Mennyit tudunk a saját döntéseinkről? – Pszicho-Kávéház Földi Miklós Dániellel

Az ősszel megrendezett, nagy sikerű reklámpszichológiai témájú Pszicho-Kávéházunk után, Földi Miklós Dániel februárban ismét központunkba látogatott, hogy ezúttal a döntéseink természetéről tartson mélyreható előadást. A reklám- és neuropszichológus rámutatott, hogy választásaink mögött gyakran olyan irracionális és abszurd folyamatok zajlanak, amelyek alapjaiban határozzák meg az emberi gondolkodást. A szakember hangsúlyozta, a téma nehéz, mégis gondolatébresztő lehet mindannyiunk számára, hiszen valójában az egész életünket behálózzák a döntéseink. Tudósításunk következik.

Az előadás kezdetén Földi rávilágított figyelmi kapacitásunk korlátaira, mely szerint a nagy átlag egyhuzamban kevesebb mint fél óráig képes tartósan egy dologra koncentrálni. Hogy ezt hangsúlyozza, a prezentációja diái között számokat rejtett el, így tesztelve, valóban éber-e a közönség és felfedezzük-e a gyorsan felvillanó karaktereket.

A pszichológus hangsúlyozta, mind a véges figyelmünk, mind az érzelmeink nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a hétköznapjaink során mely irányba indulunk, ugyanakkor meghatározó lehet az is, hogy milyen vágyakkal és szükségletekkel rendelkezünk, illetve mennyire erős az önfegyelmünk. Összegezve:

„A gondolkodásunk és a döntéseink nem racionálisak.”

Agyunk sokszor szinte tudattalanul ránk kényszeríti a választást, sőt gyakran egészen apróságokon múlik, hogy hogyan viselkedünk. Látványos bizonyíték erre, hogy egy rózsaszín falú tárgyaló képes olyan konfliktusoktól mentes légkört teremteni, amely tompítja a felek közötti agressziót is egy-egy szituációban. A neuropszichológus elmondta, elménk efféle torzításait viselkedéses közgazdaságtani és döntéspszichológiai kutatások, a neuro-közgazdaságtan és más agykutatások is alátámasztják.

Torzított valóság

Földi a korábbi reklámpszichológiai előadásával összhangban ismét hangsúlyozta, hogy elménk milyen változatos módokon képes megváltoztatni a valóságérzékelésünket. Ezekben az esetekben ahelyett, hogy kellően körültekintő és racionális döntéseket hoznánk, inkább azokra a kognitív torzításokra hagyatkozunk, amelyek leegyszerűsítik számunkra a helyzetet.

Ha egy aktuális döntés meghozatalához nem tudjuk biztonsággal megmondani, hogy milyen információk segítenének, akkor hajlamosak vagyunk azon ismereteinkre hagyatkozni, amelyeket utoljára hallottunk, mivel ezeket jóval könnyebb felidéznünk. Hasonlóan hatást gyakorolhatnak ránk berögzült sztereotípiáink is, hiszen bizonytalan helyzetekben megnyugtató rájuk támaszkodni, még akkor is, ha az általuk közvetített kép sokszor meglehetősen egyoldalú.

Számos tényező mellett a színek is hatást gyakorolhatnak a döntéseinkre. Így például a rózsaszín falú helyiségek jótékonyan hatnak a hangulatunkra, csillapítva az agressziót és a konfliktusokra való hajlandóságot.

Időnyomás esetén hajlamosak vagyunk stresszt átélni, ami nem csoda, mivel a gyors és jó döntések meghozatala sokunk számára megterhelő. Ilyen helyzetekben gyakran kérünk segítséget a környezetünktől és hagyatkozunk mások véleményére. A társas torzítás ugyanakkor jelentősen befolyásolhat minket abban, hogy valóban objektív döntést hozunk-e. Más esetekben, annak érdekében, hogy a dilemmát elkerüljük, túlzóan magabiztossá is válhatunk, így hitetve el magunkkal, hogy tökéletesen értünk ahhoz a területhez, amelyben egyébként nem ismerjük ki magunkat olyan jól. A pszichológus felhívta rá a figyelmet:

„Egyszerűbb magabiztosnak lennünk, mint felvállalnunk azt, hogy bizonytalanok vagyunk. Nem tudjuk elviselni a bizonytalanságot.”

Amikor nem áll rendelkezésünkre elegendő érdemi információ ahhoz, hogy teljességében felmérjük a döntési helyzetünket, úrrá lehet rajtunk a valószínűségi torzítás, melynek következtében nem vagyunk képesek helyesen felbecsülni, hogy választásunk révén bizonyos eshetőségek mekkora eséllyel fognak bekövetkezni. Ezzel áll kapcsolatban az egocentrikus torzításunk veszélye is, melynek során túlzott jelentőséget tulajdonítunk magunknak, úgy, hogy valójában jóval kevesebb ráhatásunk van a történésekre.

