Szülő a börtönben – nehézségek I. rész

A fejlődéslélektanban az egyik alapvetésnek azt tekintjük, hogy a biztonságos kötődéshez, és úgy általában a megfelelő szülő-gyermek kapcsolathoz, a szülőnek és gyermeknek mennyiségi minőségi időt kell eltölteniük, valamint a szülőnek megfelelően szenzitívnek kell lenni a gyermek szükségletei iránt. Mi a helyzet azokkal gyerekekkel, akik szülei egy időre börtönbe kerülnek? Milyen veszélyek leselkednek rájuk, és ebben milyen szerepe lehet a családnak és a tágabb környezetnek? Ezeket a témákat járjuk körül cikksorozatunk első részében!

Napjainkban majdnem 10 millióan töltik börtönbüntetésüket szerte a világon. A nemi megoszlások tekintetében azt látjuk, hogy a börtönpopuláció nagyjából 2-9%-a nő, tehát nagy a férfi „túlsúly”. Dünkel és munkatársai (2005) nemzetközi kutatásukban megállapították, hogy

a fogvatartott nők több, mint felének volt gyermeke, miközben büntetését töltötte.

Az apákkal kapcsolatban már változatosabbak az eredmények, de a legóvatosabb becslések szerint is a fogvatartott férfiak negyede apuka.

Több fronton támad a baj

Az evolúció során kialakult és alapelvvé is vált, hogy a gyermekek számára az a legideálisabb, ha szerető, gondoskodó családban nőnek fel. Így a szülők bebörtönzésének következményei igen sokrétűek: gazdasági, emocionális és szociális téren is kihat a gyermekekre. Komoly anyagi problémát okoz az, hogy a család a korábbi életszínvonalon tudjon élni, és még a börtönben lévő szülőt is tudja támogatni úgy, hogy egy jövedelemmel kevesebből kell gazdálkodni. Emellett,

a család anyagi helyzete kihatással van arra is, hogy a gyermek milyen rendszerességgel láthatja vagy beszélhet a fogvatartott szülőjével.

Abban, hogy mentálisan ez az időszak milyen hatással van a gyermekre, nagyon sok tényező játszik közre. Alapvető jelentőségű többek között a gyermek életkora, fejlődési szintje, az intelligenciája, az otthon maradt család bűntettről kialakult véleménye és az elkövetett bűncselekmény jellege is.

A gyerekek fejlődésének folyamatában számos olyan szenzitív periódus, fordulópont van, ahol a szülő jelenléte kulcsfontosságú. A serdülőkor végéig, de még akár a fiatal felnőttkorban is a szülő lehet az, aki támogatja őket a céljaik elérésében. Egyértelmű azonban, hogy a szülő hiánya kifejezettebb kisgyermekkorban, főleg az első pár életévben, amikor a szülő-gyermek kötődés kialakulása és megszilárdulása a „fő feladat”.

Mivel a fogvatartottak több mint 90% férfi, a gyermekek jóval nagyobb számban tapasztalják meg az édesapa bebörtönzését, mint az édesanyáét.

Öntsünk tisztavizet a pohárba!

A nagyobb gyermekek esetében bízhatunk abban, hogy már jobban megértik, hogy mi miért történik, de pontosan emiatt, számukra nagyon fontos, hogy ésszerű, elfogadható magyarázattal szolgáljunk a történtekről. Ehhez szorosan kapcsolódva fontos az is, hogy mi a családi narratíva a történtekkel kapcsolatban. Szégyen lengi körül, tabuként kezelik és nem is beszélnek róla? Talán természetesnek tekintik vagy büszkeséggel tölti el őket?

A család hozzáállása nagyban befolyásolja azt, hogy a gyermek miként értékeli a helyzetet, illetve a távol lévő szülőt,

hiszen a gyermek sokszor a család reakcióiból következtet arra, hogy miként is kell éreznie. Ezzel kapcsolatban is érdemes tiszta vizet önteni a pohárba. Vannak olyan családok, ahol nem mondják el az igazat a gyereknek, mert ezzel szeretnék őt megkímélni az igazságtól. Vannak olyanok is, ahol nem akarnak hazudni a gyereknek, ezért egyszerűen nem mondanak semmit, nem adnak magyarázatot a történtekre. Egyszerűen úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Ezen a ponton azonban többet árthatunk nekik, mint amennyit használnánk. Fontos, hogy elkerüljük ezt, hisz ilyenkor a gyerekekben ott feszülnek a kérdések, amelyekre választ kell kapniuk. Ha nem beszélünk arról, hogy az egyik szülő börtönbe került, akkor a kisebbeknél még megjelenhet a mágikus gondolkodásból és az egocentrikus világképből fakadó bűntudat, ami az önbüntetési vágyat provokálhatja.

Fontos az is, hogy tisztázzuk a kérdés kapcsán esetlegesen felmerülő félreértéseket,

például, hogy nem tart örökké ez az állapot (kivéve persze az életfogytiglani szabadságvesztés esetében), és hogy van mód a kapcsolattartásra, még ha bizonyos korlátok között is.

