Rácsok közt kötődni – a börtön anya-gyermek részlegéről

Egy anya számára a gyermeke megszületése élete egyik, ha nem a legszebb pillanata. A filmekből jól ismert jelenet, amikor az apukák először pillantják meg csemetéiket, viszik haza feleségüket és rendezkednek be egy új életre. De mi a helyzet akkor, ha az anyuka büntetése letöltése közben hozza világra gyermekét? Milyen lehetőségei vannak a kismamáknak a börtön falain belül? Cikkünkben a büntetés-végrehajtás anya-gyermek részlegét szeretnénk megismertetni az olvasókkal.

Igen kevés szakirodalom áll rendelkezésre a női bűnözésről, pedig a nők által elkövetett bűncselekmények száma már évtizedek óta növekszik. Ez a tendencia nyugtalanító, ha arra gondolunk, hogy sokan közülük anyák vagy leendő anyák. Arra, hogy ki milyen szülő lesz, sok tényező hat: a személyiség, a fejlődési történet, a munka, a házastársi kapcsolat minősége, illetve a szociális háló.

Azt már Ainsworth és Bowlby kutatásaiból tudjuk, hogy az első hónapok meghatározók a gyermekek későbbi érzelmi, kognitív és társas fejlődése szempontjából. A kötődéssel és az anyai szenzitivitással kapcsolatos kutatások például arra mutattak rá, hogy azok a csecsemők, akik sírására az első három hónapban jobban odafigyelt az anyjuk és rögtön reagált, később kevesebbet sírtak, és többet kommunikáltak gesztusokkal, arckifejezéssel és hangadással. Az egyik legnagyobb tanulság tehát az, hogy nem feltétlen az anyai reagálás mennyisége, hanem annak minősége az, ami meghatározó a kötődési kapcsolat kialakulásában.

Az anyai szenzitivitás mint konstruktum nem személyiségjellemző, tehát fejleszthető!

Speciális feltételek

E rövid kis bevezető után érkezünk meg cikkünk eredeti témájához, a büntetés-végrehajtás anya-gyermek részlegéhez. Mi is pontosan ez? – kérdezhetik a börtön világában kevésbé jártas olvasók.

Sokan csak a börtönbe kerülés első napján szembesülnek azzal, hogy állapotosak. A leendő kismama a terhesség 12. hetéig nyilatkozhat arról, hogy megszakítja-e a terhességet, vagy megtartja gyermekét. Amennyiben úgy dönt, megtartja, kérheti a büntetés félbeszakítását a gyermek egy éves koráig, vagy együttes elhelyezésüket a büntetés-végrehajtás anya-gyermek részlegén, szintén addig, amíg a pici egy éves nem lesz. Magyarországon ez utóbbira 2002 óta van lehetőség. Ekkor nyílt meg ugyanis az újszülöttüket nevelő kismamák számára kialakított speciális részleg Kecskeméten. A körlet 20 anya és gyermek elhelyezését biztosítja.

Ez a hely sok szempontból „elüt” az átlagos börtönkörülményektől.

A részlegnek van például szerződéses gyermekorvosa, védőnői szolgálata és 24 órás egészségügyi személyzete. Gyakrabban fogadhatnak látogatót az itt lakók, valamint a csomagküldésre is enyhébb szabályok vonatkoznak.

A részlegre kerülés kizáró oka, ha a bíróság a szülői felügyeletet megszüntette, ha az anya a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt tölti büntetését, illetve ha egészségi állapota miatt a gyermek gondozását nem tudja ellátni.

Széles skálán mozog, hogy milyen bűncselekmények miatt kerülnek börtönbe a nők Magyarországon. Többségük lopás, rablás, emberölés és csalás miatt tölti büntetését.
Kép forrása: noklapja.nlcafe.hu

Keserédes öröm

Több vizsgálatból is kiderült, hogy a börtönbe kerülő nőknél ötször nagyobb eséllyel fordulhat elő például a szorongás vagy a depresszió. Üressé, elutasítóvá válnak, mely leginkább a belső feszültségek felhalmozódásával és szorongással jár.

