Iskolai bullying – milyen hatásokkal szembesül az áldozat és az elkövető?

Az iskolai zaklatás nem új történés, ennek ellenére csak az 1970-es évektől foglalkoznak behatóbban a jelenséggel. A modern kutatások alapján már tudjuk, hogy az iskolai bullying (ami nem összekeverendő a cyberbullyinggal) rövid- és hosszútávú következményekkel járhat a mentális és fizikai egészségre nézve. Ennek megelőzése érdekében számos prevenciós program és zaklatásellenes (anti-bullying) kampány jött létre, vagy áll éppen fejlesztés alatt. Ebben a cikkben megpróbáljuk kiemelni a legfontosabb pszichológiai következményeit a bullyingnak mind az áldozatok, mind az elkövetők (a bullyk) oldaláról nézve.

Olweus definíciója szerint egy személy akkor iskolai zaklatás áldozata, ha ismételten és hosszú időn át ki van téve negatív cselekedeteknek egy vagy több személy részéről. Smith és Thomson ezt azzal egészítették ki, hogy a bullying egyfajta „terméke” vagy „eredménye” is lehet az agresszív viselkedésnek, amely fizikai vagy pszichológiai fájdalmat okozhat. Az iskolai zaklatást nem előzi meg provokáció, emellett a bullyk általában fizikailag nagyobbak és erősebbek, mint az áldozatok. Berger és Caravita szerint a bullying pszichológiai és társas motívumokkal is megmagyarázható, úgymint machiavellizmus vagy népszerűség. Mindkét indikátor növelheti a zaklatás megjelenésének esélyét.

Az iskolai bullying hosszútávú következményekkel járhat a mentális és fizikai egészségre nézve.

Pszichológiai következmények az áldozatok és az elkövetők részéről

Számos kutatás bizonyította az együttjárást a gyermekkori bullying áldozatisága és a későbbi mentális problémák között. Sőt, gyermekkori bullying prédájának lenni szegényes hosszútávú szociális, emocionális, tanulási és gazdasági funkcionálást eredményezhet. A gyerekek, akik ilyen jellegű zaklatás áldozatai voltak, gyakrabban vették igénybe a mentális egészségközpontok szolgálatait; nagyobb százalékban szenvedtek pszichológiai distressztől, depressziótól vagy szorongásos zavaroktól, fizikai és a kognitív (gondolkodásbeli) problémáktól vagy volt rosszabb iskolai teljesítményük. Emellett hosszmetszeti kutatások megmutatták, hogy az öngyilkossági hajlam vagy az öngyilkosság gondolata magasabb volt azoknál a felnőtteknél, akik gyermekkorukban bullying áldozatai voltak.

További kutatások egy másik fontos kérdésre hívták fel a figyelmet az iskolai zaklatást illetően. Akár áldozat, akár elkövető az illető, bullying során a következmény lehet későbbi pszichológiai probléma. A valószínűsége a generalizált szorongásnak és pánikzavarnak magasabb volt az áldozatok esetén, viszont az antiszociális személyiségzavar megjelenésének gyakorisága a bullyk körében volt jelentősebb.

Ttofi, Farrington, Lösel, Crago és Thodorakis kutatásukban azt találták, hogy elkövetőnek lenni az iskolai zaklatásban prediktorváltozója, előrejelzője lehet a későbbi droghasználatnak és a problémás viselkedésnek, ugyanis ez a három faktor együttjárást mutatott.

Bender és Lösel kutatása pedig azt az eredményt kapta, hogy a gyermekkori bullying kapcsolatban van, sőt, stabil prediktora a későbbi antiszociális viselkedésnek, bullying áldozatának lenni azonban nem eredményezett hasonló következményeket.

