkezés magától értetődővé válik.

Még ha nem is versenyre készülünk, ahol sokkal meghatározottabb és kontrolláltabb az étkezés és a pihenés, egy hosszú távú és magas fizikai teljesítményt igénylő helyzetben megfigyelhetjük, mennyire természetesen és magától áll be a szervezetünk a számára természetes működési módra. Megszűnik a nassolási és napközbeni étkezési igény, ellenben a reggeli hirtelen kiemelkedő szerephez jut. A szervezet elkezdi kívánni, ami számára a legmegfelelőbb, legyen az evés, alvás vagy hidratáció, és ez a mentális jóllétünkre is jó hatással van.

Zsák a foltját

A menedékházban a hegyre menet, a kerékpártúrán a kempingben vagy a maratonra készülők között sok igazi szövetség alakulhat ki. A modern ember életében egyre ritkábban tapasztalhatja meg, milyen valódi barátságokat, szövetségeket kötni. Az irodai csapatban, bár elvárják az együttműködést, valójában mindenki versenytárs. Képmutató helyzet, valljuk be. Egy búvártúrán vagy egy magas hegyen a biztonság és gyakran akár az élet múlhat a társon. Itt valóban azért küzdünk, hogy együtt sikerüljön, a csapatmunkának valódi súlya van. Bár az ember ősi természetében is fontos szerep jut a versengésnek, a valódi együttműködésnek, a családon kívüli tágabb kör, a törzs támogatásának ősi motiváló ereje ott szunnyad mindenkiben, még ha ezt a modern élet gyengíti is az egyénben.

A tetteknek súlya van

Követve a fenti gondolatmenetet, nemcsak a kapcsolatoknak, de a tetteknek is súlya van ezekben a magas teljesítményt igénylő helyzetekben. Bár a biztonság és a komfort fontos és jó, de a túlbiztosítás, a túlszabályozás, a mindenre kiterjedő kockázatkerülési attitűd elterjedése nincs összhangban az emberi psziché igényeivel. Az ember nem szereti, ha túl kontrollálják. Az ember alapvető szabadságigénye, hogy saját életében kompetens és szabadon döntő lehessen. Szabadságunkat a komfort és a biztonság érdekében azonban egyre nagyobb mértékben áldozzuk be. Életünk minden lépését szabályok kontrollálják, az egyén infantilizálása, döntési kompetenciájának korlátozása egyre erőteljesebb. A nagy teljesítményigényű túrák, kihívások alatt közelebb kerülhetünk természetes állapotunkhoz: a döntéseknek valódi súlya van, a kapcsolatok szövetséggé válnak, a feladatok, kihívások megoldásának élménye intenzívebb.

Kollaterális előnyök és hátrányok

Felkészülni egy nagy teljesítményt igénylő versenyre vagy túrára, az eseményt megelőző hosszú hetek, hónapok szigorú szervezését igényli. A személyiségpszichológiából ismert vonáselméletek alapján sok személyiségjellemzőt vizsgáltak, melyek alapján tendenciózusan csoportokba lehet sorolni az embereket. Az egyik ilyen vonás a lelkiismeretesség, pontosság, alaposság vonása. A magas teljesítményt igénylő feladatokat teljesítők között nagyobb arányban vannak, akik magas lelkiismeretesség (feladat ellátás, precizitás, pontosság) jellemzővel rendelkeznek az átlaghoz képest. A felkészülés és a teljesítés szigorú szervezési feladatokat igényel, mely az élet más területein is jól alkalmazható.

Egy másik jellemző a maratonfutók között a magasan feladatorientált személyiségbeállítottság, szemben az úgynevezett kapcsolat- és időorientált személyiségtípussal. A magas feladatorientáltságú egyénekre jellemző, hogy kiemelkedően motiváltak a céljaik elérésére és feladataik befejezésére. Például azok, akik magas feladatorientáltságot mutatnak, addig nem mennek haza munkájukból, amíg be nem fejezték a feladataikat, szemben azokkal, akiknek a munkaidő lejáratkor „kiesik a toll a kezükből”. Számukra inkább a saját idő vagy személyes kapcsolataik a fontosak, szemben a feladatorientáltakkal, akik a végletekig tudnak ragaszkodni céljaikhoz. Bár a magas teljesítményekhez szükség van egyfajta megszállottságra, mindezt túlzásba is lehet vinni. A pszichés jóllét alapja a megfelelő egyensúly életünk minden területén, így érdemes szem előtt tartani, mekkora áldozatot hozunk, és mindez hogyan érinti környezetünket egy-egy magas teljesítményt igénylő cél elérése érdekében.

A természettel való összhang kiemelkedő szerephez kell hogy jusson az egyén jóllétének elérésében. Nemcsak az ökológiai fenyegetettség miatt, hanem a mentális jóllét érdekében is. A modern ember fenntarthatatlan életvitelének pszichés következményei is vannak. Ha a környezet, mely körülveszi, nincs összhangban természetes mentális igényeivel, a psziché betegségei elkerülhetetlennek tűnnek. Mindenkinek más a megélése és motivációja, hogy miért teljesít egy komolyabb futóversenyt vagy kezd el űzni egy extrém sportot. Megérteni, megélni és igazán átérezni azonban csak úgy lehet, ha egyszer magunk is felkerekedünk, és kipróbáljuk, mit adhatnak ezek a tevékenységek.

 

Felhasznált irodalom:

Gleher, G. (2015). 5 Psychological Lessons from Marathon Running.The psychology of pushing your limits. Psychology Today.

Schulkin J. (2016). Evolutionary Basis of Human Running and Its Impact on Neural Function. Frontiers in systems neuroscience, 10, 59. doi:10.3389/fnsys.2016.00059

Bereczkei, T. (2003). Evolúciós pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest


Iratkozz fel hírlevelünkre!