Kiégés helyett kiteljesedés — avagy a munkahelyi kiégés megelőzéséről

Vásárhelyi Dorottyával, a Mindset Pszichológia Terápiás és Tanácsadó Központ pszichológusával beszélgettünk a munkahelyi kiégés felismeréséről, a legveszélyeztetettebb csoportokról, valamint arról, hogy mi az, amit saját magunk megtehetünk a kiégésünk megelőzése érdekében. Interjúnk következik.

Vásárhelyi Dorottya pszichológusi és tréneri tapasztalata is azt mutatja, hogy a munka és a magánélet egyensúlyának megőrzése egy olyan kihívás, amellyel egyre többen szembesülünk a napjainkban. Az életünk különböző területei és szerepei közötti összhang megteremtése kulcsszerepet játszik a kiégés megelőzésében. Fontos tehát, hogy a kiégés okairól, tüneteiről és a megelőzés módjairól megfelelő ismeretekkel rendelkezzünk.

Melyek a kiégés legjellemzőbb tünetei a munkahelyen?

A kiégés tünetei három nagy dimenzióba csoportosíthatók: egyrészről a kimerülés állapotát tapasztaljuk, amely lehet fizikai, mentális és érzelmi is, másrészről a munkahelyi teljesítményünk jelentősen csökken. Mindezek mellett megjelenik az elszemélytelenedés is, amely a cinizmus és a közömbösség mellett abban mutatkozik meg, hogy mintegy tárgyként kezeljük azokat, akikkel a munkánk során kapcsolatba kerülünk.

Kiket veszélyeztet leginkább a kiégés?

Régebben úgy tartották, hogy a segítő, gyógyító és pedagógus szakmában dolgozókat érinti, mára azonban világossá vált, hogy bármely olyan területen előfordulhat, ahol tartós érzelmi megterhelés alatt dolgozunk. Rizikótényezők közé tartozik, ha a munkahelyen hiányzik az elismerés és visszajelzés, valamint, ha túl nagy a felelősségünk kevés támogatás mellett. Érintettek lehetünk akkor is, ha a munkánk során nem érezzük hasznosnak magunkat, illetve, ha túl távoli, vagy elérhetetlen célokat próbálunk meg elérni.

Vásárhelyi Dorottya (Fotó: Porkoláb Patrik)

Miért veszélyezteti a kiégés a legfiatalabb generációk (Y, Z) tagjait is?

A fiatal korosztály teljesen más elvárásokkal érkezik a munkaerőpiacra, mint anno szüleik vagy nagyszüleik. Egyfelől a nevelésük és az oktatási rendszer hatására erősen teljesítmény-orientáltak, másfelől az önmegvalósítást is a karrierjük által szeretnék elérni. Nem beszélve arról, hogy ebben az életszakaszban  amikor a tanulmányuk befejezésével elkezdődik az igazi, önálló felnőtt lét  kellene megvalósulni a családról való leválásnak is. Így akár már elsőre olyan munkahelyet szeretnének, amely az anyagi függetlenséget is garantálja (például lakhatás, étkezés, ruházkodás, sport, szabadidő költségei). Előfordulhat, hogy ezek az elvárások nem találkoznak a munkahelyek által kínált lehetőségekkel, így igényeik irreálissá válhatnak, főleg, ha egy pályakezdő első állásáról van szó. A csalódás a munkával kapcsolatos elvárások teljesülésében egyfajta kiábrándultsághoz és leterheltséghez vezet. A sok tanulás, a továbbképzések és befektetett energia arra irányul, hogy az említett elvárások megvalósuljanak, ehhez képest viszont egy pályakezdő munkája az esetek nagy részében nem nyújt megfelelő lehetőséget a kiteljesedésre, és nem biztosít jó megélhetést sem. Ilyenkor a kiégés veszélye mellett a kapunyitási krízis is megjelenhet.

Hogyan előzhető meg a kiégés?

Mivel a kiégésnek egyéni és szervezeti okai is vannak, így a hatékony megelőzéshez ideális esetben mindkét szempontot szükséges figyelembe venni. Érdemes átgondolni azonban, hogy mik azok a belső tényezők, melyek csak rajtunk múlnak, és ezáltal változtathatunk rajtuk.
A jó megelőzési stratégia a kiégés olyan fő kulcstényezőire épül, mint az időhiány, az állandó elégedetlenség, a krónikus stressz, a személyes és szakmai kapcsolatok beszűkülése, a tehetetlenség érzése, a szerepkonfliktus és az életcéloktól való eltávolodás. A fent említett tényezőkön való dolgozás, mint például az adekvát stresszkezelés, a hatékony időmenedzselés, a szerepbiztonság kialakítása, a kontroll visszanyerése vagy az elérhető és reális célok kitűzése mind-mind segíthetnek a kiégés megelőzésében.

Ha már bekövetkezett a baj, akkor mit tehetünk?

Kiemelném a tájékozódás szerepét könyvek, cikkek és előadások segítségével, hiszen az első lépés mindig a felismerés és a valóság elfogadása. Fontos, hogy ne seperjük szőnyeg alá a problémát, illetve ne felejtsünk el empatizálni magunkkal és a helyzetünkkel. Fontosnak tartom az esetmegbeszélő, szupervíziós vagy Bálint csoportokat, melyeket eleinte az egészségügyben és a segítő szakmákban lehetett igénybe venni, de ma már a pedagógusoknál is kezd elterjedni, ami egy remek kezdeményezés. Ha ezekre nincs lehetőségünk bátran vegyük igénybe a témában kompetens segítő szakemberek támogatását (például pszichológus, szupervíziós coach stb.).

Élőben is meghallgatnád Vásárhelyi Dorottya előadását a munkahelyi kiégésről és annak hatékony megelőzéséről? Érdekel, hogy mi az amit te magad tehetsz azért, hogy elkerüld a bajt és kiteljesedj a munkahelyeden? Gyere el március 14-én a Főnix akadémia rendezvényére! Jegyek és további részletek ide kattintvaérhetők el.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!