Mi a vonzó a világvégében? – a borzongással telített izgalom pszichológiája

Az utóbbi hetek és napok történései akarva akaratlanul eszünkbe juttatták az elmúlt évek felkapott katasztrófafilmjeit. Jégkorszak, földrengés, szökőár, zombik, földönkívüliek, járványok mind-mind fenyegettek már bennünket hipotetikusan a világvégét jósolva. Habár a többségük izgalmas és akciódús, eközben borzongató és valahol mélyen félelmet is kelt bennünk. Ezek a filmek mégis képesek mindenkor a sikerlistákat vezetni. Cikkünkben igyekeztünk utánajárni, hogy miért vonzódunk annyira a katasztrófafilmekhez. 

A katasztrófafilmek készítőinek megvan az a csodálatos képessége, hogy a történeteket egészen valóságossá tegyék. Többségük egy átlagos nappal indul, ahol minden a megszokott kerékvágásban halad. Vannak, akik érzik, hogy valami borzalmas készülődik a háttérben, de az emberek többsége nem tud vagy csak nem akar tudni az egészről, mégis a cselekmény pillanatok alatt jut el egy egészen drámai szintre. A mindennapostól néhány filmbéli pillanatok alatt eljutunk egy extrém helyzetig. Biztosan sokunkkal előfordult már, hogy nem tudtunk aludni egy-egy ilyen film után, vagy akarva akaratlanul is átgondoltuk és átértékeltük a mindennapjainkat. Éppen ez az, amit egy jól összerakott katasztrófafilm képes kiváltani belőlünk.

Elgondolkodunk a saját életünkön, a munkánkon, a kapcsolatainkon és elkezdjük értékelni azt, amink van.

Julie Norem pszichológus professzor szerint ha túl sok ismeretlen és bizonytalan dolog vesz minket körül, akkor eszközöket keresünk a bizonytalanság csökkentésére. Ilyenkor egy katasztrófafilm megnézése könnyíteni tud a lelkünkön, hiszen a drámai helyzethez képest felismerhetjük, hogy a saját helyzetünk vajában nem is olyan rossz. Ezáltal egy kis látszólagos biztonságérzetet kelthetünk magunkban a bizon

ytalan helyzetünk közepette is. A kansas-i egyetem szociológusa, John Hoopes kifejtette, hogy ezek a filmek nemcsak szórakoztatnak, de zsigeri szinten is hatnak a nézőkre. A kollektív tragédiák különböző funkciókat szolgálhatnak, például eloszlatják az emberi halandóságtól való félelmünket. A katasztrófafilmek továbbá segíthetnek, hogy egy új, reálisabb képet kapjunk a világunkról. 

Hogyan is működhet ez?

A katasztrófafilmek általános tapasztalata, hogy a főhősök többnyire átlagemberek. Habár sokszor rendelkeznek egészen extrém tudással vagy gyakorlati tapasztalattal, Hollywood mindig meghagyja nekünk azt az érzést, hogy képesek lennénk ezeket a helyzeteket akár mi is ugyanennyire jól kezelni. 

Lássunk néhány lehetséges magyarázatot, hogy az emberek miért vonzódnak a szórakoztatás „sötétebb formái” felé:

  1. A megrázó filmek (ideértve a katasztrófa-, de akár a horrorfilmeket is) segíthetnek feldolgozni az érzéseinket és rossz hangulatunkat. Egyesek szerint a negatív gondolatok megengedése hasznos eszköz lehet a szorongás kezelésére. 
  2. Elterelhetik a figyelmünket a saját mindennapi problémáinkról. Ha igazán bele tudjuk élni magunkat ezekbe a filmekbe, akkor a saját gondjaink eltörpülnek egy ilyen „globális katasztrófa” mellett.
  3. Preventív fókusz: A filmeket keresztül egy olyan traumatizáló élményben van részünk, mellyel jó eséllyel nem találkozhatunk a mindennapokban, mégis segíthet bennünket a problémamegoldásban. Elvonatkoztatva azoktól a nézőktől, akik egészen szélsőséges választ adnak (bunkert kezdenek építeni vagy rengeteg tartós élelmiszert felhalmozni), tanulhatunk hasznos dolgokat is ebből, például a felismerést és elfogadást, hogy nem tudunk mindig mindent kontrollálni (és nem is feltétlenül szükséges). 
  4. Szociális összehasonlítás: Alapvető emberi tulajdonságunk, hogy a helyzeteket korábbi helyzetekhez, saját magunkat pedig más, bennünket körülvevő emberekhez hasonlítunk. Ha ebből a hasonlításból „jól jövünk ki”, akkor jó eséllyel elégedettebbnek vagy hálásnak érezzük magunkat. Ha ezt az összehasonlítást egy katasztrófafilm szereplőivel tesszük meg, akkor nagy valószínűség szerint pozitív érzésekkel távozunk a helyzetből. (Nem beszélve arról a tényről, hogy mennyivel könnyebb jobbnak érezni magunkat egy filmes karakternél, mintha a barátainkat vagy családtagjainkat kellene ehhez rosszabbra értékelnünk önmagunknál.)
  5. Pesszimizmus és felkészültség: Ritkaság, de a pesszimizmusnak igenis lehetnek előnyei. Ha foglalkozunk azzal, hogy a dolgok rosszra fordulhatnak, akkor van időnk átgondolni mit tennénk a negatív esemény bekövetkeztekor, és így felkészülhetünk egy lehetséges akciótervvel. Más szavakkal: tartsuk szem előtt a lehetséges rossz kimeneteket, hiszen ez segíthet a legjobb megküzdés kialakításában. Ezzel persze nem azt szeretnénk sugallni, hogy készüljünk fel a világvégére, inkább csak azt, hogy a negatív gondolatoknak igenis megvan a maga helye és ideje. Nem feltétlenül kell teljesen „kiirtani” őket. 
  6. Saját magunkba vetett hit növekedése: Egy kis embercsoport mindig megmenekül a globális katasztrófától, tehát a közönségnek megvan az esélye, hogy azonosuljon ezzel a csoporttal. Hajlamosak vagyunk ilyenkor kizárni a tragédia összes többi érintettjét, így egyfajta megerősítést kapunk, hogy ha mindent jól csinálunk, mi is túl tudnánk élni egy ilyen katasztrófát.
A katasztrófafilmeket nézve úgy érezhetjük, mi is képesek lennénk a helyzet megoldására.

