Keresem a párom – Mire figyeljek?

Többségében egy párkapcsolat létrejötte érzelmi indíttatású, melynek többféle részét tudjuk elkülöníteni. Meghatározó a szexuális vonzódás, a megbecsülés érzése és a bizalom megléte. Ezen tényezők mentén egy szimmetrikus kapcsolatban a pár tagjait hasonló intenzitású és jellegű érzelmek kötik össze. Mindemellett a választásnál fontos szerepe van a társadalmi státusznak, a szellemi- és kulturális tényezőknek, valamint az értékrendszernek. Milyen egyéb tényezők játszhatnak szerepet a párválasztásunkban és az elköteleződésünkben? Cikkünkben erre keressük a választ a teljesség igénye nélkül.

Személyiségünk érettsége meghatározza, hogy saját autonómia-, és kapcsolódási igényünket mennyire tudjuk egyensúlyba hozni a párunkéval. Érettebb személyként ugyanis képesek vagyunk megélni a kölcsönös függésben rejlő intimitást, valamint képesek lehetünk hosszútávon (akár élethosszig) elköteleződni.

Személyiségünk differenciáltsága sok egyéb tényező mellett a származási családtól való leválásban és párunktól bizonyos területeken való elkülönülésben is megjelenik. Ez azonban a továbbtanulási évek meghosszabbodásával és a szülőktől való anyagi függés következtében egyre inkább kitolódik, ami megnehezítheti a párkapcsolat iránti elköteleződést, a párunkkal való közös identitás és kölcsönös függés kialakítását.

Emellett énképünk is meghatározza pszichés folyamatainkat, a külvilághoz és másokhoz való viszonyunkat. Összetett fogalomról van szó (korábbi cikkünkben bővebben írtunk róla), ezért a párkapcsolatainkra gyakorolt hatásának vizsgálatánál kiemelkedő az önértékelés és az önbecsülés szerepe, melyek fontos részeit képezik az énképünknek. Társas kapcsolatainkban önértékelésünk határozza meg az elfogadottság érzését. Ha alacsony az önértékelésünk, akkor a másiktól várjuk a pozitív megerősítést, dicséretet, míg túlzottan magas önértékelés esetén a dicséret elvárása mellett nehezen viselhetjük a másiktól kapott kritikát, illetve a másik fél szükségleteire alacsonyabb empátiával reagálhatunk. Általánosságban az is elmondható, hogy a saját önértékelésünkkel megegyezően érvelő társ iránt fogunk pozitív érzelmekkel viszonyulni. Ez negatív önértékelés esetén is érvényes, vagyis olyan személy keltheti fel az érdeklődésünk, aki negatív színben értékel minket.

Egymás szemében

Párválasztásunk után a kapcsolatunkban hosszabb távon a másikról kialakult belső kép is meghatározó. Egy korábbi vizsgálat szerint a társkép kapcsán az alábbi személyiségjellemzők megléte bizonyult fontosnak az elégedettség tekintetében: önkontroll, érzelmi stabilitás, hűségesség, felelősségtudat, kedvesség, empátia, becsületesség, nagylelkűség, rugalmasság, pozitív énkép és az érzelmek kifejezésére való képesség. Kapcsolati elégedetlenséghez vezethet azonban, ha a másik barátságtalan, türelmetlen, agresszív, bizalmatlan, féltékeny, önző, hatalomra törő vagy fölényes. Az énkép és a társkép párkapcsolati működésre gyakorolt hatásának összevetésénél a kutatók azt találták, hogy a kapcsolat működésének minősége az önértékelés függvénye, ugyanakkor a társkép meghatározóbb, mint az énkép.

Hasonlóságok vagy ellentétek?

A párválasztásnál megkülönböztetünk komplementaritást és hasonlóságot hangsúlyozó elméleteket. Amikor feltűnően eltérő tulajdonságokkal rendelkező párokat látunk, gyakran megfogalmazódik bennünk az a megállapítás, hogy „az ellentétek vonzzák egymást”. A komplementaritást magyarázó elméletek szerint a vonzalom létrejöttében az „ellentétek” játszanak nagy szerepet, vagyis a párválasztásunkat – gyakran tudattalan – egymást kiegészítő szükségletek határozzák meg. Vagyis az egymást kiegészítő személyiségvonásoknak lesz nagy szerepe a kapcsolat létrejöttében.

A származási családból hozott mintáink, kötődési mintázataink és párkapcsolati elvárásaink mind befolyásolják (gyakran tudattalanul) a párválasztásunkat.

Az utóbbi elmélet szerint a pár tagjai közti hasonlóság az ismerősség, és az otthonosság érzését biztosítja, mely a biztonság megélésén keresztül fokozza az önfeltárást (ennek fontosságáról szintén egy korábbi cikkünkben írtunk). Tehát a hasonló szociális státusz, az anyagi helyzet, a műveltség és az érdeklődési körök lesznek meghatározóak.

Az alapvető személyiségvonások, a párkapcsolati célokról való hasonló gondolkodás (pl. házasság, gyermekvállalás) és a származási családban betöltött szerepek hasonlósága is mind meghatározó lehet.

Egy korábbi magyar tanulmány szerint az attitűd, az énkép és önértékelés hasonlósága mellett a téri közelség és érdekes módon a pár vezetéknév kezdőbetűinek közelsége is szerepet játszhat a társválasztásunkban.

A legtöbb tanulmány a párok közti hasonlóságot emeli ki a hosszan tartó boldogság tekintetében, de minden esetben a saját értékrendünk és irányultságunk függvénye lesz, hogy ezek a tényezők mennyire kapnak kiemelt fontosságot a párválasztásunkban, a másik mellett megélt boldogságunk megtalálásában és fenntartásában.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bánlaky, P. (2001). Családszociológia. Wesley János Lelkészképző Főiskola kiadványa, Budapest.

Baumeister, R. F., Twenge, J. M. (2003). The social self. In: Millon−Lerner (eds.). Handbook of Psychology. Vol. 5., New York, 327−352.

Horváth-Szabó, K. (2007). A házasság és a család belső világa. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete és a Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány kiadványa, Budapest.

László, J., Faragó, K. (1979). A személyek közötti vonzalom szociálpszichológiai kutatása. In: Pszichológiai tanulmányok XV. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Napier, A. Y. (2000, 1990). A törékeny kapcsolat. Animula Kiadó, Budapest.

Saffrey, C., Bartholomew, K., Scharfe, E., Henderson, A., Koopman, R. (2003). Self- and partner-perceptions of interpersonal problems and relationship functioning. In: Journal of Social and Personal Relationships. Vol. 20(1). 117−139.

Hasonló problémával küzdötök? Gyertek a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központba, ahol tapasztalt szakembereink párterápia keretében segítenek újra megtalálni az összhangot!


Iratkozz fel hírlevelünkre!