Cyberbullying

A bullying mellett a világháló legújabb poklával is szembesülnünk kell. A „hagyományos” iskolai bullying mellett ugyanis megjelent a cyberbullying fogalma is, amit több okból nem szabad összekevernünk elődjével. A két zaklatási mód számos ponton eltér. Míg a bullying közvetlen, direkt, általában az iskola falain belül zajlik és iskolaidőben, addig a cyberbullying közvetett, internetes, virtuális, anonim és iskolaidőn túlmutató zaklatási forma. Akik iskolai zaklatás áldozatai, nagy valószínűséggel cyberbullying áldozatai is lesznek. Annak ellenére, hogy kibertérben is létezünk, ahol már a gyermekek is ismerősek, és gyakran háromévesen jobban kezelik az elektronikus eszközöket, mint a szüleik vagy nagyszüleik, a gyakorisága a hagyományos, iskolai bullyingnak majdnem kétszer akkora, mint a cyberbullyingnak.

Míg a bullying közvetlen, direkt, általában az iskola falain belül zajlik és iskolaidőben, addig a cyberbullying közvetett, internetes, virtuális, anonim és iskolaidőn túlmutató zaklatási forma.

Tehát mind az áldozatiság, mind az elkövetés hosszútávú pszichológiai zavarok okozója lehet. A prevenciós stratégiák és programok már óvodás vagy akár bölcsődés korban a nevelő intézetek programját kellene, hogy képezzék, így a másodlagos szocializációs közegek feladata is lenne a bullying megelőzése. Az anti-bullying programok rendkívül fontosak mind az elkövetők, mind az áldozatok számára annak érdekében, hogy egészséges, kiegyensúlyozott és boldog életet tudjanak élni, és értékes szociális kapcsolatokat tudjanak kiépíteni.

***

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.

 

Felhasznált irodalom:

Arseneault, L. (2017). The long‐term impact of bullying victimization on mental health. World psychiatry16(1), 27-28.

Bender, D., & Lösel, F. (2011). Bullying at school as a predictor of delinquency, violence and other anti‐social behaviour in adulthood. Criminal behaviour and mental health21(2), 99-106.

Berger, C., & Caravita, S. C. (2016). Why do early adolescents bully? Exploring the influence of prestige norms on social and psychological motives to bully. Journal of adolescence46, 45-56.

Copeland, W. E., Wolke, D., Angold, A., & Costello, E. J. (2013). Adult psychiatric outcomes of bullying and being bullied by peers in childhood and adolescence. JAMA psychiatry70(4), 419-426.

Duarte, C., & Pinto-Gouveia, J. (2017). Can self-reassurance buffer against the impact of bullying? Effects on body shame and disordered eating in adolescence. Journal of child and family studies26(4), 998-1006.

Evans-Lacko, S., Takizawa, R., Brimblecombe, N., King, D., Knapp, M., Maughan, B., & Arseneault, L. (2017). Childhood bullying victimization is associated with use of mental health services over five decades: a longitudinal nationally representative cohort study. Psychological medicine47(1), 127-135.

Klomek, A. B., Sourander, A., & Gould, M. (2010). The association of suicide and bullying in childhood to young adulthood: a review of cross-sectional and longitudinal research findings. The Canadian Journal of Psychiatry55(5), 282-288.

Kowalski, R. M., & Limber, S. P. (2013). Psychological, physical, and academic correlates of cyberbullying and traditional bullying. Journal of Adolescent Health53(1), S13-S20.

Modecki, K. L., Minchin, J., Harbaugh, A. G., Guerra, N. G., & Runions, K. C. (2014). Bullying prevalence across contexts: A meta-analysis measuring cyber and traditional bullying. Journal of Adolescent Health55(5), 602-611.

Olweus, D. (1994). Bullying at school. In Aggressive behavior (pp. 97-130). Springer US.

Rigby, K. (2003). Consequences of bullying in schools. The Canadian journal of psychiatry48(9), 583-590.

Smith, P. K., & Thompson, D. (Eds.). (2017). Practical approaches to bullying. Routledge.

Smokowski, P. R., & Kopasz, K. H. (2005). Bullying in school: An overview of types, effects, family characteristics, and intervention strategies. Children & Schools27(2), 101-110.

Takizawa, R., Maughan, B., & Arseneault, L. (2014). Adult health outcomes of childhood bullying victimization: evidence from a five-decade longitudinal British birth cohort. American journal of psychiatry171(7), 777-784.

Ttofi, M. M., Farrington, D. P., Lösel, F., Crago, R. V., & Theodorakis, N. (2016). School bullying and drug use later in life: A meta-analytic investigation.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!