Sok kutatás mutat rá arra, hogy a legnagyobb problémát egy női elítélt esetében a családtól és a környezetétől való elszakadás okozza.

Mukherjee és munkatársai (2014) rámutattak arra is, hogy az „állapotos” nőknél is megmaradt a magas depresszió. A szakirodalmakból ismerjük már a prenatális és posztnatális depresszió jelenségét, amelyek hatással vannak a gyermek fejlődésére. Éppen ezért fontos, hogy megfelelő intervenciókkal segítsünk csökkenteni a kismamákra nehezedő terhet. A börtönben ezt azzal próbálják megoldani, hogy a lehető legélhetőbb körülményeket biztosítják. Nem cellákban, hanem úgynevezett lakóegységekben helyezik el az anyukákat. Ezek az „apartmanok” egyszemélyes szobával, saját zuhanyzóval, bútorokkal és a gyermek számára kialakított kis játéktérrel rendelkeznek.

Napfény az árnyékban

Az anya-gyermek részleg anyákra gyakorolt jótékony hatását több vizsgálat is megerősítette. Goshin és munkatársai (2014) felhívják a figyelmet rá, hogy különbséget kell tenni aközött, hogy valaki már anyuka volt a börtönbe kerülésekor, vagy a börtönbüntetés alatt vált azzá. Utóbbiaknál az tapasztalható, hogy az anyaság börtönben való megtapasztalása elég motivációt ad a kismamáknak a változásra, így körükben kevésbé jellemző a visszaesés. Ezen kívül a csecsemővel való mindennapos foglalatoskodás segít az anyukáknak csökkenteni a depresszív és szorongásos tüneteket, valamint az egyedüllét érzését.

A büntetésüket töltő anyák a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában, Tökölön hozzák világra gyermeküket.
A kép forrása: sacbee.com

Fontos első „lépések”

Pszichológiailag nagyon fontos, hogy az első időszakot a csecsemő és az édesanya közösen töltse, erre számos kutatás és tanulmány is felhívja a figyelmet. De mégis miért? Mi történik ilyenkor? Egy gyermek számára alapvetően fontos, hogy megtörténjen a kötődés kialakulása. Ennek hiányában negatív irányba módosulhat a későbbi társas, kognitív és érzelmi fejlődés.

Bowlby nagyjából hat hónapos korra teszi a kötődés kialakulását.

A gyermeknek ekkor már nem mindegy, hogy ki foglalkozik vele. Az elsődleges kötődési személyt – azaz általában az anyát –, illetve az apukát, a testvéreket és a rokonokat jobban preferálja. Bowlby mellett egy másik neves kutató, Erikson szerint is fontos az első életév. A neves fejlődéspszichológus szerint a gyermek fejlődésében léteznek úgynevezett kritikus periódusok, vagyis olyan időszakok, amikor bizonyos sajátos történéseknek kell bekövetkezniük ahhoz, hogy a fejlődés folyamata ne károsodjon.

A 0-1 éves kor az az időszak, amikor a bizalom-bizalmatlanság problémájával kell megküzdenie a csecsemőknek.

Meg kell tanulniuk bízni másokban – ekkor elsősorban az édesanyjukban –, különben később bizalmatlanok lesznek mindenkivel szemben. Ha ez a szakasz sikeresen zárul, akkor elnyerik a „remény” képességét, és meg mernek bízni másokban is. Akiben pedig bízunk, ahhoz kötődünk is! Feltehetően ezek a megállapítások vezetettek oda, hogy az egyes országok vezetői rájöttek arra, hogy biztosítani kell az anya és a gyermek közös elhelyezését a börtön falain belül is e kritikus időszakban.

