Miért fontos a pihenés, avagy a hatékonyságtól az apátiáig vezető út

Mindannyian igyekszünk eredményesek és hasznosak lenni az életünk minden területén, hiszen a hatékonyságunk megélése elégedetté és magabiztossá tesz bennünket. Vannak azonban periódusaink, melyekben egyszerűen semmi sem sikerül úgy, ahogy tervezzük, és egyszerűen nincs kedvünk, türelmünk és motivációnk tovább igyekezni. Ekkor könnyen megtapasztalhatjuk a fizikai fáradtság mellett a lelki fáradtságot, vagy akár az apátiát is, melyekről a cikkünkben bővebben olvashattok.

Charles Duhigg hatékonyság fogalma egészen izgalmasan lefedi azt, amit átlag emberként erről a kifejezésről gondolunk. Szerinte ugyanis hatékonyság alatt azt az igyekezetünket értjük, hogy rájöjjünk, miként tudjuk az energiánkat, az intellektusunkat és a rendelkezésünkre álló időt a lehető legjobban kihasználni, miközben igyekszünk a legkevesebb erőfeszítésből a legtöbb értelmes dolgot kihozni. 

Vannak emberek, akik képesek olyannyira jól színlelni a produktivitást, hogy ezzel bűntudatot okoznak kollégáiknak, családtagjaiknak és barátaiknak. Nekik többnyire nemcsak a szakmai önéletrajzuk egészen lenyűgöző, hanem önkénteskednek, szuper hobbijaik vannak és a családjukra is mindig jut elég idejük. Abba azonban valahogy sosem gondolunk bele, hogy mennyi energiájukat emésztheti fel az, hogy ezt a látszatot fenntartsák. Közelebbről megismerve őket sokszor világossá válhat számunkra, hogy a legnagyobb tehetségük valójában az önmarketingben rejlik.

A döntéseink kapcsolata a hatékonyságunkkal

Mind a munkahelyünkön, mind pedig a hétköznapokban a hatékonyság szorosan kapcsolódik a döntéseinkhez. Az, hogy mit ítélünk fontosnak, hogyan döntünk a választási lehetőségek között, mennyire tervezzük meg a következő lépéseinket és hogy vezetőként milyen kreatív kultúrát hozunk létre a csapatunkban, mind-mind meghatározzák, hogy csupán elfoglaltak leszünk, vagy valóban hatékonyak.

Régebben a termelés hatékonysága főként a fizikai dolgozók termelékenységétől függött, napjainkban viszont evidencia, hogy a termelést a szellemi dolgozók tevékenységének eredményessége befolyásolja a legnagyobb mértékben.

A gazdaságilag fejlett országokban napjainkban a teljes munkaerő-állomány több mint kétharmadát képviselik a szellemi dolgozók.

Ezeknél a dolgozóknál a hatékonyság növeléséhez hozzáállásbeli változtatásokat kell elérnünk. A változások azonban nemcsak a dolgozót érintik, hanem a vezetőknek és a szervezetnek is e szerint kell formálódniuk.

 Fizikai és lelki fáradtság

A hatékonyság egyik elengedhetetlen feltétele, hogy energikusak és kipihentek legyünk. Ilyenkor azonban érdemes szót ejtenünk a mentális fáradtságról is, ugyanis nemcsak a testünknek, de az agyunknak és a lelkünknek is szüksége van pihenésre. A mentális fáradtság, kimerültség mindennapos jelenség, melynek a kialakulásához nincs szükség arra, hogy valami nagy dolog történjen. Elég, ha sűrűbbé válnak a programjaink, több feladatunk van az átlagosnál, vagy sorozatosan döntési helyzetekbe kerülünk rövid időn belül, melyek komolyabb mérlegelést igényelnek.

A mentális kimerültség pedig egy idő után odáig vezethet, hogy egyre felszínesebb, kevésbé átgondolt döntéseket hozunk, és hajlamosabbak leszünk a könnyebb, kényelmesebb utat választani. A hosszan tartó kimerültség motivációvesztéshez és rossz hangulathoz vezet, mely egészen közel áll a munkahelyen megtapasztalható burnout-szindrómához.

Burnout-szindróma és apátia 

Az apátia hétköznapi értelemben az érdeklődés hiányát és a közömbössége takarja és a burnout-szindróma egyik fázisaként is meghatározhatjuk. A kiégés ezen fázisában kevesebb új ötletünk van, a kezdeményező készségünk csökken és a rugalmasságunkból is veszítünk. A gondolkodásunkra jellemzővé válik, hogy elhisszük, hogy minden helyzet „fekete vagy fehér”, és nem fektetünk időt és energiát a helyzetek komolyabb feltérképezésébe. Ellenállunk mindenfajta változásnak, és ha mégis ránk erőltetik, akkor rendkívül rosszul érezzük magukat. Hajlamosak vagyunk kitérni az akadályok elől, elkerüljük a kihívásokat és a kockázatokat, és igyekszünk minél kevesebb feladatot magunkra vállalni. A szakmaiságunk is csökken, ugyanis a munkavégzésünk sematikussá válik, mellőz minden kreativitást. A koncentrációs- és emlékezőképesség is gyengül, melynek hatására még kevésbé éljük meg magunkat hatékonynak, ami a motivációnkat érthető módon nem növeli. 

Apátia megjelenése a munkahelyen

Az apatikus kollégánk felismerése egészen egyszerű, hiszen látványosan unja a feladatait, türelmetlen és beletörődik bármibe. A döntési helyzetekben az egyszerűbb utat választja és nem igyekszik a kreatív megoldásokra. A kollégákkal való kapcsolatot is igyekszik minimálisra csökkenteni és kerüli a kommunikációt. A munkavégzése monotonná válik, és a motiválatlansága, amihez társul egy igazán negatív jövőszemlélet, idegesítővé és „energiavámpírrá” teheti mások szemében. 

Hogyan előzhetjük meg mindezt és mit tehetünk, ha mégis megtörténik?

Szinte már evidenciaként tekinthetünk azokra a válaszokra, hogy töltsünk több időt a szabadban és igyekezzünk többet mozogni, azonban ezek tényleg fontosak lehetnek. A mai világban a folyamatos közösségi médiától és állandó online tértől való elszakadás is nagy segítség lehet, ha úgy éreznénk, kezdünk telítődni a mindennapokkal. Hagyjunk magunknak időt feltöltődni, foglalkozzunk olyan dolgokkal, amikkel hónapok óta nem volt időnk, vagy egyszerűen csak tegyük szabaddá egy-egy esténket, amikor az a dolgunk, hogy ne csináljunk semmit.

 

Felhasznált irodalom: 

Charles Duhigg: Okosabban, gyorsabban, jobban.

Peggy Ward-Smith (2015). Professional apathy: avoiding and preventing this chronic work condition. Urologic Nursing (Vol. 35, Issue 1).

Ramirez, Y.W. & Nembhard, D.A. (2004): Measuring knowledge worker productivity: A taxonomy. Journal of Intellectual Capital Vol. 5 (4) pp 602 – 628. német könyv alapján


Iratkozz fel hírlevelünkre!