Szülő a börtönben – nevet valaki a végén? – II. rész

Cikksorozatunk első részében azzal foglalkoztunk, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük azoknak a családoknak, ahol a szülőnek ideiglenesen el kell hagynia a gyermekeit, hogy letöltse a rá kiszabott szabadságvesztést. Jelen cikkünkben ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Szó lesz arról, hogy a hozzátartozóknak milyen lehetőségei vannak a kapcsolattartásra, illetve ezeknek milyen előnyei és hátrányai lehetnek. Bemutatunk továbbá néhány olyan lehetőséget, melyekkel a hazai és nemzetközi gyakorlat él a családi légkör megőrzése érdekében. Tartsatok velünk!

Egy angol szervezet felmérése szerint az általuk vizsgált mintán a bebörtönzöttek több mint fele idővel elveszíti a kapcsolatot a családjával, hozzátartozóival. A büntetés-végrehajtási intézetekben dolgozó szakemberek sokszor azt tapasztalják – nem annyira meglepő módon –, hogy az édesanyák azok, akik a legtovább kitartanak a büntetését töltő „csemetéjük” mellett. 

„Jöttél, s éltünk egy kicsit”

A végtelenül elkényelmesedett 21. századi embernek csak néhány kattintásba kerül, hogy nyomon kövesse, mit csinál, eszik, iszik rokonuk, barátjuk. A börtönben minden kicsit (vagy talán nem is annyira kicsit) más. Ugyan már üzemelnek az úgynevezett „bv-s mobilok”, a percdíjak drágábbak, mint a kereskedelmi forgalomban lévő tarifák, így nem mindenki engedheti meg magának ezt a fajta „luxust”.

Sokaknak továbbra is marad a vonalas telefonnál való sorbaállás és a már lassan „retrónak” számító levelezés, illetve a személyes találkozó.

Talán a legtöbb olvasót meglepi, de látogatásokra kerül legritkábban sor. Ennek legtöbb esetben pénzügyi és „logisztikai” okai vannak. Sok család nem engedheti meg magának, hogy felutazzon a börtönbe lévő rokonhoz, és sok intézmény megközelítése nem olyan egyszerű tömegközlekedéssel.

Pedig Juhász (2011) szerint a kapcsolattartás alapvető jelentőségű a rabok mentális jólléte és a sikeres reintegrációs folyamat szempontjából. A fogvatartott szülők számára a bebörtönzés legfájdalmasabb aspektusa a családi kötelékek lazulása, rosszabb esetben annak teljes elvesztése. A börtönben dolgozó szakemberek azt tapasztalják, hogy

a gyermek hiánya jobban megviseli a fogvatartott anyákat, mint az apákat.

A gyerkőcök rosszabbul viselik édesanyjuk bebörtönzését, mint az édesapjukét, ami az anya-gyermek kapcsolat mellett azzal is magyarázható, hogy igen jelentős a fogvatartottak között a gyermekét egyedül nevelő nők aránya, ráadásul apák ritkábban gondoskodnak egyedül a gyermekükről.

„Mindig is téged vártalak”

Az előbb már említettük a kapcsolattartás reintegrációban betöltött szerepét. Valóban tapasztalható, hogy azokra, akiket rendszeresen látogatnak a hozzátartozóik, kevésbé jellemzők az önkárosító magatartások, jobban betartják a házirendet és kisebb százalékban kerülnek később újra vissza a „rácsok mögé”. Szót kell ejteni azonban arról, hogy mik azok a tényezők, amelyek beárnyékolnak egy-egy látogatást.

A gyermek számára sok esetben felkavaró élmény lehet a szülő viszontlátása.

Szigorú tekintetű őrök, fémdetektor, ruházatátvizsgálás a testi kontaktus tiltása és percre kiszámolt idő. Ezek mind olyan dolgok, amelyek már teljesen rutinná válnak azok számára, akik ismerik ezen totális intézmények működésmódját. Ám egy gyermekre ez traumatizáló hatással is lehet, hiszen ő „csak” a büntetését töltő hozzátartozóját szeretné meglátogatni. A látogatási idő lejárta után előfordul, hogy gyakran újraélik szerettük elvesztését, ami megnövekedett agressziót vagy aggodalmat válthat ki belőlük.

Számos országban – köztük Magyarországon is – találkozhatunk televízión/videón keresztül bonyolódó kommunikációval olyan hozzátartozók számára, akik a földrajzi távolságok vagy egyéb okok miatt képtelenek meglátogatni hozzátartozóikat.

Legyünk résen!