Elválni mindig nehéz

A börtön falai közt világra hozni egy gyermeket, majd ott elkezdeni a közös életet, összehasonlíthatatlan az átlag családokkal. A kötődés itt is kialakulhat, és nem szükségszerűen sérül a gyermek, ám nyilván a kockázat magasabb. Bizonyos szempontból az lenne a legoptimálisabb, ha a gyermek és az anya egy időben kerülnének ki a civil életbe, ám

a gyermek kikerülése gyakran az édesanya szabadulása előtt megtörténik.

Ilyenkor meg kell oldani a gyermek megfelelő elhelyezését. Az elszakadással megélt trauma nemcsak akkor okozhat visszafordíthatatlan károkat, ha a szülés után közvetlenül történik, hanem később is. Ezért szükséges egyfajta fokozatosság, hogy a gyermeknek is, az anyának is és kint a gyermekre váró családnak, leendő gondviselőnek is legyen ideje alkalmazkodni az új helyzethez.

A jó és a rossz anya között nem az a különbség, hogy mennyit hibáznak, hanem az, hogy hogyan reagálnak az elkövetett hibákra. (Donald Winnicott)
A kép forrása: bv.gov.hu

Mint ahogy arra Bowlby rámutat, egyáltalán nem mindegy, hogy a szeparációra mikor és milyen körülmények között kerül sor, ezért erre kiemelt figyelmet kell fordítani. Az nyilvánvaló, hogy a kötődés megszilárdulása előtt nem szabad elválasztani az anyától a gyermeket, azonban a kérdés nem ilyen egyszerű.

Az egészséges fejlődéshez – a kötődés megszilárdulásán kívül – az is hozzátartozik, hogy a gyermek kellő időt töltsön az apukával, a tágabb értelemben vett családdal, majd később a kortársaival,

hiszen fontos észben tartanunk, hogy az édesanya tölti a büntetését, a gyermek nem bűnös. Éppen ezért nem biztos, hogy célszerű hosszú időn keresztül a „rácsok mögött tartani”, legyen szó bármilyen modernül berendezett körletről vagy intézetről. A „kinti élethez” képest így is rendkívül ingerszegény környezetet tud csak biztosítani a mindenkori büntetés-végrehajtás. Juhász (2011) hangsúlyozza, hogy az, hogy ennek a szeparációnak mikor kell megtörténnie, vitatémát képez a szakember között is. Ebből adódik, hogy széles skálán mozog az egyes országokban az az idő, amíg az anya bent töltheti mindennapjait a gyermekével. Ez 1 évtől akár 4 évig is terjedhet.

Természetesen nem ez a legideálisabb hely a gyermeknevelésre, ezt nem vitatjuk. Még a legmodernebb körülményekkel rendelkező anya-gyermek részlegek sem érhetnek fel az otthoni, szabad légkörrel, ahol az anyuka mellett részt tud venni a nevelésben az apuka és a nagyszülők is. Éppen ezért az lenne a legideálisabb, ha a terhes anyukákat csak a legszükségesebb esetben ítélnék büntetés-végrehajtási intézetben letöltendő szabadságvesztésre.

 

Felhasznált irodalom

Dolan, R., Shaw, J., & Hann, M. (2019). Pregnancy in prison, Mother and Baby Unit admission and impacts on perinatal depression and „quality of life.” The Journal of Forensic Psychiatry & Psychology, 1–19.

Jiménez, J. M., & Palacios, J. (2003). When home is in jail: child development in Spanish penitentiary units. Infant and Child Development, 12(5), 461–474.

Kovács, B. (2017). Anyák és gyermekeik – Élet a rácsok mögött. Börtönügyi Szemle, 36(2), 51-64.

Mulligan, C. (2019). Staying together: mothers and babies in prison. British Journal of Midwifery, 27(7), 436–441.

Sinkó, É. (2006). A Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Anya-gyermek Részlegének működési tapasztalatai. Börtönügyi Szemle, 25(3), 71-76.

Zakhar, T. (2019). Egy konferencia margójára, avagy esély a gyermekeknek. Börtönügyi Szemle, 38(2), 63-73.


Iratkozz fel hírlevelünkre!