Mindezeken felül az is befolyásolhat bennünket, ha túl sok az információnk egy adott döntéshelyzet kapcsán. Ilyen lehet az, amikor naponta találkozunk egy reklámmal, így a hirdetés tárgyát egyre inkább megismerjük, sőt könnyen meg is kedvelhetjük. Hasonlóan ehhez, az elérhetőségi torzítás érvényesülése esetén túlértékelhetjük azoknak az eseményeknek a bekövetkeztét, amelyekről sok emlékünk van, így ha a hírekben többször találkoztunk repülőgép-szerencsétlenséggel, mint autóbalesettel, nagyobb eséllyel fogjuk úgy gondolni, hogy a légi közlekedés veszélyesebb, a statisztikák ugyanakkor ennek ellenkezőjét bizonyítják.

Jobb döntések határán

Földi rámutatott, hogy a döntéseinket befolyásoló automatizmusokra elengedhetetlen szükségünk van, hiszen ezek nélkül képtelenek volnánk feldolgozni azt a hatalmas reklám- és üzenethalmazt, amely naponta ér bennünket. Éppen ezért egyfajta kognitív fösvénység jellemző ránk. A pszichológus elmondása szerint:

„Kétszer is meggondoljuk, mi az, amibe időt és energiát fektetünk.”

Richard Thaler, Nobel-díjas közgazdász, a viselkedéses közgazdaságtan meghatározó kutatója azért gyakorolt olyan nagy hatást a társadalomtudományokra, mert felismerte, hogy a korábbi vélekedésekkel ellentétben nem vagyunk ökonok, tehát tökéletesen racionális és ésszerű, objektív lények. Éppen ellenkezőleg, valódi emberként működünk, bizonyos helyzetekben torzításokat, heurisztikákat alkalmazunk és impulzusok alapján döntünk. Földi elmondása szerint az egyik legfontosabb hajtóerőnk éppen ezért az, hogy jobban érezzük-e magunkat egy döntéstől vagy épp szomorúbbak leszünk, majd ha végül elköteleződünk, utólag igyekszünk megmagyarázni, valójában miért döntöttünk jól.

A gondolkodásmódunk természetét felismerve Thaler a tudatos döntéstervezésre helyezte a hangsúlyt, és szerzőtársával, Cass Sunsteinnel publikálta a Nudge című könyvét. Az angol kifejezés magyar fordítása egyfajta gyengéd lökést jelent, és éppen arra utal, hogy a döntési környezet tudatos tervezésével jobb választásokra lehet sarkallni bennünket. Ennek lehetőségeiről korábbi cikkünkben részletesen is írtunk.

Szokásaink hálójában

Sorozatos döntéseink könnyen szokásokká válhatnak, amelyektől igen nehéz szabadulnunk, még akkor is, ha néha szándékunk mutatkozna erre. Földi ezzel kapcsolatban mutatta be a hallgatóság számára a szokáshurok modellt, amelyet Charles Duhigg dolgozott ki, A szokás hatalma című művében.

Jó és rossz szokásaink behálózzák az életünket. Ahhoz, hogy megismerjük a működésüket, érdemes beazonosítanunk azokat a jeleket, rutinokat és jutalmakat, amelyek szokáshurkokat hoznak létre a mindennapjaink során.

Habár sokszor azt hisszük, tudatosan cselekszünk, valójában elménk rutinszerű automatizmusai vezetnek minket, annak érdekében, hogy energiát takarítsunk meg. Minden szokáshurok alapvetően három fő pilléren nyugszik. Első a jel, amely lényegében a cselekvést kiváltó inger. Számos formában megjelenhet, például érzelmi vagy fiziológiai állapotként, de a napunk egy adott pontja is betöltheti a jel funkcióját. Ilyen az, amikor ebéd után megkívánjuk a csokoládét, ezt elfogyasztva a rutin, tehát a cselekvés fázisába lépünk. A szakaszt követően jelenik meg a jutalom, amely magába foglalja az ízlelés örömét és az endorfin felszabadulását a szervezetünkben. Ha a három fázis rendszeresen összekapcsolódik, akkor a csokoládéevés szokássá válik, és ebéd után minden egyes alkalommal automatikusan megjelenik bennünk a vágy, hogy édességért nyúljunk, mivel így átélhetjük magát a jutalmat is.

Ha egy rossz szokástól meg szeretnénk válni, az azért olyan nehéz, mert először fel kell ismernünk azt a konkrét jelet, amely kiváltja bennünk magát a szokáscselekvést, majd ennek a helyére olyan rutint érdemes választanunk, amely számunkra kedvezőbb és valamilyen módon szintén jutalmazó erővel bír. Ehhez hasonlóan, ha szeretnénk egy új szokást kialakítani, például rendszeresen sportolni, akkor meg kell alkotnunk és össze kell kötnünk azokat az alapvető pilléreket, amelyek aztán a mindennapjaink részévé válhatnak.

A tartalmas előadás végén a reklám- és neuropszichológus felhívta rá a figyelmünket, hogy érdemes tudatosítani az életünkben a számunkra fontos preferenciáinkat. Nézete szerint:

„Sosem a világban csalódunk, hanem a saját elvárásainkban.”

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mire számítunk, és melyek lehetnek azok a potenciális tényezők a mindennapjaink során, amelyek befolyásolhatnak minket a döntéseinkben, akkor olyan önazonos célokat tűzhetünk ki magunk elé, amelyekhez képesek vagyunk hűek maradni, ezáltal hasznos, jó szokásokat alakíthatunk ki.


Iratkozz fel hírlevelünkre!