Mit tehetünk mégis? Egyéni, családi és társadalmi szinten is sok lehetőség áll rendelkezésre annak érdekében, hogy a börtönviselt szülők gyermekei a lehető legkevesebb kárt szenvedjék el a szülő bebörtönzése miatt. Az első és legfontosabb, hogy ne bélyegezzük meg a hátramaradt családot, hanem próbáljunk meg nekik segítséget nyújtani a trauma és a veszteség feldolgozásához. Ezt mindenki, aki kapcsolatba kerül egy ilyen érintettel, a saját kompetenciájához mérten meg tudja tenni: tanárként, barátként, szomszédként, családsegítőként stb.

A család szempontjából az egyik legfontosabb, hogy hova kerül a gyermek, ha el kell szakadnia a szülőjétől. Természetesen a legjobb az, ha a másik szülővel marad, vagy közeli családtagokhoz kerül.

Mindenképpen törekedni kell arra, hogy túl nagy változás ne történjen az életében,

azaz ne kelljen a megszokott környezetéből kiszakadnia, új óvodába, iskolába, új városba költöznie, mert a szülő elvesztése önmagában is nagy teher számára, pláne akkor, ha teljesen új körülményekhez kell alkalmazkodnia. Fontos az is, hogy ne legyen tabu téma a szülő börtönbe kerülése. Nyilván sok kérdés merülhet fel a gyerkőcben ezzel kapcsolatban, és ettől nem kell megijedni!

Legyünk nyitottak, próbáljuk meg felvenni a gyermek ritmusát.

Ha felhozza a témát, „álljunk a rendelkezésére”, viszont ha nem szeretne beszélni róla, ne erőltessünk rá semmit. Azt kell vele megértetni, hogy ugyan az apukája/anyukája valami rosszat tett, ami miatt most egy ideig távol lesz, ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz ember lenne, legfeljebb azt, hogy hibát követett el.

Körkép

Intézeti vagy tágabban értelmezve társadalmi szinten is van lehetőség a helyzet javítására. Ausztriában, Finnországban, Izlandon és itthon például speciális szobákat alakítottak ki a gyermekek számára az odaillő bútorokkal, illetve játszó területtel. Hollandiában néhány börtön rendelkezik vendégházakkal, ahol a gyermekek a szülővel tölthetik a hétvégét.  Dánia néhány intézményében engedélyezik a gyermekeknek, hogy a szülő szobájába menjenek, és ott töltsék el a látogatási időt. Horvátországban és Lengyelországban a gyermekekre tekintettel a látogatások időtartama meghosszabbítható, illetve gyakoriságuk is növelhető.

Csehországban a várandós anyáknak elhalasztják a büntetését a gyermek 1 éves koráig.

Enyhébb végrehajtási fokozat és jó magaviselet esetében akár közös kinti programok szervezésével vagy a „hétvégi eltávval” is támogatható a család egyben tartása. Arra is érdemes lenne odafigyelni, hogy amennyiben az elítéltnek gyermeke van, lehetőleg ne kerüljön nagyon messzire a családjától. A nők esetében ez sajnos nehezen megoldható ma Magyarországon, hiszen összesen három börtönben tartanak fogva jogerősen elítélt női rabokat

Bowlby és Ainsworth kutatásiból tudjuk, hogy a gyermeknél az első pár év meghatározó, ezért rendkívül fontos, hogy az édesanyjával lehessen és lehetőleg az apával is maradjon fenn egy biztonságos kapcsolat.

A fogvatartott, terhes nők számára például létrehozták az anya-gyermek körleteket, ahol a gyermek egy éves koráig együtt lehetnek.

A lehetőség, hogy a fogvatartott nő meghatározott ideig együtt élhet újszülött gyermekével, nemcsak a gyermek további lelki fejlődése miatt fontos. A nő számára is egy protektív faktor lehet az anyaság megélése, mely a szabadulás utáni életére jelentős pozitív befolyást gyakorolhat. Az anya-gyermek körletről egy későbbi cikkünkben részletesebben írunk majd!

 

Felhasznált irodalom

Herczog, M. (2012). Börtönben lévő szülők gyerekei- egy speciális gyerekcsoport, speciális szükségletekkel, Családi Jog, 10(1), 1-6.

Juhász, Zs. (2011). A fogvatartott szülők gyermekei: nemzetközi kitekintés. Acta Universitatis Szegediensis: forum: acta juridica et politica, 1(1), 281-300.

Stübéné, B. O. (2015). A börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról szóló Európai Parlamenti Jelentés és annak magyarországi megvalósulása. Családi Jog, 13(2), 30-35.

Visontai-Szabó, K. (2019). Börtönben a családtag. Börtönügyi Szemle, 38(2), 47-60.


Iratkozz fel hírlevelünkre!