Filmek kapcsolatainkra gyakorolt hatása 

A filmekben a különböző csapásokat mindig olyan emberekkel élik át a szereplők, akik közel állnak hozzájuk, így a közösség erejét is megtapasztalhatjuk. Ha belegondolunk, egy katasztrófa esetén nekünk is az lenne a legfőbb vágyunk, hogy azokat az embereket magunk mellett tudhassuk, akik közel állnak hozzánk. A filmek többnyire egy olyan utópisztikus társadalmat mutatnak be, melyben a percről percre komplexebbé váló világ egészen leegyszerűsödik. A társadalmi értékek teljesen megváltoznak, az emberi kapcsolatok pedig átalakulnak. A mai globalizálódó világban sokunknak nehezen elképzelhető és még nehezebben megvalósítható cselekvés a lelassulás, a magunkba mélyedés.

A katasztrófafilmek szereplőinek valahogy mindig akad ideje még a nagy harcok közepette is egy kicsit megállni és számot vetni az életükkel.

Ez az, ami akaratlanul velünk is megtörténik miközben követjük hőseink életét. Ha nem is azonnal, de a film következményeként gyakran eljátszunk a gondolattal, hogy hasonló helyzetben mit tennénk, kit vinnénk magunkkal, kit hívnánk fel vagy kinek a tanácsát fogadnánk meg.

Megkönnyebbülést hoz és felszabadít

Amikor egy közeledő katasztrófa fenyeget, hirtelen minden más értelmét veszti, csak a túlélés számít. Nem kell többé a mindennapi felelősségeinkkel foglalkoznunk, hiszen a világnak hamarosan vége. Éppen ezért a katasztrófafilmeknek megvan az a felszabadító hatása, hogy mi magunk is elhisszük, hogy a mindennapi életünk apró nehézségei és kötelességei egyik pillanatról a másikra megszűnhetnek. Ez az érzés segíthet át az apró nehézségeinken. Richard Mitchell, az Oregon Állami Egyetem professzora szerint az a nagyszerű a katasztrófafilmekben, hogy azt az érzést keltik, hogy az apokalipszis mindig másokat érint majd. Lehet, hogy lesz hozzá közünk, de majd másik kontinensen játszódik le, vagy más korosztályokat érint, vagy egyszerűen csak a rossz embereket és a tudatlanokat fogja fenyegetni. (Erre persze rásegít az is, hogy a számunkra nem szimpatikus karaktereknek a filmekben sem sok esélyük van túlélni a katasztrófát.) A katasztrófák legtöbbször a nagyvárosokat érintik, ahol a globalizáció hatására eszeveszett rohanásban élő embereknek ezer dolga van. Történik valami, ami gyökeresen fordítja fel az életüket, és minden, amiért eddig hajtottak, értelmetlennek és üresnek tűnik. Talán ez az a tény, ami miatt sokunkat elgondolkodtatnak ezek a filmek.

Hajlamosak vagyunk hinni abban, hogy a dolgok okkal történnek velünk éppen akkor, amikor bekövetkeznek. És amennyire ez a filmek szereplőire is igaz lehet, ugyanannyira igaz a nézőkre is. Érdekes lehet tehát belegondolnunk, hogy egy-egy ilyen filmet miért pont akkor néztünk meg, amikor, és hogy ez az adott helyzetünkben hogyan hatott ránk. 

 ***

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.

 

Felhasznált irodalom:

Miriam Kramer: Why we love disaster movies

Stephen Keane: Disaster Movies: The Cinema of Catastrophe


Iratkozz fel hírlevelünkre!