Tágul a kör

Urie Brofenbrenner ökológiai modellje alapján azonban tudjuk, hogy nemcsak a közvetlen családi környezet van hatással a gyermekre, hanem a tágabb értelemben vett szocializációs közeg is. Most elsősorban a barátokra, a szomszédokra, az óvodai és iskolai közegre gondolunk, de persze nem elhanyagolható az sem, hogy egy adott országnak milyen a bűnözéssel, a büntető-igazságszolgáltatással kapcsolatos attitűdje. Komoly következményei lehetnek például annak, ha a szülő kriminalitása miatt a gyermek az iskolában bullying áldozata lesz. A bullyingről korábbi cikkünkben már részletesen írtunk.

Ami sok, az sokk

Az eddig említett tényezők hatásai összeadódnak, és számos pszichoszociális problémát okozhatnak. Murray és munkatársai 2009-es kutatásukban azt állapították meg, hogy

a szülőtől való kényszerű elválás nem szükségszerűen eredményez változást a gyermek viselkedésében, de annak mindenképpen elősegítő tényezője lehet.

Megjelenhet például a depresszió, a szorongás, a hiperaktivitás, az agresszív viselkedés, a tanulmányokban való visszaesés, illetve alvási, evési problémák. Ezeket a problémákat kiválthatja a szülőtől való elválasztás, a szülő iránti aggódás, a bűntudat érzése, a családi titok nyomása, de az is, ha a gyermek környezete a szülő kriminalitását a gyermekre tovább vetítik, azaz rá is, mint leendő bűnözőre tekintenek. Nagyobb gyerekeknél elmondható, hogy sokszor nem önmagában az a tény viszi rossz irányba a pszichológiai fejlődést, hogy a szülő bűncselekményt követett el, és hogy emiatt rövidebb/hosszabb büntetését tölti valahol, hanem az, ha a környezete nem jól kezeli ezt a helyzetet.

Kampfner (1995) bebörtönzött anyák gyermekei körében végzett vizsgálata arra mutatott rá, hogy az általa vizsgált gyermekek 75%-nál jelentkezett az ún. poszttraumatikus stressz szindróma.

A ferdítés ára

Már korábban utaltunk a tiszta kommunikáció fontosságára. Azok a gyerekek, akik nem tudják vagy nem értik, hogy mi történt a szülővel, esetleg hazudtak nekik a hollétükről vagy magát a szülőt nagyon negatív színben ábrázolják az otthon maradottak, gyakran küzdenek magatartási zavarokkal és tanulási problémákkal. Ez nem meglepő annak tudatában, hogy ezeket a gyerekeket a folyamatos válaszkeresés, a cikázó gondolatok és az állandó belső feszültség jellemzi. Ilyen állapotban

nagyon nehéz az elvárásoknak megfelelően viselkedni, a feladatokra koncentrálni és jól tanulni.

Az ezzel sokszor együttjáró állandó bűntudat és önvád miatt már egészen fiatal korban kialakulhat az alacsony önértékelés és a depresszió, melyek legsúlyosabb szövődménye az öngyilkosság. Másrészről ez a „tudatlanság”, illetve a tehetetlenség érzés erős feszültséget, szorongást okozhat. Ilyen esetben a frusztráció levezetésének egyik legjellemzőbb módja az agresszió, mely könnyen lehet a gyermek saját kriminális karrierjének kezdete. A negatív érzelmek, a szorongás és a depresszió enyhítése érdekében az idősebbek kábítószerekhez is folyamodhatnak, melyek szintén nem számítanak túl jó kezdetnek egy kiegyensúlyozott, boldog élethez.

Természetesen nem azt akarjuk érzékeltetni, hogy nem lehet ezt a szituációt a körülményekhez képest jól menedzselni, de annyi bizonyos, hogy sok ponton „elcsúszhat” a történet. Tény viszont, hogy még abban az esetben is, ha sikerül megértetni a gyermekkel a miérteket, illetve a család és a környezet is alapvetően támogató közeget biztosít, szintén felmerülnek kérdések, például a látogatással kapcsolatban. Cikkünk következő részében ez utóbbi témakört fogjuk megvizsgálni, és megnézzük, milyen kezdeményezéseket látunk hazai és nemzetközi téren.

 

Felhasznált irodalom

Dünkel, F., Kestermann, C. & Zolodnek, J. (2005). Internationale Studie zum Frauenstrafvollzug, Bestandsaufnahme, Bedarfranalyse und „best practice”. Internet-Publikation.

Herczog, M. (2012): Börtönben lévő szülők gyerekei- egy speciális gyerekcsoport, speciális szükségletekkel, Családi Jog, 10(1), 1-6.

Juhász, Zs. (2011). A fogvatartott szülők gyermekei: nemzetközi kitekintés. Acta Universitatis Szegediensis: forum: acta juridica et politica, 1(1), 281-300.

Kampfner, C. (1995). Post-traumatic stress reactions in children of imprisoned mothers. In Gabel, K., Johnson, D. (Eds.), Children in incarcerated parents, 237–254. New York: Lexington Books.

Murray, J., Farrington, D. P., Sekol, I., & Olsen, R. F. (2009). Effects of parental imprisonment on child antisocial behaviour and mental health: A systematic review. Campbell Systematic Reviews5(1), 1-105.

Stübéné, B. O. (2015). A börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról szóló Európai Parlamenti Jelentés és annak magyarországi megvalósulása. Családi Jog, 13(2), 30-35.

Visontai-Szabó, K. (2019). Börtönben a családtag. Börtönügyi Szemle, 38(2), 47-60.


Iratkozz fel hírlevelünkre!